HIRDETÉS
Egy fűszeres ízű gombánk, kissé hasonlít a sárga rókagombára, emiatt sokszor kerül véletlenül a kosárba rókagomba helyett. Otthon, válogatás közben gyakran feltűnik a különbség, és emiatt a szemetesben végzi, érdemes megtanulni felismerni és felhasználni a következő találkozás során. Sárgás kalapszíne gyakorta csalogat közel magához, rókagombát ígérve. A legszembetűnőbb különbség alul, a termőrésznél látszódik. A sárga gerebennek kis tüskéi vannak, olyan, mintha fogazott lenne. A sárga rókagomba pedig ráncos, és illatra is érződik a különbség. A rókagomba gyümölcsös aromái sokszor barackillatra emlékeztetnek, a sárga gereben erősebb és fűszeresebb illatú, nem gyümölcsös.
A savanyú talajú lombhullató- és fenyőerdőket kedveli, érdemes a késő nyári és őszi időszakban keresni. Hegyvidéki fajnak számít, az idősebb példányok kesernyések szoktak lenni, emiatt inkább a fiatalabbakat szoktuk gyűjteni. Húsa vastag és tömör, öröm rátalálni. Aromái miatt nekem az egyik kedvenc őszi gombám, rókagombához hasonlóan tudjuk felhasználni. Állaga kicsit roppanós marad hőkezelés után is, ezért is szeretjük sokan.
Mártásosan, de feltétként pizzához és tésztás ételekhez is kiváló.
Jó állaga miatt gyakorta készül belőle savanyúság is, előtte hőkezeljük 7–8 percet, és ecetes vagy sós lében eltehetjük hosszabb tárolásra is.Az erdélyi régióban előszeretettel gyűjtött ökörnyelv, becsületes nevén cserepes gereben (Sarcodon imbricatus) hasonló termőréteggel rendelkezik, kis fogacskái vannak neki is.
Azt a fajt kimondottan fűszergombaként használjuk, a sárga gereben ehhez mérten enyhébb ízű, emiatt felhasználása is sokrétűbb.
Roppanós állaga miatt figyeljünk a kellő hőkezelésre, a csiperkéhez mérten lassabban készül el.
A sárga gereben érdekessége, hogy koncentrált kivonata potenciálisan használható antibiotikumként. Laborban már bizonyított, lehet, hogy egyszer gyógyászati szempontból is lesz jelentősége ennek a felfedezésnek. Értékes gombatalálatnak számít, a nyári rókagombafajok gyakorta elköszönőben vannak tömeges megjelenésük idején, így becsüljük meg, ha van hozzá szerencsénk. Két hozzá nagyon hasonló faj van, mellyel keverhető, de mindkettő ehető faj. A sárgásvörös gereben (Hydnum rufescens) kalapja narancsvöröses színű, nem annyira sárgás. A másik faj pedig a fehér gereben (Hydnum albidum), világosabb, fehéres kalapszínű. Javaslom, hogy fenyvesekben keressük, nekem ott nagyobb szerencsém szokott lenni hozzájuk. Gyakorta növekszik boszorkánykörökben. Így
kiadós és a vacsora alapanyaga mellett még savanyúságként is újjászülethet.
Nem téveszthető össze mérgező gombákkal, ha jól megfigyeljük a kalapszínt, a fogacskás termőrészt és a kellemes illatot, akkor bizonyára ehető gerebenfajt találtunk. Bizonytalanság esetén kérjünk segítséget!
Hasonló színű és sárgás kalapú gombánk, szintén hegyvidéki faj. Alul, a termőrészénél pórusos és kis, szűk lyukak alkotják. A fogacskáktól szépen el lehet különíteni ezt a típusú termőrészt, még ha felülnézetből egyből nem is egyértelmű a különbség. Ebből a fajból is érdemes az idősebb példányokat kesernyésségük miatt a lelőhelyen hagyni, így tovább tudják szórni spóráikat. A húsa nyomásra, vágásra enyhén sárgásvörösesre színeződik.
A kalapszíne zsemlére emlékeztet leginkább, a neve is valószínűleg erre utal. Ritkább találat, kimondottan csak fenyvesekben fordul elő. Alacsonyabb hegyvidéki régiókban nem jellemző, ezért célszerű magasabb területeken, 900 m felett keresni.
Illata kellemes, kissé édeskés lehet.
Felhasználása hasonlít a gerebenre, az interneten nehéz recepteket találni róla, ezért gerebenhez vagy rókagombához hasonló módon készítsük el. Rizottóként nagyon ízletes, zöldfűszerekkel társítva. Nem számít közismert gombának, ami méltánytalan is.
Rokon fajai között több ehető is van: a fakó zsemlegomba (Albatrellus ovinus) kalapja fehéres, halványsárgás. Ez a faj ízletesebb is a sárgához képest, de bármelyiket találnánk meg, mindenképp jól járunk vele! A piruló zsemlegomba (Albatrellus subrubescens) kalapja fehéres árnyalaton rózsás, húsa sérülésre vöröses-sárgás lesz. Ha nagyobb mennyiséget találunk a fiatal példányokból, akkor érdemes szárítani is vagy hőkezelve fagyasztani.
Kissé szokatlan megjelenésű gomba, elhalt vagy élő faanyagon találjuk. Kinézete valóban nyers májra emlékeztető, elvágást követően még „vérzik” is.
Sérülés és vágás mentén vöröses levet ereszt, emiatt a „vérző” hatás.
Gömbként kezd fejlődni, majd később nyelv alakúvá fejlődik. A fiatalabb példányok ehetőek, akár nyersen is. Különlegessége, hogy hőkezelés nélkül is készülhet belőle étel. Nyersen fogyasztva savanykás, szerves savakban (oxálsav, citromsav) gazdag, így frissítő hatása van.
Készíthetünk belőle májgomba carpacciot vagy tartárt is,
az interneten így keressünk rá a receptre. Hőkezelve nagyon húsos ízű és állagú lesz, engem a borjúhúsra emlékeztet leginkább. Nem szokásos ízű gomba, sokkal teltebb aromái vannak.
A taplók közé tartozik, leggyakrabban tölgyfán találkozhatunk vele. Sebek, metszések mentén szokta megfertőzni a fát. Kevésbé csapadékos időszakokban, ha nem találunk ehető fajokat, érdemes tölgyeken keresgélni, szerencsénk lehet. A borítóképen látható példány egy nagyon szokatlan forma és méret, egy nagy csülökre emlékeztet. Fiatal volt még nagyobb termete ellenére is, így többszöri étkezéshez is alkalmas mennyiség lett belőle. Hőkezelve javasolt lefagyasztani is, így gyorsan romló húsa később is élvezhető lesz.
Társíthatjuk erdei madársóskával és más savanykás ízű, vadon termő fajokkal is, de egy egyszerűbb paradicsomos salátával is kiváló lehet, leginkább nyersen. Nem szokványos íze miatt üde, frissítő a megszokott gombák között, ne féljünk tőle, hiszen nem téveszthető össze mérgező fajokkal, ha figyelmesek vagyunk.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
