You either die a hero, or live long enough to see yourself become the villain (Vagy hősként halsz meg, vagy elég ideig élsz, hogy láthasd magad, amint te leszel az ellenség) – ezzel a Sötét lovagból kölcsönzött, már klasszikusnak számító idézettel lehet a legjobban érzékeltetni, hogy mi történt a Trónok harca utolsó előtti epizódjában.
Danaerys Targaryen szerethető karakterből a sorozat főgonosza lett.
Mivel nagy valószínűséggel nem erre a fordulatra számítottunk, és bármennyire felbosszantott, amit láttunk, tagadhatatlan, hogy a nyolcadik évad ötödik részében megint olyat léptek a készítők, ami nem hagyta közömbösen a nézőt, elég csak a sok felháborodott kommentet vagy tweetet olvasni világháló-szerte. A baj azonban nem is annyira a hogyannal, hanem inkább a miérttel van. Merthogy
összecsapottnak, megúszósnak, elnagyoltnak tűnik az utolsó évad cselekménye, amit egy rész múlva teljesen lezárnak.
Hiába, hogy rengeteg ember több hónapnyi megfeszített munkája van benne, ez már nem az a Trónok harca, amit megszerettünk. Az új részekkel párhuzamosan néhány korábbi évadba is belenéztem, és hiába, hogy a legtöbbször két ember közti, unalmasnak tűnő párbeszédet láttam, élettel volt tele az adott képkocka: a díszlet, a háttérben mozgó emberek kitöltötték a teret, és elhittem, hogy Westeros egy külön világ, aminek lakói a szemeink előtt élnek és mozognak. Most olyan, mintha a világ közben kiürült volna és már csak a képernyőn feltűnő karakterek vannak életben, rajtuk kívül pedig már semmi más nem létezik ebben a fiktív világban (nyilván ennek költségvetési okai vannak, hiszen a sárkányok megjelenítése nagyon sok pénzt elvisz).
A legújabb részben sem tudtam már elhinni Királyvárról, hogy egy élettel tele város. Hiába a grandiózus díszletek, hiába a rengeteg statiszta, ez már nem az a város, amit többnyire utáltunk az itt végbemenő, semmiképp sem korrekt politikai és személyes játszmák és történések miatt. Most pedig elszabadult a pokol, ami meglepő fordulatnak kiváló, mégis keserű szájízt és ürességet hagy a nézőben.
A sorozat esszenciáját feláldozták a készítők a grandiózusnak szánt jelenetek és a fan-service oltárán, és olyan szédítő sebességgel varrják el a több évadon keresztül épített, gondosan kidolgozott szálakat, hogy csak nézünk, mint a cirkuszban, amibe már a belépéskor megbántuk, hogy elmentünk.
Röviden, címszavakban tehát arról, hogy mi is történt a Trónok harca utolsó előtti részében (akit kicsit jobban érdekelnek a részletek, annak ide érdemes kattintani):
Dany tettére nincs mentség. Lehet felületes munkával vádolni az írókat (és ezt nagyon sokan meg is teszik az utolsó évad kapcsán), és azt mondani, hogy megalapozatlan volt az immár őrült királynő pálfordulása, de ez nem állná meg rendesen a helyét, ugyanis
a korábbi évadok során rengetegszer utaltak arra, hogy Dany képes könyörtelen lenni: gondoljunk csak a korábbi mészárlásaira és a kivégzésekre, amelyekben haltak meg már ártatlanok.
Bár a népirtásra tényleg nem volt oka, gondoljunk csak bele, hogy ő az, aki mindenkit elveszített: ne csak a legutóbbi veszteségeire gondoljunk, hanem azokra is, amelyek a korábbi évadok során történtek vele. Dany úgy nőtt fel, hogy célja volt: visszaszerezni apja elbitorolt trónját, ez az út azonban rengeteg áldozattal járt számára. Szövetségesei meghaltak, két sárkányát elveszítette,
legújabb szerelméről pedig kiderült, hogy az övénél is erősebb a trónigénye, ez pedig felülírta mindazt, ami lehetett volna köztük.
Egyértelmű és ezt már sokszor beharangozták, hogy a Trónok harcának nem lesz happy endje, és keserédes befejezést kapunk. Egyelőre a keserűből van több, és nem látszik, hogy ebből az egyenletből az édes mennyire valósulhat meg.
Ha George R. R. Martin helyében lennék, teljesen más befejezést írnék a könyvsorozatnak, ha már a sorozat készítői ennyire lecsupaszították a történetfolyamot a fináléra. Az öreg Martint ezért biztosan nem hibáztatná senki, és így két, teljesen különálló, úgy is mondhatnánk, hogy „mi lett volna ha?” befejezést kaphatnánk a Trónok harcához. (Egyébként éppen az új rész debütálásának napján merült fel a hír, hogy Martin már befejezte a könyveket, csak a sorozat készítőinek tett ígérete miatt nem adhatja ki, amíg le nem zárul a széria, ezt azonban egy napra rá az író cáfolta is.)
Akárhogy is legyen, jövő héten kapunk egy befejezést. És ha már ennyi ideig ekkora rajongással tartottam ki a sorozat mellett, úgy döntöttem, hogy elfogadom azt, legyen az bármennyire is rossz és pocsékul megírt. Ez is csak egy sorozat, ami most véget ér,
az életben pedig ennél fontosabb dolgok vannak, minthogy sokáig rágódjunk azon, hogy ki ült végül a Vastrónra.
De erről majd a jövő héten.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.