Közönségpróbáló, monumentális, felemelő: nem egyszerűen zenei élmény a Máté-passió

Milyen lehet egy igazi nagy produkcióban részt venni és mintegy éven keresztül Bach-zenei világával foglalkozni? Erre is kíváncsi vagyok, amikor csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium díszterme előtt várom, hogy kezdődjön a próba, amelyre sorra érkeznek a kórusok és a zenekarok tagjai. Egy nappal vagyunk a Johann Sebastian Bach Máté-passió oratóriumának első előadása előtt.

Az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb művének, Johann Sebastian Bach két zenekarra, két kórusra és szólistákra írott Máté-passiójának bemutatására vállalkozott a Csíkszeredai Régizene Fesztivál Barokk Fesztiválzenekara, valamint a Fesztiválkórus, amely a brassói Bach Kórus és a csíkszeredai Lux Aurumque kórus tagjaiból áll össze évente a rendezvény idejére. A július 8–15. között zajló fesztivál keretében a bukaresti atheneumbéli fellépés után pénteken a csíkszeredai Szent Ágoston-templomban, július 15-én pedig a brassói Fekete-templomban szólaltatják meg a mintegy háromórás oratóriumot.

Közel 130 előadó – szólisták, zenészek, kórustagok, köztük a Madéfalvi Schola, valamint a brassói Fekete-templom gyerekkórusa is, dolgozott hónapokon keresztül azért, hogy a Csíkszeredai Régizene Fesztivál keretében felcsendüljön J. S. Bach 1727-ben írt oratóriuma.  

Miközben a zenekari tagok a díszteremben hangolnak, a kórusok tagjai hangpróbára igyekeznek egy másik terembe. Az első koncert előtti utolsó száz méteren vannak, most állnak össze az eddig külön próbált részek. A készülődés közel egy éve kezdődött el. „A Lux Aurumque kamarakórus karnagya, Ványolós András feladta a kórus célkitűzéseit erre az évre, azért, hogy ez megvalósulhasson. És ez az év elég is volt rá, viszont kellett is, hogy ennyire összeálljon. Nagy mű, sok benne a váltakozás, sokat kellet próbáljunk” – magyarázza Szabó András, az egyik karnagy.

„Itt Székelyföldön nagyon nagy lehetőség, hogy énekelhetjük a Máté-passiót, talán az életben egyszer adatik meg az embernek errefelé. Gondoltuk, hogy ebben szívvel-lélekkel benne kell lenni, és minél több embert megmozdítani, hogy ez minél jobb legyen. Két gyerekkórus énekli az első és huszonkilencedik rész gyermekszólamát. Számukra is nagy lehetőség, hogy három órán keresztül Bachot hallgathatnak, mert a szólisták és a zenekarvezető is fantasztikus minőséget hoznak” – kapcsolódik be a beszélgetésbe Ványolós András, a másik karnagy. Elmondja, kollégájával felosztották egymás között a két részt, és külön próbálták a kórusokkal. Úgy véli, a legnagyobb kihívás az volt, hogy mindenki következetesen ott legyen a próbákon.

„Ez a mű nem véletlenül egyik csúcsszüleménye a zeneirodalomnak, mert technikailag nagy feladat elé állítja az előadókat. Nem csak az amatőröket, hanem azokat is, akik sokadik alkalommal éneklik. Nagy mélységei vannak egy-egy tételnek, és a tételek közötti váltakozások kihívást jelentenek, ezért nehéz feladat végigvezetni ezt a próbákon és az előadásokon” – vázolja Szabó András.

Az egyik kórustag, a csíkszeredai Lázár Anna úgy véli, számára, aki nem hivatásos énekes, nagyobb erőfeszítés, de az elégtétel is nagyobb, hogy benne lehet a produkcióban. „Nem is tudtam elképzelni, hogy ilyen lehet. Sokszor sírtunk próbán, hallva a hangokat, a szólistákat. Hálát adok Istennek, hogy engem befogadtak, és ilyen szép nagy projektben vehetek részt. Eddig külön próbáltunk, külön a kórus és a zenekar is, most kezdtük a szólistákkal is együtt a próbákat. Nagyon nagy dolog, csodálatos élmény!”

Izgalmas dolog részt venni egy ilyen nagyméretű előadásban, jó látni, ahogy összeáll az egész – fűzi hozzá a kórus egy másik tagja, Gergely Tibor kántor. „Hallgattunk belőle részleteket, de egészen más, amikor benne vagyunk. Sokat mesélt a darabról, a történetről a koncertmester és a karvezető is. Ezekkel gazdagodva másképp énekelünk, élmény számunkra is. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog megszólalni élőben, a különböző helyszíneken.

