Azért nehogy azt gondoljuk, hogy bármelyik erdélyi, romániai kisváros képes kiállítani egy olyan nagyszínpadi, összművészeti szuperprodukciót, amely teljes egészében saját forrásokból táplálkozik, kizárólag saját szerzői és előadóművészi felhozatalára támaszkodik, egyszóval saját hangján szólal meg. Mert a csíkszeredai Role zenekar ezt hozta saját városának ünnepére, méghozzá annak is záró momentumára, a tűzijátékos vasárnap estére. Tegyük hozzá, bátor vállalás ez a szervezők részéről is, de ha belegondolsz,
lehet-e méltóbb zárása egy városünnepnek, minthogy egy, a saját kebelében nevelkedett, a település kulturális életének több oldalát is összefogó, lelkes, csupaszív csapat több mint harmincéves életművét tiszteled meg ilyen módon?
A Role nagykoncertje azért természetesen több volt egy protokolláris eseménynél. Zenéjük szinte tökéletesre csiszolva szólalt meg, üzenetük erősen bevésődhetett a közönség tagjainak fejébe. Ha az előadás közben körülnézett az ember, azt láthatta, hogy akik a placcon maradtak, nem véletlenül tették. Nem csupán a csórékolbász és a poharas sör kíséreteként tekintettek a koncertre. Azt látták, amit ez a város ma képes kitermelni magából. Ez a város, amely – mint a legtöbb székelyföldi és erdélyi sorstársa – küszködik azzal, hogy a legjobbak elmennek, és a legtöbben nem jönnek vissza. Mégis maradtak itt annyian és olyanok, akik erre képesek. Képesek ünnepelni azt, hogy itt vannak, ők nem mentek el, és nem is akarnak innen elmenni. Pátosz nélkül, csak úgy egyszerűen, jó kedéllyel, vidáman. Ahogy kell.
A Role zenekar csapata – hogy teljes legyen a kép – úgy állította nagyszínpadra saját produkcióját, hogy előtte való két nap egy fesztivált rendezett meg. A Dob-Ban ritmusfesztivál már tizenkettedik volt a sorban, s keretében olyan szintű és színvonalú előadók léptek fel a Mikó-vár színpadára, amelyek túlzás nélkül a világelithez tartoznak. Persze, ezek nagy szavak, de aki ott volt és belehallgatott azokba a koncertekbe, aki ott volt a világ egyik legjobb tombak (hagyományos perzsa ütőhangszer) zenészének, a németországi-iráni Mohammad Reza Mortazavi workshopján és fellépésén, azt hihette, hogy terápiára érkezett, és nem egy kulturális eseményre. Egy olyan kisvárosban, amelynek létezéséről a neves vendégművész ideérkezése előtt természetesen nem is hallott. De miért is hallott volna? Nem elég, ha a lakói tudják, hogy létezik?
Talán nem. De nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy legalább a város lakói tudják és felfogják, mit tudnak polgártársaik letenni az asztalra. Ez az írás is ezt a célt szolgálja. Nem magasztalni akar, csak megállapítani. Itt és most ez van. Ez pedig nem akármi.
Néha úgy kell megélnünk a gyászt, hogy a szeretteink még velünk vannak. A Csíki Játékszín legújabb kamaratermi előadása a betegség hírétől a temetésig dolgozza fel azt a folyamatot, amelyet a családtagok átélnek.
Orbán Balázs kalandos életét mutatja be Székelyföldi Legendárium rajzfilmstúdió tízrészesre tervezett A Csontbáró című animációs sorozata. Az első rész premierjét az animáció világnapján, október 28-án tartják Székelyudvarhelyen.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemcsak Magyarországon hagyott mély nyomot. Erdélyben a magyar közösség bár nem lángolt fel úgy, mint Budapest utcái, mégis magában hordozta egy olyan jövő vágyát, ahol a szabadság valóság lehet.
Bármit is ábrázol a kép, mindig az emberről szól, arról, hogy hogyan éljük meg önnön világunkat, hogyan lakjuk be a belső terünket – vallja Kelemen Örs Csongor. A csíkszeredai képzőművész egy különleges grafikai tárlattal jelentkezik.
Nyolcadik kiadásához érkezett a Székelyföldi Grafikai Biennálé, a Csíki Székely Múzeum pedig második alkalommal ad otthont a nagy volumenű kiállítás egyik állomásának. Az idei felhozatalról Túros Eszter művészettörténésszel beszélgettünk.
Mire nyújt lehetőséget a gólyabál a kilencedik osztályos diákoknak? Hogyan terelgetik őket a „nagyok”, azaz a végzősök? És milyen felkészülési folyamatok előzik meg a beavatást? Ebben az időszakban Székelyudvarhelyen is újból a gólyabáloké a főszerep.
Nem jó, de nem is tragikus – ezzel a Csernobil-sorozatból közismertté vált parafrázissal lehet lényegre törően összefoglalni a Gyűrűk ura előzménysorozatául szolgáló, az Amazonnál készült Hatalom Gyűrűi második évadát. Kritika.
Nagyszabású kiállítás nyílt a budapesti Néprajzi Múzeumban: tíz székelyföldi múzeum mutatkozik be egyetlen tárlaton. A Székelyek – Örökség-mintázatok című időszakos kiállítás létrehozói az élő, ma is alakuló kultúrát helyezik a középpontba.
A Csíki Székely Múzeumban az októberi hónap tárgyát az őszi színekbe öltöző természet, illetve az évszakhoz köthető mezei munka ihlette, a pityókaszedés. A Krumpliszedőket szemlélve, az idős Nagy Imre festői világa tárul elénk – egyetlen képbe sűrítve.
Timon címmel mutatta be Shakespeare Athéni Timon című tragédiája átdolgozását a Tomcsa Sándor Színház társulata. Az október 10-ei premier apropóján a darab rendezőjével, Zakariás Zalánnal készült interjú.
Miért játssza a legtöbb Dj estéről-estére szinte ugyanazokat a zeneszámokat újra és újra? ...
Mit hagytál itt te, nyár? És hát itt vagy, te ősz!
Miért ilyen nehezített ez a viszony? Az anyósviccek mennyisége is érzékelteti e kapcsolat kínosságát. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.