Juhász Anna: irodalommal teljes az életünk

A magyar kultúra napjához kapcsolódóan, a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében rendhagyó irodalomórákat és Szalon-esteket tartanak négy székelyföldi városban a 2022-ben útjára induló Irodalmi karaván keretében. Az események házigazdája Juhász Anna, vendégei Bartis Attila író, Bereményi Géza író, Szöllősi Mátyás író, Bogdán Zsolt színművész és Sárik Péter zongoraművész.

Juhász Anna irodalmár, Juhász Ferenc költő lánya 2010-ben indította el Budapesten az Irodalmi Szalon elnevezésű találkozásokat egy történelmi kávéházban. Mint mondta, ez valamiképp gyerekkora óta formálódott benne.

Az évek alatt formálódott bennem is a saját hangom megtalálása és rádöbbentem: az én életem akkor lesz teljes, ha a sorsommal kapott ajándékot megoszthatom másokkal. Nagyon pátoszosnak tűnhet mindez, de a gyakorlatban inkább munkával teli évek következtek: megtaláltam a megszólalási formát, hogy közösséget hozzak létre irodalommal, lettek helyszínek, elindult egy Szalon-forma, és egyik rendezvény jött a másik után. A siker annak köszönhető, hogy az emberekben, a közönségben azt érintettem meg, ami összekapcsol bennünket: egy tartalmas, könyvekkel és izgalmas, emberi történetekkel teli világot nyitottunk ki együtt, és boldogság, hogy immár Székelyföldön is vendégeskedhetünk, megismerhetjük egymást.”

A Petőfi Irodalmi Ügynökség Kiemelt Programok igazgatója kifejtette, az Irodalmi karaván ötlete először 2019 őszén merült fel benne, mert az évek során egyre inkább az vált céljává, hogy a budapesti fókuszú estjei mellett lehetősége legyen országosan, illetve határon túli olvasókkal is közösséget építeni. „A járvány előtti időkben hetente akár ezer embert is le tudtam a rendezvényeken ültetni a fővárosban, ez az elmúlt lassan két évben érdekes mód az online lehetőségek következtében változott, bővült: élő bejelentkezéseken, online esteken akár több tízezer ember tudott, immár határok nélkül csatlakozni a programokhoz. Mikor újra belefogtunk az Irodalmi karaván szervezésébe, világossá vált, hogy szeretnék ezekkel az emberekkel megismerkedni – immár kamerák nélkül, élőben, egy térben, fontos írók részvételével együtt átélni az irodalom összekapcsoló erejét.

Minden egyes nap hálás vagyok a munkámért, hogy valamiképp az lett a hivatásom, amibe beleszülettem és amire megtanított minden író, költő: irodalommal teljes az életünk.”

A székelyföldi körút során a négy városban rendhagyó irodalomórák is szerepelnek a programban. Juhász Anna immár harmadik éve, hogy rendszeresen tart rendhagyó irodalomórákat diákoknak, változó témákban. Van, hogy a századfordulós irodalomról, egy-egy szerzőről beszélgetnek, a tavalyi évben több Petőfi, Karinthy, Pilinszky órája is volt, ahol konkrét művek ajánlása és közös olvasása mellett átfogóbb képekben is gondolkodtak az irodalomról és az olvasásról – avatott be.

„Sokszor hallom, hogy problémaként merül fel, hogy a mai fiatalabb generációk már kevesebbet olvasnak, nehéz a digitális korban a könyvek elé ültetni őket. Én ezzel nem értek egyet. A pedagógus kollégákhoz csatlakozva, saját szubjektív szemüvegemen keresztül mondhatom azt, a »szívre hatva« dolgozom azon, hogy újabb és újabb olvasókat neveljünk. Szeretek mesélni megéléseimről, így most bizonyára szóba jön majd, milyen híd-embernek tartom az idén 125 éve született Tamási Áront, aki édesapám, Juhász Ferenc költő tisztelt mestere és pót-apja volt, megidézem a száz éve született Nemes Nagy Ágnest, és a tervek szerint a kortárs író vendégeimet is bevonom az órákba. Este pedig, a Szalon-esteken lesz színházi produkció, zenés előadás, beszélgetés, felolvasás – másfél órányi programot tervezünk minden helyszínen, és azt hiszem, a jó hangulat, a szellemi feltöltődés garantált: Bartis Attila, Bereményi Géza és Szöllősi Mátyás írók munkásságukról, aktuális feladatokról és pályájuk csomópontjairól mesélnek majd, míg Sárik Péter és Bogdán Zsolt művészi előadásokkal kapcsolódnak a programokhoz.”

A Petőfi Irodalmi Ügynökség Kányádi Sándor gondolatát emelte ki mottóként a 2022-es programjainak elindításakor: „Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv”.

Juhász Anna rámutatott, ebben a gondolatban hisznek mind, akik alkotóként, szervezőként, olvasóként, bármilyen minőségben összekapcsolódnak. „Költő lányaként azt tanultam otthon, a nyelvet tisztelni és ismerni kell, kimeríthetetlen gazdagsága minden generáció kincse lehet. Juhász Ferenc azt mondta, a magyar nyelv: »létem, jövőm és reményem«. Ezt az örökséget viszem tovább.”

Bartis Attila úgy fogalmazott, a jó anyanyelv az, amelyikben az egész világ elfér. „Ráadásul úgy, hogy megértsék, akár idegen nyelven is. Engem legalábbis szinte megszállottan egy ilyen nyelvre próbált megtanítani Anyám.”

Szöllősi Mátyás úgy vallja, számára is azt jelenti ez a mondat, akárcsak a többi írónak – feltételezi – hogy valóban ebben él, az otthona, ez az, ami a leginkább foglalkoztatja, megnyugtatja, vezeti, vagy akár kiborítja időnként. „A nyelv folyamatos keresés és rátalálás, küzdelem és egyben egy biztonság-zóna is, amelynek naponta újabb és újabb rétegeit fedezhetem fel. És ami a legizgalmasabb, hogy nemcsak használni van lehetőségem, hanem általa teremteni is. Igazodási pontok halmaza: a legösztönzőbb dolog, s egyben a legnagyobb rejtély is, mert állandóan változik, így sosem láthatom át vagy érthetem meg teljes egészében.”

Sárik Péter a mottó kapcsán kiemelte, jó néhány nyelvet, köztük a magyart is, szinte csak azok beszélik, akik az adott országban születtek. „Bárhol járok a világban – és persze minél messzebb itthonról –, ha magyar szót hallok, rögtön felkapom a fejem, megdobban a szívem, és már fordulok is a hang felé, hisz tudom, hogy itt vannak a mieink. Ez még inkább igaz azokra, akik távol élnek a hazájuktól. Hányszor siettek oda hozzánk messzi földön, ha meghallották, hogy magyarok vagyunk. Ismeretlenek, akik itthon elsétáltak volna mellettünk. De ott távol ők és mi egy pár percre egy kis Magyarország lettünk. Kicsit otthon lettünk, kicsit nem voltunk egyedül. Nekem ezt jelenti Kányádi mondata.”