Mecénások kerestettek és találtattak, avagy a Bánk bán-projekt

Hogyan lehet közelebb hozni egy 19. századi drámát a mai fiatalokhoz? Miként lehet felkelteni az érdeklődésüket a mű iránt, és milyen eszközökhöz folyamodhat egy tanár, hogy a mélyebb megértést segítse? Máthé Melinda, a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Középiskola magyartanára évek óta különböző módszerekkel segíti a diákokat, hogy felfedezzék egy-egy irodalmi mű szépségét, megértsék, hogy mit üzenhet napjainkban is. Az adott osztályközösség igényei és érdeklődése szerint dolgozzák fel a műveket, dramatizálnak, előadásokat készítenek, a legutóbb pedig fotósorozat jött létre Katona József Bánk bán című darabja nyomán.

„Egyre több energiába kerül »eladni a portékát«, jelen esetben az irodalmi szövegeket. Egyre nagyobb az érdektelenség, az oktatásnak túl nagy a konkurenciája, a technikával lehetetlen felvenni a versenyt, főként, ha a felszereltség ilyen szempontból gyenge. Mi marad tehát a tanárnak? A jó öreg kreativitás. Ennek egyik módszere a dramatizálás, amely által a diák személyesen érintetté válhat, különböző szerepekben új érzésekkel találja szembe magát, felfedezheti a szereplők cselekedeteinek lelki hátterét. De a fotózás is a ugyanúgy hozzájárulhat a jobb megértéshez.

El kell hitetni vele azt, hogy értékes, hogy képes, hogy érdemes tanulni, mert a tudás minőségibb életet biztosít, más típusú emberekkel, más lehetőségekkel fog általa találkozni. Megtanítani a diákot akarni, mert a modern társadalom kiölte belőle a küzdelem érzését, csak a sikert kéri számon, de a harcra nem készít fel. Lerombolni a passzivitás falait, ez a mai pedagógus egyik legnagyobb kihívása. Fontos, hogy a tanár hiteles legyen, ezt pedig úgy érheti el, hogy szereti, forrón szereti, amit csinál, szenvedéllyel és hivatástudattal. De főleg szenvedéllyel. És hisz a szövegek erejében” – mutatott rá Máthé Melinda tanárnő, amikor megkerestük, hogy a kezdeményezésről beszélgessünk.

Tizennégy diák részvételével jött létre az a fotósorozat, amely 21 fotót tartalmaz, és amely a Bánk bán lényeges fordulópontjait örökíti meg, és amelyet virtuális formában most itt a Liget portálon mutatunk be a nyilvánosságnak a jelen cikk alatti képtörténetben. A fotók megértéséhez és értelmezéséhez a műből vett párbeszédes részletek járulnak hozzá.

„Ez azért is jöhetett létre, mert az osztályban van egy nagyon tehetséges fotós fiú. Én szinte minden évben dramatizáltam valamit, de most arra gondoltam, csináljunk valami mást. Nagyon szeretem a keresdi Bethlen-kastélyt, mindig viszek diákokat oda, és megkérdeztem, hogy megengedik-e, hogy ott fotózzunk. Egy kicsit körülményes volt mindent összehozni, végül szeptember 21-én mentünk el. Ezt megelőzte az előkészítő munkálat, kiemeltük a sarkalatos pontokat a műből, kerestünk hozzá szövegeket. Reggeltől estig fotóztunk a kastély különböző termeiben, amelyek teljesen üresek. Vittünk egy-két dekorációt, kelléket, vas gyertyatartókat, egy-két terítőt. Egy-egy képnél egy órát is elidőztünk, amíg a hátteret kitaláltuk, a mozdulat intenzitását megtaláltuk, a megfelelő érzést megbeszéltük, hogy aztán arckifejezés legyen belőle. Volt kép, amit többször építettünk újra, hogy hatásos legyen” – avatott be a részletekbe a tanárnő.

