HIRDETÉS
A várostörténeti kiállítás második terme három nagyobb időszakot mutat be, az Árpád-kori „sarkat” Botár István régész, helytörténész koncepciója alapján rendezték be. Őt kértük meg, hogy kalauzoljon végig a kiállítás ezen részén.
„Azt mutatjuk itt be, ami az Árpád-korból a város mai közigazgatási területén előkerült. Csíkszereda korai történetéről nincs sok adat, egyrészt azért, mert a 19. században, a 20. század elején nem volt kutatva. Az ötvenes évektől már van a múzeumban régészeti tevékenység, de még ekkor sem kutatták a középkori várost. János Pál és munkatársai leginkább a falvakat járták és kutatták.
A régi Szeredából egyetlen középkori cserepünk sincs, régészeti szempontból semmit nem tudunk róla mondani. Ezért van az, hogy a második teremben, ahonnan a tényleges kiállítás indul, a mai Csíkszereda szélesebb közigazgatási területén előkerült Árpád-kori, vagy középkori leleteket láthatunk” – vezette fel a szakember.
A terem közepén található térképre rávetítve látható a város mai közigazgatási területe, Somlyótól Zsögödig, illetve az, hogy hol vannak régészeti lelőhelyek, például a Fodor-kert, a csobotfalvi templom, Zsögöd, Szentlélek. Ezt azért tartották fontosnak megmutatni, mert a zsögödiek a szentléleki plébániához tartoztak. A somlyói plébániatemplomhoz (amelyet sokan csobotfalvi templomként emlegetnek) tartozott a mai város területén található települések többsége, Taploca, Csobotfalva, Vardotfalva és Szereda is. A somlyói Szent Péter és Pál plébániatemplomnak tehát kiemelkedő szerepe volt, itt volt a térség egyik legfontosabb plébániaközpontja, amely a középkor folyamán alesperesi központ lehetett. A pápai tizedjegyzékből is ez derül ki. Ugyanakkor ez volt az egyik legelső templom a Csíki-medencében, ahol a kétezres évek elején régészeti kutatás zajlott.
Amint belépünk a második terembe, rögtön balra, a falon látható az 1333-34-es pápai tizedjegyzék Csíkra vonatkozó szövege. A szakember szerint ez a legfontosabb dokumentum a Csíki-medencében, hiszen ez a legkorábbi írott adat a térségről.
„Szerencsére sikerült megszereznünk Hegyi Géza történészkollégánk segítségével a vatikáni levéltárból az eredeti 14. századi tizedjegyzék digitális másolatát. Azért tartottuk fontosnak, hogy megjelenjen, hogy egyrészt kicsit keretbe illesszük, hogy hol is található Csíkszereda, hogy nem egy elszigetelt település volt. Másrészt az emberek nem nagyon látnak máshol ilyent, hogy milyen egy 14. századi oklevél. Hozzátettük a latin betűs átírást, de kiemeltük az eredeti szövegben a helyneveket. Bacos, ami Rákos, Tarko, ami Tarkő, ez a mai Karcfalva, és így szépen sorban. Somlyót külön kiemeltük, mint a mai város területének a legelső említését. Van ennek még egy érdekessége, nem feltétlenül Szeredához kötődik, de a régióhoz mindenképp, hogy ebben a tizedjegyzékben, legalábbis a harmadik évben 1334-ben, amikor összeírták, megtartották a topográfiai, földrajzi sorrendet.
Végigkövethető, ahogy Gyergyóból, északról jöttek a tizedszedők, Szenttamás, Tarkő, Rákos után befordultak Szentmihályra, átmentek Szentmiklósra, bejöttek Delnére, a Szent János templomhoz, kihagyták Somlyót és átmennek Mindszentre, majd a hegyen át Csíkszentgyörgyre, innen Szentmártonra, Kozmásra, Szentsimonba és onnan fordultak vissza Szentkirályra, majd Somlyóra. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a 14. század elején a csíki plébániahálózat ki volt alakulva, már egy kész rendszer volt, és ez a sorrend megmaradt. Ugyanakkor visszavetíthető a mai úthálózat is arra az időszakra, kisebb-nagyobb nyomtávkülönbséggel, de a mai településhálózat és úthálózat 14. századi. Ebben a keretben helyezkedik el Somlyó.”
Egy animációval is szemléltetik mindezt, de nem csak a csíki részeket mutatják be, hanem egy tágabb kontextusba helyezik. Látható, ahogy Avignonból elindulnak a tizedszedők, elérnek Budára, átmennek Gyulafehérvárra, majd onnan jönnek Csík felé.
