Vásáros utak kereszteződésében (6.): Csíksomlyó szakralitása

Péter Beáta 2019. március 22., 17:19

Reggel fél hétkor ébresztő, hét órakor reggeli dicséretek, fél nyolctól szentmise a kegytemplomban, nyolc órától reggeli étkezés, fél kilenctől munkavégzés mindenkinek a maga feladata szerint. Így kezdődik egy ferences szerzetes napi programja ma. Hogy mi változott az elmúlt századokban, és hogyan telepedett meg a rend Csíksomlyón, vagy milyen volt egy Jézuska-ruha, hogyan készítették a fokhagymát lével, és milyen a labarumon ma is használatos dísz, a Csíki Székely Múzeum hét termében látható, Útkereszteződésben című várostörténeti kiállítás harmadik termében tekinthető meg.

 

Domokos Kázmér püspöki süvege a saját családi címerével Fotó: Veres Nándor

A kiállítás „Csíksomlyó termének”egyik felében a ferencesek Somlyón való megtelepedését mutatják be, illetve a csíksomlyói búcsúhoz, a Szűzanya-szoborhoz kapcsolódó leglényegesebb elemeket.

Karda-Markaly Aranka és Darvas Lóránt Fotó: Péter Beáta

Az anyag nagy részét Munchaupt Erzsébet gyűjtötte, az értékes kiállított tárgyak egy részét a csíksomlyói Ferenc-rendi szerzetesek kölcsönözték a kiállításra – magyarázták a kiállítás ezen részének felelősei, Darvas Lóránt régész és Karda-Markaly Aranka.

Ferences habitus és miseruha Fotó: Veres Nándor

Elsőként IV. Jenő pápa bullájából ismerhet meg részleteket a látogató, amelyet a Vatikánból kértek el a múzeum munkatársai, és amelyben a pápa búcsút engedélyez mindenkinek, aki támogatja a templom, a kolostor építkezését.

„Próbáljuk a kezdeti időszaktól a középkori részleteket megmutatni a templomból, azaz, hogy miképpen is nézhetett ki a középkori templom és kolostor.

Az alaprajzi rekonstrukciót Benkő Elek nyomán illusztráltuk, és kiegészítettük azzal, amit a régészeti kutatásaink alapján hozzá tudtunk tenni. Egy későbbi elemét, a tizennyolcadik századi állapotokat, a 18. század végén Losteiner Leonárd által készített alaprajzzal és ortofotóval mutatjuk be, ami részben utal a későközépkori és kora újkori kolostor állapotára, szerkezetére is” – avat be Darvas Lóránt.

A somlyói Szűzanya szobra egy középkori szárnyas mellékoltárnak volt a központi alakja, mellette kétoldalt Szent Katalin és Szent Borbála szobraival Fotó: Veres Nándor

Az építkezések és a ferencesek idejövetelének bemutatása után a látogató megtudhatja, hogy kik is a ferencesek, milyen tevékenységet folytatnak a missziós tevékenység mellett. Egy mai ferences hétköznapi órarendje is látható: reggel fél hétkor kel, este fél tízkor fekszik, naponta többször zsolozsmázik, és közösen étkezik a rendtársaival a kolostor refektóriumában.

„Szinte így nézett ki a középkorban, kora újkorban is egy ferences órarendje, ez a felosztás volt érvényben.

Ehhez kötődően tárgyakat állítottunk ki, ide tartozik a ferences regula, ami leírja, hogy a rendben hogyan kell élni, milyen szabályok vonatkoznak egy ferencesre. Kiállítottuk a ferencesek pecsétjeit, amelyeket különböző iratkibocsájtásoknál használtak, illetve a mindennapi viseletüket, a ferences habitust és a másik tevékenységükhöz vonatkozó 19. századi miseruhát, hiszen ők miséztek a templomban is. Továbbá ugyanitt látható egy ferences misekönyv, és a ferencesek által használt olvasó. Ebből kétféle is van, az öttizedes és a héttizedes, ez utóbbi a ferenceseké” – tudjuk meg Karda-Markaly Arankától.

Ferences házfőnökök és a hozzájuk kapcsolódó tárgyak Fotó: Veres Nándor

Három, a tizenhetedik században élt ferences házfőnökkel kiemelten is foglalkoznak: Somlyai Miklóssal, aki a templomépítkezés kapcsán tett sokat hozzá a somlyói ferences rendház történetéhez, illetve az ő idejében alapították a könyvkötő műhelyt, Domokos Kázmérral, aki erdélyi püspök is volt, és Kájoni Jánossal, aki a nyomdát alapította. A portréjuk alatt a tárlókban a hozzájuk kötődő tárgyakat találjuk: Somlyai Miklós egyik kötete, amelyben a saját kéziratos bejegyzése olvasható, Domokos Kázmér értékes püspöki süvege a saját családi címerével, Kájoni Jánosnak pedig a Sacri Concentus című művének facsimiléje tekinthető meg.

