Márciusi utunkat Kézdivásárhelyre, a Mars szolgálatába álló egykori székely ágyúöntő, Gábor Áron városába szerveztük. De közben a Nyerges-tetőn is megálltunk. Egykor itt, a kászonújfalvi határban, Ágyuponkján álltak Gábor Áron rézágyúi. A Szekerút-patakán támadó orosz–osztrák csapatok innen kapták az első kartácstüzet.
Kászonjakabfalva alatt, a Kászon-vize mellett megemlékeztünk a forradalmat támogató csíki papokról is, akik közül sokan börtönbe kerültek. Köztük volt az alig 30 éves kászonjakabfalvi, Tusnádon született Jánosi Lajos pap is, akit a császári hadsereg elleni izgatás miatt a csíkszeredai várban kötél általi halálra ítéltek. A halálos ítélet eltörlése után tíz év vasban letöltendő büntetést kapott. 1859-ben szabadult Olmütz várából. Aki úgy rendelkezett, hogy halála után ne temessék a cinterembe, mert életében annyit volt falak között, hogy holtában is nem szeretne ott lenni. Sok csíki papot meghurcoltak az osztrákok. Tanulmányok születtek tevékenységükről, de március 15-én ritkán emlegetjük őket.
A tavasz első napján érkezünk az egykor Torjavására néven emlegetett Kézdivásárhelyre. Joggal írja Kisgyörgy Zoltán, hogy
Erről magunk is meggyőződhettünk a városkában tett kellemes sétánk során.
A séta további részleteiről olvashatnak a mai Liget mellékletben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.