HIRDETÉS

Rédai Attila

2018. augusztus 06., 15:51

Pátosz nélkül, jó kedéllyel

Azért nehogy azt gondoljuk, hogy bármelyik erdélyi, romániai kisváros képes kiállítani egy olyan nagyszínpadi, összművészeti szuperprodukciót, amely teljes egészében saját forrásokból táplálkozik, kizárólag saját szerzői és előadóművészi felhozatalára támaszkodik, egyszóval saját hangján szólal meg. Mert a csíkszeredai Role zenekar ezt hozta saját városának ünnepére, méghozzá annak is záró momentumára, a tűzijátékos vasárnap estére. Tegyük hozzá, bátor vállalás ez a szervezők részéről is, de ha belegondolsz,

lehet-e méltóbb zárása egy városünnepnek, minthogy egy, a saját kebelében nevelkedett, a település kulturális életének több oldalát is összefogó, lelkes, csupaszív csapat több mint harmincéves életművét tiszteled meg ilyen módon?

A Role nagykoncertje azért természetesen több volt egy protokolláris eseménynél. Zenéjük szinte tökéletesre csiszolva szólalt meg, üzenetük erősen bevésődhetett a közönség tagjainak fejébe. Ha az előadás közben körülnézett az ember, azt láthatta, hogy akik a placcon maradtak, nem véletlenül tették. Nem csupán a csórékolbász és a poharas sör kíséreteként tekintettek a koncertre. Azt látták, amit ez a város ma képes kitermelni magából. Ez a város, amely – mint a legtöbb székelyföldi és erdélyi sorstársa – küszködik azzal, hogy a legjobbak elmennek, és a legtöbben nem jönnek vissza. Mégis maradtak itt annyian és olyanok, akik erre képesek. Képesek ünnepelni azt, hogy itt vannak, ők nem mentek el, és nem is akarnak innen elmenni. Pátosz nélkül, csak úgy egyszerűen, jó kedéllyel, vidáman. Ahogy kell.

Fotó: Miklós Csongor

A Role zenekar csapata – hogy teljes legyen a kép – úgy állította nagyszínpadra saját produkcióját, hogy előtte való két nap egy fesztivált rendezett meg. A Dob-Ban ritmusfesztivál már tizenkettedik volt a sorban, s keretében olyan szintű és színvonalú előadók léptek fel a Mikó-vár színpadára, amelyek túlzás nélkül a világelithez tartoznak. Persze, ezek nagy szavak, de aki ott volt és belehallgatott azokba a koncertekbe, aki ott volt a világ egyik legjobb tombak (hagyományos perzsa ütőhangszer) zenészének, a németországi-iráni Mohammad Reza Mortazavi workshopján és fellépésén, azt hihette, hogy terápiára érkezett, és nem egy kulturális eseményre. Egy olyan kisvárosban, amelynek létezéséről a neves vendégművész ideérkezése előtt természetesen nem is hallott. De miért is hallott volna? Nem elég, ha a lakói tudják, hogy létezik?

Fotó: Miklós Csongor

Talán nem. De nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy legalább a város lakói tudják és felfogják, mit tudnak polgártársaik letenni az asztalra. Ez az írás is ezt a célt szolgálja. Nem magasztalni akar, csak megállapítani. Itt és most ez van. Ez pedig nem akármi.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Péter Beáta 2018. október 17., szerda

Ma is Benedek Elek nyomdokain cimborálnak

Ma is Benedek Elek nyomdokait kívánja követni a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Cimbora, amely a magyar nyelvterületen az egyetlen 10–15 éves diákoknak szóló irodalmi, kulturális folyóirat. A Cimbora az Erdélyi Médiatér Egyesületnek köszönhetően hamarosan új honlappal jelentkezik, és tervben van a Cimbora Kaláka Tábor újbóli megszervezése.

Péter Beáta 2018. október 15., hétfő

Az új szellemi honfoglalást segítenék elő

Székelységgel, magyarsággal, eredet és nyelvi kérdésekkel, kultúrával, művelődéstörténettel, szokásokkal, régészettel, hitvilággal kapcsolatos előadásokra gyűlnek össze a csíkszeredaiak és nem csak hónapról hónapra a városháza üléstermében. 