Szent Katalin és Szent Borbála szobrainak eredeti koronái Fotó: Veres Nándor

A továbbiakban a csíksomlyói ferencesek könyvtárából láthatunk néhány darabot. „Nem csak az volt a cél, hogy egyedi könyveket állítsunk ki és tárjunk a látogatók elé, hanem egy kis bepillantást nyújtsunk abba, hogy mit is olvasgattak a ferencesek atyák, azon kívül, hogy Bibliát, vagy valamilyen vallásos tematikájú könyvet. Van a könyvtárukban kézzel írott prédikációs könyv, készen megírt prédikációk különböző tematikákról, amiket ők is használtak a szentmiséken. Van történelem témájú könyv, illetve, ami ide is ki van állítva, egy orvosi könyv, ami mutatja, hogy különböző betegségeket, sebeket, sérüléseket milyen módon lehet gyógyítani, ellátni.

Az egyik kép, ami ki van téve, a különböző testi sérüléseket mutatja, és a későbbiekben majd leírják, hogy melyiket hogyan lehet orvosolni.

Tudjuk, hogy foglalkoztak a gyógynövényekkel, gyógyítással is, ezek a könyvek ahhoz is segítséget nyújtottak. Érdekelte őket a jogtudomány is, éppen ezért kiállítottuk Werbőczi Istvánnak a sokak által olvasott Decretum, azaz Magyar és Erdély Országnak törvénykönyvét is, 1571-ből. Ez a kornak egy népszerű kiadványa, ezért egyértelműen a ferencesek könyvtárában is megtalálható volt” – részletezi Karda-Markaly Aranka.

Mit olvasgattak a ferencesek atyák? Fotó: Veres Nándor

Egy másik téma a pünkösdi búcsú, amiről már korábban, a IV. Jenő pápa-féle bullánál a búcsújárás kapcsán is utalnak, viszont konkrét források a búcsújárásról a tizennyolcadik századból származnak. Ez a búcsújárás, amit ma ismerünk, a tizennyolcadik századig vezethető írásosan vissza, és a búcsújáráshoz köthetően egy rövid bemutatót is kínálnak a látogatónak. A búcsújárás legfőbb szimbólumát, a labarumnak az eredeti csúcsdíszét is kiállították, melyet szintén a ferencesektől kértek kölcsönbe. Ez minden somlyói búcsúkor a zászló tetején van elhelyezve, ezért a pünkösdi búcsú idejére visszaszolgáltatják a ferenceseknek, a búcsút követően remélhetőleg ismét megtekinthető lesz a kiállításon.

Jézuska-ruhák Fotó: Veres Nándor

A csíksomlyói Szűzanya kegyszobra és a hozzá tartozó tárgyi anyagokat is bemutatják a kiállítás rendezői. Elmondták, a somlyói Szűzanya szobra egy középkori szárnyas oltárnak volt a központi alakja, mellette kétoldalt Szent Katalin és Szent Borbála szobraival. „Ezen utóbbiak a Csíki Székely Múzeum gyűjteményébe tartoznak. A szárnyas oltár további részleteit nem ismerjük. A Mária-szobor és mellékalakjainak öltöztetéséről már a 17. századból vannak adataink. E szokáshoz kapcsolódóan több tárgyat is kiállítottunk, mint például a Katalin és Borbála szobrok koronáit, és Jézuska öltöztetésére használt ruhákat, ezeket is a ferencesektől kaptuk kölcsön. Kiállítottunk továbbá fogadalmi tárgyakat is, amelyek valamilyen csodás meggyógyulásnak úgymond a tárgyi bizonyítékai.”

Fogadalmi tárgyak Fotó: Veres Nándor

A labarum csúcsdísze Fotó: Veres Nándor

Az érintőképernyőn Kájoni Herbáriumát és egy ferences szakácskönyvet lehet „lapozgatni”, amelynek kézzel írt receptjeiből kiderül, hogy milyen ételeket fogyasztottak a szerzetesek, például vízben kenyeret, vagy tehénhúst árpakásával, stb. A harmadik terem ezen része tehát a Csíksomlyóhoz kötődő szakrális témákat dolgozza fel, a másik része az oktatást, a közintézményeket, továbbá a különböző Olvasó-, Mária-társulatokat mutatja be. Sorozatunkat innen folytatjuk.

A sorozat korábbi részei

Hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?

Csík, a hegyek közötti síkság

Az Árpád-kori települések

Mit mesélnek a kerámia- és üvegleletek?

17. századi történetek

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat