HIRDETÉS
Fazakas Barna képzőművésszel, DJ-vel, fotóssal és reklámgrafikussal négy évvel ezelőtt beszélgettünk addigi életútjáról, szerteágazó tevékenységéről, és arról is, hogy mi jelent kihívást számára. Akkor még Belgiumban élt, ahol bárosként dolgozott, és éppen tervezte a hazaköltözést. Azóta ez meg is valósult, a mostani beszélgetésünkre is csíkszentkirályi otthonából érkezett.
„Miután legutoljára beszélgettünk, megint jött az ősz, helyrehoztam pár dolgot a házon, de ráment a pénzem, és így visszamentem még egy évet dolgozni Belgiumba. De akkor már gyakorlatilag haza voltam költözve, a zenecuccomat és minden holmimat hazahoztam. Egy év után ismét hazajöttem, ennek júniusban volt három éve, és azóta itthon vagyok.”
Mint mesélte, mivel Csíkszentkirályra költözött, a pandémia alatt még jobban el tudott merülni az alkotásban. Noha Belgiumban sem volt ezzel problémája, mivel hetente két-három éjszakát dolgozott kocsmában, és négy napot szentelhetett az egyéb munkáinak, elfoglaltságainak.
Itthon viszont kicsit más, mert igaz, hogy falun vagyok, feljövök a városba, ismerősök, barátok vannak itt, akikkel találkozhatok. Itt is van egy állandó munkahelyem, igaz, csak egynegyedét keresem, mint ott. Ragaszkodok hozzá, hogy viszonylag szabadon éljek.”
Hozzátette, még folyamatban van, hogy megtalálja azt, amiért hazajött. Ez a negyedik alkalom, hogy majdnem a „nulláról” indít. Noha sokan ismerik, de 25 év távollét után nem könnyű újrakezdeni. „Az volt a nehezebb, hogy ne álljak be dolgozni napi nyolc-tíz órába, hanem oldjam meg a helyzetet, hogy egyrészt meg tudjak élni, másrészt, hogy a házamat tudjam szép lassan felújítani. Minden nap dolgozom, minden nap szórakozok, lazítok, minden nap csinálok mindent, nincs hétköznap, nincs hétvége, én szabom meg a programomat.”
Arra is kitértünk, hogy alkotás, biciklizés, görkorcsolyázás közben is nagyon sokféle zenét hallgat, köztük jazzet is. Nem annyira a klasszikus jazz zene, hanem az fogja meg, ami kialakult az elmúlt tíz-húsz évben ebben a műfajban. „Mindenféle zenét hallgatok, csak van, amit kevesebbet. Például, amikor már semmi nem működik zeneileg alkotás közben, akkor beteszek valami klasszikus zenét, főleg zongorás darabokat. Számomra elég egy zongora, egy dob és egy nagybőgő a jó zenéhez. Jazzet is hallgatok, de inkább kortársat. A mai jazzben rengeteg új irányzat, próbálkozás, kombináció van, elektronikával vagy anélkül, de mindenképp nagyon változatos.”
Ilyenformán adta magát, hogy kapcsolódjon alkotóként a fesztiválhoz. Elmesélte, még februárban találkozott Szilágyi Nórával, a jazzfesztivál főszervezőjével, és szóba kerültek a korábbi kollázsportréi. Így jött az ötlet, hogy a zenekarok tagjainak fotóit felhasználva készítsen kollázsokat. „Van olyan, hogy öten vannak egy zenekarban, olyan is, hogy hatan vagy éppen egyedül, tehát különböző nehézségű volt elkészíteni ezeket a kollázsokat. Ahány zenekar, annyiféle fotó és beállítás. A technika lényege, hogy a meglévő fotókat alakítom át a festményeim textúráinak felhasználásával” – magyarázta Fazakas Barna, aki a kilenc zenekar összesen 32 tagjának készítette el a kollázsportréját, ugyanakkor különböző hangszereket is megformált.
Ezek a grafikák övtáskákra is felkerültek egy helyi kézművesnek köszönhetően, így jazzfesztiválos táskával lehet érkezni a rendezvényre. Ugyanakkor a zenekarokról külön elkészült kollázsokat kinyomtatva, ajándékba megkapják a fellépők, a járókelők pedig bannereken és plakátokon csodálhatják meg ezeket az alkotásokat.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
