Fényhordozó sziluettek – Kecskés Róbert kiállítása

Kecskés Róbert kiállítása nem csupán képek sora, hanem egy meditatív meghívás: merjünk megállni, nézni, és párbeszédbe lépni a képekkel. A csíkszeredai megnyitón a látogatók egy valóban sokszínű világba nyerhettek betekintést, ahol festékfoltok, tűéles vonalak és kartonlapokra álmodott világok meséltek a múltról, a vágyakozásról és a fény felé való mozdulásról. A Désen született, de Székelyföldön felnőtt Kecskés Róbert nemcsak alkotóként van jelen a város kulturális életében, hanem tanárként is: három iskola diákjaival ismerteti meg a vizuális művészetek nyelvét. Ezt a nyelvet viszont nemcsak tanítja, hanem újra és újra lefordítja a saját élményein keresztül.

A megnyitón először édesanyja, Kecskés Erzsébet emlékezett vissza fia kíváncsi természetére. Arra a kisgyerekre, aki még azelőtt választ adott a kérdéseire, mielőtt bárki felelhetett volna. Tengeralattjárók, motorbiciklik: ezek már óvodásként is megjelentek rajzain. Innen indul a történet, amely aztán gyártelepeken át pusztai tájakba vezet, és végül a fényhordozás korszakába érkezik.

A kiállított alkotások között ott vannak az elhagyott gyárépületek rozsdás sziluettjei, a távolból kivehető pacás figurák, hajók, csónakok, tornyok, és apró, titkos jelek, mint egy rejtvényekkel teli napló.

Az absztrakt formák között megbújik egy-egy emlék, egy gyermekkorból hozott mozzanat, vagy épp a városi betonrengetegből kiragadott szépség.

A festmények közelről az alkotót mutatják meg, távolabbról a néző saját emlékeit.

Kecskés Róbert vallja: ha a világ sötét, akkor hozni kell bele valami szépet. A kiállítás ennek az ars poeticának a lenyomata. Nem véletlen, hogy gyakran újrahasznosított anyagokra, például kartonra fest, a kidobott, haszontalanná vált dolgok új értelmet nyernek kezei között. A technika is sokféle: rétegezett festés, vegyes technikák, felkent foltok, beleszáradt hajszálak, ezek mind a pillanat lenyomatai. Művészete egyszerre impulzív és tudatos, spontán és szimbolikus.

A képek egy több mint tízéves alkotói időszak lenyomatai, és nem egy stílusban, hanem egy belső úton vezetik végig a látogatót. A kezdeti sötétebb korszakból indulva, a gyárépületek és puszták világán át, eljutunk a fényt hordozó korszakig, ahol már nem a keresés, hanem az ajándékozás gesztusa dominál.

A kiállítás egyben egy meghívás is: találjuk meg mi is azt, ami szenvedéllyé válhat az életünkben.

Legyen az festés, versírás, zene, tanítás vagy akár autóvezetés, ahogy a művész fogalmazott: „a mai világban ez egy mankó”.

A Skicc Egyesület is fontos szerepet játszik Kecskés életében. Egyik mentora, a már elhunyt Pál József tanácsát azóta is őrzi: ha a világ szürke, akkor te legyél benne a szín. Ez az iránytű vezeti, akár amikor Dunaújvárosban fest, akár egy iskolai osztályteremben adja át a tudását.

A kiállítás augusztus 27-ig látogatható, minden hétköznap reggel 8 és délután 4 óra között. Érdemes időt szánni rá, nemcsak a képek miatt, hanem a bennük rejlő történetek, párbeszédek és azon ünnepi pillanat miatt, amit egy-egy festményen keresztül megélhetünk.