A somlyói plébániatemplomot egy, Tövissi Zsolt és csapata által készített installáció mutatja be. Noha eredetileg egy makettet szántak ide, amelynek a barokk templom lett volna az alapja, és azon belül felépítették volna a középkori templomot, ez nem valósulhatott meg. „Történeti jelentőségben és egyházi méretben ez a legfontosabb templomunk. Itt láthatóak azok a rétegek, amelyek azt mutatják, hogyan fejlődött ez a középkori templom, milyen faragványokat találtunk. A középkori templomból megtalált sarokgyámkő, amely a boltozatot tartotta, és az ásatás során megtalált boltozati bordák is ki vannak függesztve. Azt szerettük volna, hogy itt egy liturgikus tér legyen, hogy megidézzük egy középkori templomnak a hangulatát, egy olyan templomét, amely 1800-ban nyomtalanul eltűnt. Helyette áll a mostani csobotfalvi templom” – magyarázta Botár István.
A továbbiakban látható a csíksomlyói Domus Historiából egy részlet, amelyben leírták, hogy a tornyot 1677–83 között építették. Továbbá egy rekonstrukciós rajz is helyet kapott itt, amely azt mutatja be, hogy milyen lehetett a középkori torony. A következő tárlóban az Árpád-kori leleteket helyezték el. A templom keletkezése a 12-13. századra vetíthető vissza, s ennek megfelelően közvetlenül a templom mellett, a mai Fodor-kertben kerültek elő, több más korszak leletei mellett. Ezek tehát a legelső, immár a város előzményeinek tekinthető Árpád-kori falunak a leletei, edénytöredékek, fazekak, bográcsok, házhelyek, kemencék stb. Amikor a templom megépült, már létezett egy település és közösség, amelyik a templomot felépítette. Ennek a közösségnek a tagjai voltak „Csíkszereda” első lakosai.
„Tudatosan hagytuk ki a korábbi korszakokat. Többen megkérdezik, hogy miért nincsenek őskori, vaskori, bronzkori leletek. Azért, mert a kiállítás ezen része a mai város közigazgatási területén található régióra összpontosít, de azon belül is kifejezetten a régi Szereda előzményeihez. Egy bronzkori vagy népvándorláskori szláv vagy gót lakosság a mai település közvetlen előzményeinek semmiképp sem tekinthető. Ezért maradt ki az őskor és minden egyéb.”
A kerámialeletek mellett láthatók a templomból származó s-végű hajkarikák, drótékszerek. Fontos történeti jelentőségük van, mert az Árpád-kori köznépi viselet részei voltak, és ezek alapján lehet keltezni a templom egyik legkorábbi periódusát. Szintén korainak tartják a zsögödi homokbányából a hatvanas években véletlenszerűen előkerült lószerszámokat, sarkantyúkat, kengyelt és zablát.
Ezek azt „mutatják”, hogy a mai város területén több, kisebb Árpád-kori település létezett.
A lovasszerszámok egyértelműen azt bizonyítják, hogy az itt élő férfi lakosság egy része határőr volt a korabeli magyar királyság határvidékén, akiknek az volt a feladatuk, hogy a Kárpát-kanyarban a királyság keleti határait védjék.
A második terem falain olyan mondatok is olvashatók, amelyek mintegy összegzik a kiállítás ezen részén bemutatott legfontosabb tudnivalókat: A térség legfontosabb egyháza a somlyói plébániatemplom volt, és ide tartozott Szereda mellett Csobotfalva, Somlyó, Csomortán is. A város területén a legkorábbi települések Csobotfalva, Somlyó, Taploca, Zsögöd már az Árpád-korban bizonyítottan létrejöttek. A város létrejötte, amint a neve is mutatja, egy szerdai vásárhoz köthető, amelyet Taploca és Zsögöd között egy földnyelven szerveztek meg hetente.
„A szerdai vásárunk egyes feltételezések szerint korábban, Szereda létrejötte előtt, a delnei Szent János templom mellett zajlott. Nem véletlenül jöttek létre ott az olyan helynevek, mint a Vásárkapu, Vásárútja. Onnan költöztették be, feltehetően felsőbb parancsra – ismeretlen időben – a mai Kossuth-utca tengelyébe a vásáros helyet Taploca és Zsögöd közé. Így alakult ki a mi kicsi városunk.”
Két házmakettet is elhelyeztek a kiállítás rendezői, az egyik egy Árpád-kori lakóháznak a szerkezetét mutatja be – ilyeneket tártak fel a Fodor-kertben – , a másik egy 14. századi lakóházat, amely már több osztatú, felszínre épült. Az utóbbit a városi művelődési ház mögött tárták fel, rangos család háza lehetett, és nem véletlenül építették Martonfalva legszélére, mert ebben az időszakban már itt tarthatták a szerdai vásárokat. A maketteket a Nagy István Művészeti Iskola diákjai készítették. Ásatásokon előkerült Árpád-kori kovácsműhely gödrének, edényégető kemence omladékának a fotóit is megmutatják a látogatóknak.
Itt ér véget a várostörténeti kiállításnak a település kialakulása előzményeit bemutató rész. Mi is innen folytatjuk majd sorozatunkat.
„Az egész kiállításra érvényes, hogy sok apró részlet van, nagyon adatgazdag. Érdemes termenként visszajönni, többet ér annál, minthogy félóra alatt végigrobogjunk rajta” – véli a múzeum munkatársa.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
