HIRDETÉS
A gyógyszertár-sarok Csíkszereda első polgári gyógyszertárát mutatja be – addig ugyanis a katonaságnak volt csak gyógyszertára. Korábban is voltak próbálkozások ugyan egy polgári gyógyszertár létrehozására, de ezek nem jártak sikerrel – magyarázza Kósa Béla, a múzeum munkatársa, a kiállítás ezen részének felelőse. „A gyógyszertár bő száz esztendős működése a 19. század második felét, a 20. század első felét öleli fel, és így kérdés volt, hogy a többé-kevésbé kronológiai elrendezésű termekben ez hová is kerüljön. Főleg úgy, hogy egy olyan száz esztendőről beszélünk, ami alatt nagyon sok minden történt és nagyon sok minden változott nem csak a gyógyszertár életében, hanem Csíkszereda, Erdély és a világ történetében is. Egy eléggé mozgalmas, változatos, zaklatott időszak ez a száz esztendő. Kicsit a meglevő tárgyanyag és információanyag is befolyásolta, hogy melyik teremben kapjon helyet a gyógyszertár és lévén, hogy a 19. század második fele és a századforduló történéseit az ötödik és a hatodik teremben mutatjuk be, úgy gondoltuk, hogy ide tökéletesen illeszkedik nem csak a gyógyszertár történetének a 19. századi része, hanem a második fele egy átvezető is lehet a 20. századi terem felé.”
A gyógyszertár történetéhez kapcsolódó dokumentumok, berendezési tárgyak, illetve az utolsó helyszínének építészeti, homlokzati elemei is megmaradtak és a múzeum gyűjteményébe kerültek az utolsó tulajdonosnak, Ajtony Gábornak köszönhetően.
Így tudták rekonstruálni, hogy hogyan is nézett ki a Fekete Sas.
Az épület homlokzati része az 1935-ben épült utolsó helyszínről való, metszett üvegű ajtót és két domború plakettet mutatnak meg a látogatóknak. Az ajtó mögött alakították ki a gyógyszertárbelsőt. „A belsővel azzal volt óriási szerencsénk, hogy pár esztendővel ezelőtt az egykor államosított és széthordott gyógyszertári bútorzat jelentős hányadára rátaláltunk közösen az egykori tulajdonossal, Ajtony Gáborral, és a múzeumnak lehetősége volt ezt megvásárolni. Ezután egy hosszadalmas tisztítási és restaurátori folyamaton esett át ez a bútor. Az eredeti bútorzat körülbelül egyharmadát sikerült megszereznünk, nem tudjuk, hogy a többi része egyáltalán túlélte-e az elmúlt fél évszázad viszontagságait, s ha igen, akkor hol van. A megszerzett anyagnak pedig mintegy egyharmadát tudtuk kiállítani. Az officina bútorzatból a táraasztalt és az azt három oldalról közrefogó bútorzatnak a központi elemét emeltük ki. A mellette kiállított archív fotón nagyjából érzékelhető az, hogy körülbelül hogyan helyezkedtek ezek el. Ugyancsak a fotó alapján megpróbáltuk hangulatában a berendezési tárgyakkal utánozni azt, ami a fotón látható” – mutatott rá Kósa Béla. Így került a táraasztalra egy patikamérleg, néhány cukorkásüveg – amelyben a gyerekeknek gyógycukorkákat, bonbonokat tartottak – , ezek túlélték a történelem viszontagságait.
