HIRDETÉS

Rédai Attila

2018. augusztus 06., 15:51

Pátosz nélkül, jó kedéllyel

Azért nehogy azt gondoljuk, hogy bármelyik erdélyi, romániai kisváros képes kiállítani egy olyan nagyszínpadi, összművészeti szuperprodukciót, amely teljes egészében saját forrásokból táplálkozik, kizárólag saját szerzői és előadóművészi felhozatalára támaszkodik, egyszóval saját hangján szólal meg. Mert a csíkszeredai Role zenekar ezt hozta saját városának ünnepére, méghozzá annak is záró momentumára, a tűzijátékos vasárnap estére. Tegyük hozzá, bátor vállalás ez a szervezők részéről is, de ha belegondolsz,

lehet-e méltóbb zárása egy városünnepnek, minthogy egy, a saját kebelében nevelkedett, a település kulturális életének több oldalát is összefogó, lelkes, csupaszív csapat több mint harmincéves életművét tiszteled meg ilyen módon?

A Role nagykoncertje azért természetesen több volt egy protokolláris eseménynél. Zenéjük szinte tökéletesre csiszolva szólalt meg, üzenetük erősen bevésődhetett a közönség tagjainak fejébe. Ha az előadás közben körülnézett az ember, azt láthatta, hogy akik a placcon maradtak, nem véletlenül tették. Nem csupán a csórékolbász és a poharas sör kíséreteként tekintettek a koncertre. Azt látták, amit ez a város ma képes kitermelni magából. Ez a város, amely – mint a legtöbb székelyföldi és erdélyi sorstársa – küszködik azzal, hogy a legjobbak elmennek, és a legtöbben nem jönnek vissza. Mégis maradtak itt annyian és olyanok, akik erre képesek. Képesek ünnepelni azt, hogy itt vannak, ők nem mentek el, és nem is akarnak innen elmenni. Pátosz nélkül, csak úgy egyszerűen, jó kedéllyel, vidáman. Ahogy kell.

Fotó: Miklós Csongor

A Role zenekar csapata – hogy teljes legyen a kép – úgy állította nagyszínpadra saját produkcióját, hogy előtte való két nap egy fesztivált rendezett meg. A Dob-Ban ritmusfesztivál már tizenkettedik volt a sorban, s keretében olyan szintű és színvonalú előadók léptek fel a Mikó-vár színpadára, amelyek túlzás nélkül a világelithez tartoznak. Persze, ezek nagy szavak, de aki ott volt és belehallgatott azokba a koncertekbe, aki ott volt a világ egyik legjobb tombak (hagyományos perzsa ütőhangszer) zenészének, a németországi-iráni Mohammad Reza Mortazavi workshopján és fellépésén, azt hihette, hogy terápiára érkezett, és nem egy kulturális eseményre. Egy olyan kisvárosban, amelynek létezéséről a neves vendégművész ideérkezése előtt természetesen nem is hallott. De miért is hallott volna? Nem elég, ha a lakói tudják, hogy létezik?

Fotó: Miklós Csongor

Talán nem. De nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy legalább a város lakói tudják és felfogják, mit tudnak polgártársaik letenni az asztalra. Ez az írás is ezt a célt szolgálja. Nem magasztalni akar, csak megállapítani. Itt és most ez van. Ez pedig nem akármi.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Tamás Attila 2018. december 18., kedd

Roma – múltba révedés az ártatlanság szemüvegén keresztül

Újabb fehér-fekete, Oscar-esélyes alkotás? Meglehet, hogy a szakma szerint Alfonso Cuarón Roma-ja lesz 2018 legjobb filmje, de az a tény, hogy nem moziban jut el a tömegekhez, jelentősen ront az esélyein. Kritika.

Nánó Csaba 2018. december 17., hétfő

Valóság és látszat tragikus összecsapása

December 22-én 19 órától ismét megtekinthető a Kolozsvári Állami Magyar Színházban Tennessee Williams A vágy villamosa című darabja.  A stúdió előadást egy éve játssza töretlen sikerrel a kincses város társulata. Aki még nem látta, akár jegyet is nyerhet ezúttal.

HIRDETÉS
Péter Beáta 2018. december 14., péntek

Munkacíme: Megyecsinálók. Filmet forgatnak az 1968-as csíkszeredai spontán tüntetésről

Orbán István, a rajoni néptanács titkára belép az ajtón, íróasztalához ül, amelynek politúrozott felületén a falon levő Ceaușescu-kép tükröződik. A jelenet 1968-ban játszódik az ország közigazgatási térképének átrajzolása előtt. Filmforgatáson jártunk.