A kellékek és a ruhák nagy része az ő ruhatárából került ki. Mint mesélte, nem volt könnyű elkészíteni a fotókat. Folyamatosan forró teát ittak a hideg miatt, az egyik szereplő, aki huzamosabb ideig kellett a földön feküdjön, két hónapig köhögött utána, iskolai padból és két székből rögtönöztek ravatalt, amelyen két órát kellett feküdnie az adott szereplőnek, cipelték a bútorokat egyik teremből a másikba. De mindemellett sokat nevettek, mindenképp maradandó élmény maradt mindannyiuk számára. Hangsúlyozta, nem csak jobban megértették a diákok a Bánk bán lényegét, hanem közösségteremtő ereje is volt a munkának.

„Ennek a nagyszerű projektnek a kivitelezésében az én feladatom az volt, hogy a mű sarkalatos pontjait vizuális formában megvalósítsam. A fotózás napja több nehézséget hozott magával, mint amennyire számítottam. A legnagyobbat az jelentette, hogy a képek elkészítésére csupán egy nap állt rendelkezésre. Nem volt kis feladat az sem, hogy tizenöt embert kellett folyamatosan koordinálnom.

Igazi kedvenc képem nincs, mindegyikhez kötődik egy élmény, egy érzés, egy hangulat. Ez a közös munka egy felejthetetlen élményt jelent számomra, ami a tanárnő nélkül nem valósulhatott volna meg. Nemcsak a fotózás sikerét, hanem a mű pontosabb megértését is eredményezte” – emelte ki Antal Bence.

„Jó volt megízlelni azt a korabeli hangulatot. Melinda szerepét nagyon különlegesnek éreztem, hiszen egy szerelmes nő megtébolyulását éltem át” – fűzte hozzá a Melindát alakító Csorba Ivett Melinda. „Bánk szerepében újranyílt a világ, egy teljesen más szemszögből volt szerencsém átélni a művet. Segített jobban megismerni a darabot, a saját szereplőm életébe nyújtott betekintést. Egy napra levetkőzni saját életünket és belebújni egy romantikus drámába melengető érzés volt” – véli a főszerepet játszó Bartalis Samu. Pál Dániel, akit Biberáchként látunk viszont a fotókon úgy érezte, egy antipatikus karakter szerepébe nehéz volt beleélnie magát. A Gertrúdiszt alakító Györffy Tímeának viszont, mint mondta, nem okozott nehézséget a szerep. „Az arcomat a halál-jelenetkor meg kellett erőltetnem, hogy látszódjon rajta a szenvedés.”

Mivel a fotók igényes kivitelezése meghaladta a diákok anyagi lehetőségeit, ezért vetődött fel a „kép-mecénás” gondolata. A Facebook közösségi oldalon keresztül a csapat a nagyközönséghez, elsősorban a székelyudvarhelyiekhez fordult, hogy segítsenek a nem mindennapi ötletük megvalósításában. Rövid időn belül akadt a képeknek mecénása.

„Elkezdtem a saját ismerőseimnek, barátaimnak elküldeni a csomagot a képekkel és a felhívással. Került is öt-hat mecénás. Kérdeztem a kollégámat, aki az iskola weboldalát szerkeszti, hogy kinek küldjem el. Egyszer csak szólt, hogy feltette az iskola oldalára, és hogy már kétezren megnézték. Elkezdett nőni a dolog, most már húszezres nézettségnél tartunk, a képek »elkeltek«. Nagyon sokan üdvözölték a gondolatot, és ott tartunk most, hogy március 5-re ki is tűztük a kiállítás megnyitóját. Március folyamán a Harmónia cukrászdában lesznek megtekinthetőek a fotók, a cukrászda tulajdonosa is mecénása két képnek. Egyfajta Bánk bán hónap lesz ott, különböző időpontokban iskolai csoportok tarthatnak ott tematikus órákat” – mutatott rá a tanárnő. A csapat ugyanakkor a kész anyagot felajánlja bármelyik iskolának, művelődési háznak kölcsön, hogy a tananyag oktatása közben ihletforrásként segítse a tanár és diák munkáját.