Gyógykészítményes dobozok is helyet kaptak az asztalon, mivel régen az officina mögötti laborban készítették el a termékeket. A gyógyszeres dobozokon levő cégérek alapján tudni lehet, hogy a kicsi magyar világban készültek. Ugyanebből a korszakból való a pénztárgép is. „Nem egy konkrét pillanatot ragadtunk meg ezekkel a tárgyakkal, hanem abból próbáltunk meg építkezni, ami túlélte az idők viszontagságait. Ez a helyzet például a fatégelyekkel. Hátul a polcon a standedények nagy része faedény. A faedényeket a 20. század elején kivonták forgalomból, akkor már üveg- és porcelán edényeket kellett ezek helyett használni. Éppen ezért a faedények vagy elpusztultak, tönkrementek, vagy volt olyan szerencsés helyzet, amikor a tulajdonosoknak nem volt lelkük megválni ezektől a szép daraboktól és megőrizték. Lévén, hogy ezek már nem voltak az 1949-es államosításkor használatban, megúszták azt. A fatégelyek a 19. század második feléből valók, két típus is van, írja rajtuk latinul rövidítve a bennük levő anyagot, általában növényi- és ásványi eredetű anyagokról van szó. A legfelső sorban a két szélen levő két tégely kicsit kilóg a sorból, valószínű, hogy a 18. század végéről valók. Nem természetes fa színűek, többször átfestették őket. Egyik oldalukon barokkos keretben van feltüntetve a hatóanyag, aztán jött egy új divat, megfordították és új címkét festettek rájuk.”
A szekrény fölött egy kitömött madár látható, szakértők szerint egy fiatal, pár esztendős szirti sas tojó.
Azt nem lehet tudni, hogy a gyógyszertárt mikor nevezték el Fekete Sasnak, valószínű, hogy a 19. század végén kapta ezt a nevet, hiszen addig, amíg Csíkban ez volt az egyetlen, nem volt szükség arra, hogy elnevezzék.
Elképzelhető, hogy a kitömött madár az utolsó tulajdonos, Ajtony Gábor édesapjának a trófeája volt, hiszen szívesen vadászott, oszlopos tagja volt a vadászegyesületnek.
Egy tárlóban az egyik legkorábban fennmaradt, 1852-ből származó iratot is kiállították: Molnár – akkor még Miller – doktor egyik receptje a szeredai kórház öt kórterme számára, amelyen főként erős fertőtlenítő anyagok szerepelnek. A másik dokumentum egy nyitott jegyzőkönyv, amelynek a baloldalán egy olyan itatóspapírt helyeztek el, amelyen néhány próbanyomat látható a gyógyszertár egyik korai pecsétjéről, feltehetően a 19. század végéről. Gyógyszertár a Fekete Sashoz – olvasható. A jegyzőkönyvbe az 1855-1878 közötti megrendeléseket írták be, a látogató egy 1861-es oldalt tekinthet meg, azt, hogy különböző hónapokban milyen hatóanyagokat próbáltak beszerezni. Hisz, mint említettük, a gyógyszerészek nem megvásárolták a gyógyszereket, hanem a hatóanyagokat szerezték be és ők preparálták a készítményeket.
A gyógyszertár történetéről bővebben egy érintőképernyőn tájékozódhatnak az érdeklődők. Itt öt rövid filmecskét lehet megtekinteni – köztük négy interjút az utolsó tulajdonossal. Ajtony Gábor a gyógyszertár rövid történetéről, a saját gyógykészítményükről, a bútorzat hányattatott sorsáról és a saját gyógyszerészi pályájának kezdetéről mesél. Ezen kívül egy animációban (Mihály László munkája) a polgári gyógyszertár megnyitásának és működésének bő száz esztendejét mutatják be.
Ez alapján vázoljuk fel mi is a történetet:
Bay János volt az egyik olyan személy, aki egy polgári gyógyszertár nyitásával próbálkozott Csíkszeredában. 1827-et írunk, ekkor Kolozsvárra és Szebenbe, a polgári, illetve a katonai vezetőséghez kellett folyamodjon engedélyért. Létre is hozta a gyógyszertárát, pár évig működött is, de eladósodott és családostól Gyergyószentmiklósra költözött. De nem ez volt az első sikertelen próbálkozás a 19. század elején.
Tamássik István, erzsébetvárosi, Pesten diplomázott örmény gyógyszerész volt a későbbi Fekete Sas gyógyszertár alapítója. Az egyik első olyan pesti gyógyszerész diákcsoporthoz tartozott, akik a vizsgadolgozatukat magyar nyelven készítették. Először nem Csíkszeredába, hanem az akkori gyergyószentmiklósi örmény katolikus pap támogatásával próbál Csíkba bekerülni, és Csíkszépvízen hoz létre gyógyszertárat 1838-ban. Pár év múlva viszont átköltözteti Csíkszeredába, a feltételezhető ok a szépvízi örmény kereskedőkkel való gazdasági ellentét. Csíkszeredában 1848-ig működtette, ekkor részt vett a forradalomban, majd börtönbe került, és elkobozták tőle a gyógyszertárát. A két fennmaradt leltár is bizonyítja ezt. Szabadulása után folytathatta a tevékenységet, majd 1855-ben elhunyt.