Szász Cs. Emese 2018. december 10., hétfő

Én és a világ. Vagy el van rontva, vagy tökéletes

Bár verses estnek hirdetik, az Én és a világ című előadásban Henn János színművész saját bevallása szerint igazából nem is verset mond: csak elkezd valamit mondani és végigmondja, miközben semmilyen szabályszerűséget nem akar betartani. Tudja, hogy szokás valahogy intonálni, valahogy hangsúlyozni… De ez őt mind nem érdekli.

HIRDETÉS
Rédai Attila 2018. december 07., péntek

Mivé lett a Kártyavár? A sorozat, amelyet átírt a szexbotrány

A Netflix egyik legizgalmasabb politikai fikciója, a Kártyavár csúnyán belebukott a való világbeli rémségekbe. Legalábbis azt hittük. Szexbotránya után a főszereplő Kevin Spaceyt feláldozták az alkotók, de a sorozatot végül nem. Vagy mégis? Megnéztük az utolsó évadot.

Balázs Katalin 2018. december 06., csütörtök

Amikor jobb nemet mondani: szobrász a fércművek ellen

Tudják-e, hogy a kőkopjafa bimbója miért nem nyílik ki? Ezt is elmondja Sárpátki Zoltán, a csíkszeredai Márton Áron-szoborcsoport alkotója, aki közösségi szobrásznak tartja magát, de ez nem jelenti azt, hogy egyetlen megrendelést sem utasít vissza: a giccsszobrok amúgy is nagy számát nem szaporítja.

HIRDETÉS
Péter Beáta , Rédai Attila 2018. december 06., csütörtök

Vásáros utak kereszteződésében (3.): az Árpád-kori települések

Mikor alakult ki a mai Csíki-medence település- és úthálózata, és milyen szerepet töltött be a 14. században a csíksomlyói plébániatemplom? Folytatjuk a várostörténeti kiállítást bemutató sorozatunkat.

Péter Beáta 2018. november 28., szerda

Közös és külön utakon. Falusi Mariannak a Pa-Dö-Dő most is biztonságot ad

Barátságos, energikus, miközben úgy fogad, mintha régi ismerősök lennénk, amikor a Jazzkívánságműsor magyarul erdélyi lemezbemutató turné pihenőnapján Csíkszeredában találkozunk Falusi Mariannal. Az énekesnő ezúttal a Sárik Péter Trióval érkezett Erdélybe,  de mi azért a Pa-Dö-Dő-ről is kérdeztük.

Szász Cs. Emese 2018. november 23., péntek

Pásztor Anna: mindenkiben benne van a rocker meg a kiscica

Pont úgy érzik magukat, mint tinikorukban – mondja Pásztor Anna, az Anna & the Barbies zenekar énekesnője, aki az együttes tagjaival két buszba és egy teherautóba ült, hogy megkezdjék életük első igazi turnéját. Habár lassan tizenöt évesek, ilyen élményben még sosem volt részük eddig. Hogy miért? Ezt is megkérdeztük.

Péter Beáta 2018. november 22., csütörtök

Dzsessz, kívánság, magyar slágerek

Az LGT, Quimby, Tankcsapda, Neoton Família, Kispál és a Borz, Caramel, valamint a KFT zenekar dalaiból is megszólaltat új lemezén a Sárik Péter Trió, amelynek harmadik Jazzkívánságműsor lemezén kizárólag magyar slágerek hallhatók – dzsesszes feldolgozásban. A trióhoz ezúttal Falusi Mariann is csatlakozott.

HIRDETÉS
Vélemény
Rédai Attila: Aztán elmentünk a kórházba

Nem is szép itt a kórházban! Nem is érzem jól magam! Hagyjanak békén! Nem akarok kezelést! Azonnal ...

Rédai Attila: Innokamu

Egy címke, egy pecsét, egy fontoskodó, cicomás kifejezés, amitől azt reméljük, vonzóbbá, ...

Rédai Attila: Esőnapi elmélkedés egy hüvelykujjról

Nem kell beírni ezután, hogy oké, kösz, vettem az adást. Nem kell tulajdonképpen szavakat megfogalmazni, értelmükön ...

HIRDETÉS