Hé, az ott egy székelykapu? – videójátékok sajátos kelet-európai világokkal

Rendkívül fontos egy videójáték esetében a világ, amelyben játszódik, hiszen a játék típusa mellett ez egy másik fontos tényező, hogy

a potenciális játékos hajlandó lesz-e pénzt áldozni rá, hogy adott esetben több tíz vagy akár több száz órát is eltöltsön az adott játékuniverzumban.

Ha valakit nem hoz lázba például egy, a jelenünk után mintegy tízezer évvel játszódó világ, amiben öntudatra ébredt, állatszerű robotszörnyeket lehet ölni, akkor nagy valószínűség szerint nem ruház be a Horizon: Zero Dawn-ra és a februárban érkező folytatására a Horizon: Forbidden West-re, de akit pedig a történelmi korokban játszódó videójátékok nem érdekelnek, az lemarad az Assassin's Creedekről vagy az Age of Empires most megjelent, negyedik részéről, de akit a zombis posztapokaliptikus világok taszítanak, az biztos nem próbálja ki a két részt megért Last of Us-szériát.

Persze nemcsak az adott világ, hanem adott esetben a bejáratott franchise adja el az adott videójátékot, mint például a különböző helyszíneken és korokban játszódó Far Cry, aminek legújabb része egy Kubára hajazó, diktatórikus elnyomást nyögő trópusi szigetre viszi a játékost a korábbi, szintén a trópusokon, Tibetben és az Amerikai Egyesült Államokban (és az őskorban is) játszódó epizódok után, de készülnek olyan alkotások is, amelyek „nálunkfelé”, egész pontosan a fiktív Erdélyben, valamint Oroszországban játszódnak.

A cikk témájául választott két videójátékban a kelet-európai miliő a közös, és az, hogy rengeteg környezeti elemre ráismerhetünk, ezáltal minket, itt élő játékosokat

jobban be tud szippantani a világ, hiszen olyan dolgokkal szembesülhetünk bennük, amikkel a hétköznapi életben is találkozhattunk már.

Hihetetlen munkát végeztek a látványtervezők, hogy a horrorjáték-széria legújabb állomásában egy olyan fiktív erdélyi falut tárjanak a játékosok szemei elé, amiben

minden autentikus és tényleg minden a helyén van.

A japán Capcom-stúdió tavasszal megjelent videójátéka többek között azért került a figyelem középpontjába, mert

az egyik karakter, egy három méter magas vámpírhölgy, Lady Dimitrescu túlszexualizált megjelenítése igazi mémlavinát indított el játékos-körökben, és nemcsak.

A játék maga a 2017-ben megjelent Resident Evil Biohazard közvetlen folytatása, egy belső nézetes FPS (first person shooter), amelyben a korábbi részben megismert Ethan Winters viszontagságait követhetjük, ezúttal egy kitalált erdélyi horrorfaluban, amit tényleg valós helyszínekről mintáztak.

A falu melletti hatalmas ódon kastélyt egy az egyben a sinaiai Peleș-kastélyról mintázták, a falu pedig kisebb-nagyobb módosításokkal egy kihalt erdélyi falu képét idézi olyan motívumokkal és használati tárgyakkal, amik a hétköznapi életben is fellelhetőek nálunk.

A japán fejlesztők és látványtervezők tényleg odatették a csontot, és látszik a játékon, hogy nemcsak fotók alapján készítették el az autentikus látványelemeket, hanem feltételezhetően meg is járták magukat Erdélyben és Romániában, mielőtt nekifogtak volna a fejlesztésnek.

A máltai és ukrán 4A Games fejlesztőcsapat ültette át játszható világba Dmitry Glukhovsky, atomháború után játszódó sci-fi regényét, a Metro 2033-at és annak folytatásait, ennek pedig legújabb darabja a két éve kiadott Metro Exodus, amelyben tovább követhetjük a metróalagutakba szorult túlélők folyamatos kálváriáját.

Az Exodus az a játék, amiben a túlélők már a felszínre is felmerészkednek, amiről kiderül, hogy helyenként még mindig élhető a sugárszennyeződés ellenére,

a főhős Artyom és csapata pedig egy vonaton járják be az atomháború utáni Oroszország és Kazahsztán különböző helyszíneit.

Az átalakított vonat lakóhelyül is szolgál a csapat számára, de az otthonná alakított vonatfülkék elrendezései mindenki számára ismerősek lehetnek, aki igénybe vette már a Román Államvasutak (CFR) szolgáltatásait. Bár a szovjet utódállamok nem éppen „a szomszédban vannak”, a sajátos kelet-európai miliő ugyanaz, hiszen

a lepusztult terekben helyenként ráismerhetünk a Csernobil-sorozatnak, dokumentumfilmeknek és korabeli fényképeknek köszönhető elhagyatott, atomkatasztrófa sújtotta világra.

De ismerős lehet az itthoni, lepusztult gyerektáborokból, bunkerekből, elhagyatott épületekből álló helyszínek sorozata, aminek

málló falain régi falinaptárak, molyrágta függönyök vagy padlóján koszos matracok hevernek.

Ezt a kelet-európai lepusztultságot adja vissza a játék is, amit nem igazán láthatunk hollywoodi és egyéb produkciókban, ezért is annyira különleges és nem mindennapi élmény az ilyen világokban virtuálisan barangolni.