– teszi hozzá Kósa Béla.
Gőzsy Albert, a következő gyógyszerész tolnai születésű volt, aki több generációs gyógyszerészcsaládból került ki és jött Csíkba legkésőbb 1855-ben. Az életútjához hozzátartozik, hogy ő még a pesti egyetemi jegyzőkönyvekben Albertusként szerepelt, aztán amikor Csíkba került, Albertként szerepelt egy ideig, majd Adalbertként, azután Bélaként és végül Béla Leóként vonult be a köztudatban, a sírkövén is Béla szerepel. Albertusból Béla lett negyven esztendő alatt. A felesége, Balla Laura erdélyi, nyárádszentlászlói, akivel Csíkszeredában kötött házasságot.
„Utána egy népes család következik. Az animáción szépen látszik a családnál a gyarapodás. Tizenkét gyerekük született, öten kiskorukban meghaltak. Miután az apa elhunyt, az özvegye megörökölte a gyógyszertárat – már létezett a reál jog – és működtethette, ha ki tudta adni bérbe egy gyakorlott gyógyszerésznek. Az első, akinek kiadta, Lárencz László volt, aki pár év múlva feleségül vette és tovább bővült a család. Miután megszülettek a gyerekek, Lárencz továbbállt, a fia szintén gyógyszerész lett, majd a szakmát a következő generációk is továbbvitték. Tehát, az is egy gyógyszerészcsalád, úgy ahogy a Gőzsy és az Ajtony is. Miután távozott, még egy ideig ki volt adva bérbe a gyógyszertár, azért is, mert közben a gyerekek közül a legnagyobbik fiú, Árpád Kolozsváron végezte a gyógyszerészetet.”
Gőzsy Árpád 1887-ben vette át és működtette a gyógyszertárat 1916-ig. A román betörést és menekülést megsínylette, kirabolták. A világháború után Gőzsy nem kapta meg a működési engedélyt az új hatalomtól, ennek okát csak találgatják a kutatók. A múzeum tulajdonában van egy olyan dokumentum, amelyben felsorolja a levelezéseket, amelyekben kérte, hogy újranyithassa a gyógyszertárt. Közben a két fia részt vett a világháborúban, az egyikből gyógyszerész lett, később Kanadába költözött és ott az egyetemen gyógyszerész professzorként dolgozott.
Az 1920-as évek elején egy Székelykeresztúrról származó örmény testvérpárnak, az Ajvász testvéreknek adta el a gyógyszertárat Gőzsy. A gyógyszertár egy ideig bérelt épületekben működött a fő utcán, akkor Ferdinánd király utca – később Kossuth – majd 1954-ben felépült a 32-es szám alatt az az épület, amely az utolsó székhelye volt a Fekete Sasnak.
„Ebben működött tovább a gyógyszertár. A két testvérpár közül a nagyobbik egészségügyi okokra hivatkozva a negyvenes években átadta a részét az öccsének, és ő működtette tovább. Utána a család ezen ágán névváltoztatás történt, ami elég divatos volt ekkor, és így lettek Ajtonyok.
A bútorzat egy része a szeredai fürdőnél levő raktárba került, amely az akkori marosvásárhelyi Centrofarmhoz tartozott. Innen osztották szét a bútorzatot, a tárgyakat a közben létesülő gyógyszertárakhoz. A nyolcvanas évek derekán lebontották a Kossuth utcai házakat, felépült a modern központi rész. A Fekete Sas az egyik utolsó épület volt, amit elbontottak” – zárja a gyógyszertár történetét a múzeum munkatársa.
Hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?
Mit mesélnek a kerámia- és üvegleletek?
Csíksomlyó mint közigazgatási, kulturális és oktatási központ
Találkozási helyszín is volt a szeredai vásár
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