Ez a mű értelmezése a Szentírásnak is. Nagyon fontos a szövegre való figyelés” – magyarázza.

Adorján Csaba, a Csíki Kamarazenekar egyik alapító tagja rámutatott: már maga a régizene fesztivál önmagában különlegesség. A zenekar tagjai többnyire klasszikus hangszereken játszanak, minden év júliusa az, amikor előkerülnek a bélhúros, barokk hangszerek. A Fesztiválzenekar projektjei mindig különleges eseménynek számítanak, de ez az idei kimondottan az, hogy ezt a nagyszabású művet sikerült összehozni.

„Nekem is már régi álmom volt, hogy előadjuk barokk hangszereken a Máté-passiót. Ezt az oratóriumot sok helyen játsszák, nem nálunk, hanem főleg német nyelvterületeken. Romániában is ritkán van előadva, Brassóban, Szebenben, tehát inkább szász vidékeken. Egyetemista koromban játszottam én is, de nem historikus hangszereken, hanem klasszikusabb feldolgozásban, és nem is az egész művet, mert az közel háromórás. Voltak tételek, amelyek kimaradtak, elsősorban azért, mert vannak olyanok, amelyeket viola da gamba kísérettel kell megszólaltatni, és azt nyilván csak ebben a felállásban lehet összehozni.

Igaz, hogy közönségpróbáló, már csak a terjedelméből kifolyólag is. A kollégákkal is beszéltük, hogy ha valaki nem úgy ül be, hogy meghallgat egy koncertet, hanem egyfajta áhítatként fogja fel és elmélkedik a szenvedéstörténeten, akkor nyilván más a hatása.”

Egy ekkora méretű produkciónak a része lenni nagyon szép, de nehéz is, hisz időt kellett szakítani a próbákra. A kívülálló talán nem is gondolná, hogy mennyi háttérmunkával jár – magyarázza Gothárd Éva, a kórus egy másik tagja, miközben a folyóson beszélgetünk.

„Fel sem fogom, hogy egy ekkora darabnak a darabkája vagyok. Én sosem énekeltem nyolc szólamot. Két énekkaros – két szoprán, két alt, két tennor, két basszus. Fenomenális. Nem tudom, hogy mi lesz, hogy lesz, amikor élesben vagyunk, akkor fogjuk meglátni. Most nem izgatjuk magunkat, de amikor ott vagyunk, igyekszünk, hogy átadjuk azt, amit érzünk.

A szenvedés útjának a történetét is kell ismerni, meg kell érteni énekesként, hogy melyik tétel miről szól. A befogadónak, ha nincs előzetesen vallási neveltetése, akkor is át tudja élni, de előnyben van az, aki ebben nőtt fel.”

Gyakran hallgatja Bach muzsikáját és játssza is Szabó András, de külön öröm számára, hogy ezzel a művel mélyebben tudott foglalkozni a felkészülés során. „Az az összetettség, strukturáltság és az elég sok helyen felfedezhető szimbolizmus, ami a tételekben megjelenik, egészen rendkívüli. Felhívta a figyelmemet arra, hogy a passió történetét ne csak mint szenvedést gondoljuk végig. Bach nagyon sokszor a szenvedéssel teli mondanivalót egészen szenvedélyes zenébe foglalja.

Tehát amíg a szomorúságról, elmúlásról beszél, olyan édeskés muzsikát használ hozzá, hogy első hallásra megdöbbentő ez az ellentét.

A karvezető a mű szerkezetére is kitér. A Máté-passió két fő részből áll, az első rész a keresztre feszítés okozatát mondja el, míg a második rész Krisztus kereszthalálát énekli meg. „Mindezt bevezeti egy tétel, amely előrevetíti a feltámadást, az utolsó tétel pedig levezeti azt a feszültséget, amelyet a második rész tételei kiváltanak, mintegy elbúcsúzva Jézustól. Ezekkel a szavakkal fejeződik be: Jó éjszakát!”

Időközben befejeződik a beéneklés, a kórustagok átvonulnak a díszterembe. Bach kortárs embere a ma emberére is hasonlít – véli Ványolós András. „Számomra nagyon megható ez a személyesség, ahogy a mai ember viszonyul ehhez a kétezer éves történethez. Ezt a közönség is végigélheti úgy, mint egy lelkigyakorlatot. A szöveg megértésén keresztül – amely magyarul és románul is ki lesz vetítve – Bach zenéjével egészen a lélek legmélyebb zugaiba is behatol a szavak ereje. Ez számomra a legmeghatóbb” – osztja meg velünk. Majd ő is besiet a terembe. Elkezdődik a próba.