Azért nehogy azt gondoljuk, hogy bármelyik erdélyi, romániai kisváros képes kiállítani egy olyan nagyszínpadi, összművészeti szuperprodukciót, amely teljes egészében saját forrásokból táplálkozik, kizárólag saját szerzői és előadóművészi felhozatalára támaszkodik, egyszóval saját hangján szólal meg. Mert a csíkszeredai Role zenekar ezt hozta saját városának ünnepére, méghozzá annak is záró momentumára, a tűzijátékos vasárnap estére. Tegyük hozzá, bátor vállalás ez a szervezők részéről is, de ha belegondolsz,
lehet-e méltóbb zárása egy városünnepnek, minthogy egy, a saját kebelében nevelkedett, a település kulturális életének több oldalát is összefogó, lelkes, csupaszív csapat több mint harmincéves életművét tiszteled meg ilyen módon?
A Role nagykoncertje azért természetesen több volt egy protokolláris eseménynél. Zenéjük szinte tökéletesre csiszolva szólalt meg, üzenetük erősen bevésődhetett a közönség tagjainak fejébe. Ha az előadás közben körülnézett az ember, azt láthatta, hogy akik a placcon maradtak, nem véletlenül tették. Nem csupán a csórékolbász és a poharas sör kíséreteként tekintettek a koncertre. Azt látták, amit ez a város ma képes kitermelni magából. Ez a város, amely – mint a legtöbb székelyföldi és erdélyi sorstársa – küszködik azzal, hogy a legjobbak elmennek, és a legtöbben nem jönnek vissza. Mégis maradtak itt annyian és olyanok, akik erre képesek. Képesek ünnepelni azt, hogy itt vannak, ők nem mentek el, és nem is akarnak innen elmenni. Pátosz nélkül, csak úgy egyszerűen, jó kedéllyel, vidáman. Ahogy kell.
A Role zenekar csapata – hogy teljes legyen a kép – úgy állította nagyszínpadra saját produkcióját, hogy előtte való két nap egy fesztivált rendezett meg. A Dob-Ban ritmusfesztivál már tizenkettedik volt a sorban, s keretében olyan szintű és színvonalú előadók léptek fel a Mikó-vár színpadára, amelyek túlzás nélkül a világelithez tartoznak. Persze, ezek nagy szavak, de aki ott volt és belehallgatott azokba a koncertekbe, aki ott volt a világ egyik legjobb tombak (hagyományos perzsa ütőhangszer) zenészének, a németországi-iráni Mohammad Reza Mortazavi workshopján és fellépésén, azt hihette, hogy terápiára érkezett, és nem egy kulturális eseményre. Egy olyan kisvárosban, amelynek létezéséről a neves vendégművész ideérkezése előtt természetesen nem is hallott. De miért is hallott volna? Nem elég, ha a lakói tudják, hogy létezik?
Talán nem. De nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy legalább a város lakói tudják és felfogják, mit tudnak polgártársaik letenni az asztalra. Ez az írás is ezt a célt szolgálja. Nem magasztalni akar, csak megállapítani. Itt és most ez van. Ez pedig nem akármi.
Itt az újabb hétvége és az újabb lehetőség, hogy elmenjünk moziba, vagy este ledaráljunk egy minisorozatot a Netflixen. Ehhez jövünk egy újabb adagnyi néznivalóval a mozik és a streamingplatformok újdonságait szemlézve. Ajánló.
A beteg ember önrendelkezésének lassú felszámolódását, egy kór elhatalmasodását, ezzel egyidőben pedig az európai civilizáció 20. századi önfelszámolásának kezdeti pillanatait kívánja bemutatni a Csíki Játékszín legújabb előadása.
Ma van a bábszínház világnapja, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Udvarhely Bábműhelye pedig eseménysorozattal, mesekönyvvel és lemezzel, valamint egy animációs kisfilmmel is megajándékozza a közönségét – gyerekeket és felnőtteket egyaránt.
Magyarországon több mint 75 ezer néző, Romániában pedig 11 ezer néző tekintette meg az 1848. március 15-i eseményei alapján készült fikciós történelmi kalandfilmet. A romániai mozikban a második a premier filmek sorában a Most vagy soha!.
„Az összegyűlt tömeg pedig, daczára a’ sűrűn hulló esőnek, példás türelemmel bevárta a’ censura nélkül kinyomott első magyar példányok’ elkészültét.” De melyek voltak még a nap fontosabb eseményei? Ezeket idézzük fel a korabeli sajtóbeszámolók által.
Egy kotormányi gazda évekkel ezelőtt különleges tárgyat talált szántás közben. Megőrizte, majd, amikor egy régész bekopogtatott hozzá, felajánlotta neki. Így került a Csíki Székely Múzeumba egy Árpád-kori ereklyetartó mellkereszt.
Megnyitották vasárnap délben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékét megidéző, 35. ünnepi tárlatot a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében.
Megint túlkínálat van a megnézésre érdemes sorozatok és filmek terén. A választás könnyebbé tételéhez ismét összeszedtük az aktuális streaming- és mozikínálatból azokat, amikre más elfoglaltság híján érdemes időt áldozni. Ajánló.
Alig egy maroknyian vannak, mégis színvonalas kiállítással rukkoltak elő a székelyföldi női természetfotósok. A Vadon Egyesület által megszervezett Női szemmel a természetben című tárlat megnyitóját március 7-én tartották.
Különböző tévéműsorok által ismerhettük meg, sokunk könyvespolcán ott vannak az általa jegyzet szakácskönyvek, az elmúlt években nyomon követhettük, hogyan alakítja ki az Őrségben a konyhakertjét, újabban pedig saját kozmetikai termékeit is piacra dobta.
Miért játssza a legtöbb Dj estéről-estére szinte ugyanazokat a zeneszámokat újra és újra? ...
Mit hagytál itt te, nyár? És hát itt vagy, te ősz!
Miért ilyen nehezített ez a viszony? Az anyósviccek mennyisége is érzékelteti e kapcsolat kínosságát. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.