HIRDETÉS
Szucher Ervin 2018. október 12., péntek

A 90 felé araszoló, vidám művész drámai képei

Hiába peregnek az évek, évtizedek, Kedei Zoltánnál mintha már rég megállt volna az idő. A 89 esztendős marosvásárhelyi művész most is fiatalokat megszégyenítő ritmusban él és alkot. Nem csak rendkívül aktív, de nagyon termékeny is.

Péter Beáta 2018. október 09., kedd

A hülyéskedésből márpedig meg lehet élni, avagy Pityu

Ha azt halljuk, hogy „Há’ nem? Há’ de!”, vagy hogy „Noormális?”, akkor bizonyára Besenyő Pista bácsi jut eszünkbe, róla pedig az őt alakító Laár András, a L’art pour l’art Társulat, a KFT zenekar, Afrika, a magyar abszurd humor. De hogy is kezdődött nála ez az egész „hülyéskedés”? Elmesélte, mi pedig továbbadjuk.&

HIRDETÉS
Szász Cs. Emese 2018. október 08., hétfő

Színház az érzékeknek: amikor a darabban a test beszél

Mit keres egy mozgásszínházban a tolókocsi, mit csinálnak a menyasszonyok a halotti toron, és hogyan lehet jelnyelven „énekelni” egy Karády-dalt? Ilyen és ehhez hasonló érdekes kérdéseket vet fel az M Stúdió To_R című előadása.

Szász Cs. Emese 2018. október 04., csütörtök

Arra várnak, hogy emberszámba vegyék őket: újabb riportkötet a szórványról

Míg húsz évvel ezelőtt a kíváncsiság, majd a szakmai kihívás vitte a szórványba, jó ideje már hivatásának érzi ezen magyarok felkeresését Szucher Ervin újságíró, akinek immár második témába vágó könyve jelent meg.

HIRDETÉS
Antal Erika 2018. október 03., szerda

Maradt idegenként az idegenben

A marosvásárhelyi származású, Magyarországon élő Vári Attila író nem szokott ünnepi könyvheteken dedikálni, és gyűlöli, hogy „mérték utáni szabóságnak” nézik az embert. A vele készült interjúban irodalomról, Marosvásárhelyéről, Prima Primissima-jelöléséről beszélgetünk.<

Péter Beáta 2018. szeptember 28., péntek

Vásáros utak kereszteződésében (1.): hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?

A székelyek megtelepedésétől az 1989-es fordulatig tartó időszakot öleli fel az a várostörténeti kiállítás a csíkszeredai Mikó-várban, amely öt év muzeológusi munkát követően valósult meg. Most induló minisorozatunkban a hét teremben látható, augusztusban megnyílt kiállítást mutatjuk be.

Péter Beáta 2018. szeptember 27., csütörtök

Rossz hírnév vagy személyes tragédia? Ki volt Madách Imre felesége?

Egy magára maradt és az alkoholizmusba menekülő, megtébolyodott asszony, a losonci úri közönséget megbotránkoztató nő, szerető feleség, gyermekeit féltő édesanya, anyósával állandó konfliktusban álló meny. Akkor ki is volt Fráter Erzsébet, Madách Imre felesége?

Péter Beáta 2018. szeptember 26., szerda

Minden között félúton

Képzőművész, DJ, fotós és reklámgrafikus, aki éjjelente bárosként dolgozik. Évek óta Belgiumban él, de gondolkodik azon, hogy végleg hazaköltözik Csíkszentkirályra. Mindig az újat keresi, ez jelent számára kihívást. Többek között ezekről is beszélgettünk egy kávé mellett Fazakas Barnával.

HIRDETÉS
Vélemény
Rédai Attila: Innokamu

Egy címke, egy pecsét, egy fontoskodó, cicomás kifejezés, amitől azt reméljük, vonzóbbá, ...

Rédai Attila: Esőnapi elmélkedés egy hüvelykujjról

Nem kell beírni ezután, hogy oké, kösz, vettem az adást. Nem kell tulajdonképpen szavakat megfogalmazni, értelmükön ...

R. Kiss Edit: Mit tehet a nő, ha taxit hívna vb-döntő idején?

A foci vb-döntő idején ne is akarjon taxival utazni az emberfia, azaz lánya, a sofőrök ugyanis férfiból vannak. ...

HIRDETÉS