Vásáros utak kereszteződésében (10.): Csíkszereda a boldog békeidőkben

Míg az ötödik teremben a nagy átalakulásokat, a városképi változásokat, építkezéseket és átszervezéseket foglalták össze, a hatodik teremben ugyanennek az időszaknak, az úgynevezett boldog békeidőknek a hétköznapibb oldalát mutatják be a kiállítás rendezői. A 19. század végén és a 20. század elején Csíkszeredában több közkedvelt vendéglő és kávéház működött, sorra nyitották meg kapuikat a különböző kereskedések, mészárszékek, fényképészeti műtermek, fürdők, a kikapcsolódás és a társadalmi élet helyszínei.

Megemlítjük, hogy ebben az időszakban kezdte meg a működését az első világi nyomda a városban, és elkezdtek megjelenni az első újságok. Például a Csíki Lapok a korszak leghosszabb életű hetilapja volt – 1888–1944 között jelent meg. A nyomdának a működését vagy az újság megjelenését külön nem emeltük ki, viszont nyilvánvaló, hogy az, ami ki van állítva, az, amit tudunk, jórészt annak is köszönhető, hogy ezek léteztek” – magyarázta Ladó Ágota, a múzeum munkatársa.

A korszak arcait Csíkszeredában kezdetben vándorfényképészek örökítették meg, az állandó fényképészeti műhelyek viszonylag későn, csak a huszadik század elején nyíltak a városban. Fényképek készítésére csak a jeles családi események, családi ünnepek nyújtottak alkalmat, az elhelyezett „családi” albumokban elsősorban portrékat és ünnepi, nagy családi kompozíciókat lehet látni. A falon ezekből emeltek ki néhányat. Mivel a fényképészek a szerény jövedelmüket képeslapok készítésével és árusításával igyekeztek kiegészíteni, ebből az időszakból viszonylag sok képes levelezőlap maradt fenn, amelyek sok szempontból mutatják az akkori város képét.

Egyrészt a falfelületen láthatóak fényképhátlapok, vannak hagyományos keretek és digitális képnézegetők is, és albumot is lehet forgatni. Van egy ruhakészletünk korabeli ihletésű ruhákból, amelyekbe bele lehet bújni, és a stúdióháttér-imitáció előtt fotózkodni.”

A terem egy másik részében a cipészetet mutatják be, Csíkszeredának ugyanis a legnagyobb múltra visszatekintő szakmai társulata a csizmadiák és a vargák céhe volt, amely a 17. század közepén kapott kiváltságlevelet II. Rákóczi Györgytől. 1893-ban pedig 38 csizmadia, 23 tímár és 17 cipész szerepelt az ipartestület nyilvántartásában. A falon egyrészt ennek a céhes tevékenységnek a rövid összefoglalását, a szakma gyakorlásának a történetét lehet elolvasni, másrészt látunk kész korabeli cipőket és eszközöket a tárlóban, egy kisfilm pedig egy hagyományos cipőkészítő eljárást mutat be.

Szemben a cipészekkel a mészárosok és a sörkészítők „kaptak helyet”. Itt lehet megtekinteni a Cseh István-féle mészárszéknek és hentesáru üzletnek, illetve az ehhez tartozó nagy gazdaságnak a helyszínrajzát. Cseh István egykori háza most is áll, a Petőfi utca alsó végében található, jelenleg méteráru üzlet működik a földszinten. A ház mögött terült el egykor a „birtok” számos gazdasági épülettel, vágóhíddal. A helyszínrajzot a mészáros unokája, Takács István bocsájtotta a múzeum munkatársainak a rendelkezésére.

„Maga a helyszínrajz, amiből dolgoztunk, a kommunizmus idejében készült. Pista bácsi azért hozta be, hogy mutassa meg, mekkora volt a birtok. Látható, hogy az egész terület hátranyúlt a mostani tömbházakig. Úgy döntöttünk, hogy felhasználjuk a kiállításon, és az egyes helyszínekhez fényképeket rendeltünk, hogy így mutassuk be, mi zajlott ezen a területen” – magyarázta Ladó Ágota.

Egy másik falfelületen a sörkészítéssel kapcsolatos információk kaptak helyet. Csíkszeredában az első fontosabb ipari létesítmény a sörgyár volt, de a csíki sörkészítés ennél nagyobb múltra tekint vissza. „A sörkészítésről és a sör fogyasztásáról 16–17. századi adataink is vannak, a 18. századból pedig már név szerint is ismerjük a csíkszeredai sörfőzőket. A csíksomlyói ferences kolostorban is főztek sört, a városnak a múltjához hozzátartozik, és több helyen is zajlott sörfőzés. Sokak számára a legismertebb sörfőző Gál Ferencz, gyárának gabonacsíráztató tornya ma is látható.”

Külön érdekesség, hogy a fényképészet, cipészet, mészárosság és sörkészítés bemutatásának helyein térképeket is elhelyeztek, amelyeken fel vannak tüntetve azok a helyszínek, ahol az adott mesterséget gyakorolták. Látható, hogy 1918 előtt 11 jelentősebb húsvágóhely és mészárszék működött a város területén. Egy másik térképen a vegyeskereskedéseket és vendéglátóhelyeket mutatják meg – 31, illetve 29 ilyen van feltüntetve. Ez nagyrészt Daczó Katalin munkáját dicséri, aki cím szerint összegyűjtötte és rávetítette a térképekre ezeket.

„A csíki időjárás ellenére a fürdőzés szokása, az ez iránt való lelkesedés nem maradt el. Két lényeges fürdőt említhetünk ebből a korszakból: az egyik a Helwig-féle fürdő, a későbbi szeredai strand, a másik pedig a zsögödi. Ehhez a témához számtalan történetünk van, a kiállítás ezen termében ezek közül lehet meghallgatni néhányat, például Hirsch Hugóné visszaemlékezéseit a fürdőkkel kapcsolatban.”

Nem csak a polgári életformába, hanem a nemesi életbe is betekintést nyújt a terem egyik tárlója, a csíktaplocai Lázár-család étkészletéből állítottak ki néhány darabot.

Mivel a tárlat kijárata is innen nyílik, kilépés előtt a látogató végignézheti az impresszumot, hogy kik dolgoztak a kiállítás létrejöttén és kik adományoztak tárgyakat.

A hatodik terem egy hangsúlyos részében egy gyógyszertárat is berendeztek, erre külön kitérünk sorozatunk következő részében.

Hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?

Csík, a hegyek közötti síkság

Az Árpád-kori települések

Mit mesélnek a kerámia- és üvegleletek?

17. századi történetek

Csíksomlyó szakralitása

Csíksomlyó mint közigazgatási, kulturális és oktatási központ

Találkozási helyszín is volt a szeredai vásár

A vármegyeközpont és a vasúti közlekedés