Vásáros utak kereszteződésében (5.): 17. századi történetek

Péter Beáta 2019. február 25., 15:55

Miként látta a híres török utazó, Evlija Cselebi az 1661-es csíki állapotokat, és milyen mértékű pusztításokat jegyeztek fel a második tatárjárásról? Mit árulnak el a lustrajegyzékek vagy éppen a vizitációs jegyzőkönyv? Hogyan nézett ki a 17. században egy lófő, egy nemes vagy éppen egy gyalog? A Csíki Székely Múzeum hét termében látható, Útkereszteződésben című várostörténeti kiállítás második termében ez is kiderül.

Markaly Aranka a 17. századi levéltári anyagokat mutatja be Fotó: Péter Beáta

Az Útkereszteződésben című kiállítás második terme három nagy időszakot ölel fel, az Árpád-korról valamint a 14-16. századról szóló részt korábban már ismertettük, ezúttal Markaly Aranka, a múzeum munkatársa a kiállított, 17. századi levéltári anyagokat mutatta be. 

Látható itt Apafi Mihálynak a város számára adott kiváltságlevele. Az eredeti dokumentum a Csíki Székely Múzeum tulajdonában van, 2010-ben sikerült visszaszerezni. Azért is fontos ez a kiváltságlevél, mert tartalmazza az összes olyan korábbi oklevelet, amelyben Erdély fejedelmei Csíkszeredának kiváltságot adományoztak– tudjuk meg. „Megismerhetjük ezáltal az előző oklevelek tartalmát, mert azok vagy nem maradtak fenn, vagy valamelyik levéltárban lappanganak.

Innen ismerjük az Izabella-féle kiváltságlevelet is, amelyet 1558-ban adományozott a városnak. Ez eddig az első ismert említése Szeredának, mint oppidium, tehát mint mezőváros.

Ezt követően Rákóczi Zsigmond, Báthori Gábor és Rákóczi György adott kiváltságlevelet, illetve Apafi Mihály. Ez utóbbi hét oldalas oklevélben foglalja össze a város kiváltságolásának az alakulását.”

Gyalog Fotó: Gábos Albin

A 16-17. századi Csíkszék társadalmával „ismerkedhetünk” meg, ha tovább haladunk: levéltári forrásokat láthatunk, különböző forrástípusokat, például lustrajegyzéket, amelybe a különböző társadalmi rétegeket írták össze. Több ilyen is született a korszakban, a kiállításon a Bethlen Gábor által készíttetett 1614-es látható. Ebben nem csak a három fő katonai réteget jegyezték fel, azaz a nemest, lófőt és gyalogságot, hanem a szolganépeket, „bevándorlókat” (nem székely, vagy más településekről beköltözöttek) és a jobbágyságot is. Olyan volt ez, mint egy mai lakosságfelmérés, annyi különbséggel, hogy ebben csak a férfiak szerepeltek.

„Ezekből láthatjuk, hogy milyen társadalmi csoportok lakták ezt a vidéket. Itt éppenséggel Taploca, Várdotfalva és Csomortán falvakra vonatkozó részt tettünk ki megtekintésre. Ebből látszik, hogy milyen társadalmi rétegek éltek itt, illetve vizuálisan is igyekeztünk megjeleníteni, hogy hogyan nézett ki egy lófő, egy nemes és egy gyalog.”

Nemes Fotó: Gábos Albin

További három fontos dokumentumot tekinthet meg a látogató. Az egyik a II. Rákóczi György által kiadott tömeges lófősítő oklevél, amely az 1655-ös Stroești-i csatához kötődik. Ezáltal a csatában résztvevő csíkszéki gyalogrendűeket emeli lófői rangra. Markaly Aranka rámutatott, ez azért is érdekes, mert több csíkszéki falu lakóját is felsorolja, többek között zsögödi és taplocai személyek is szerepelnek benne.

A másik dokumentum az az 1669-es vizitációs jegyzőkönyv. „Azért állítottuk ki, mert 1661-ben volt egy tatárjárás, amely Csíkszéket eléggé elpusztította, és ebben a jegyzékben olyan eseteket írnak össze, amelyek a tatárjárás következményeként is felfoghatók. Például a tatárjáráskor elrabolták valakinek a férjét vagy a feleségét, az illetőt nem sikerült a rabságból kiváltani, nem is tudtak semmit róla, hogy él-e még, és az itthon maradt férj vagy feleség újraházasodott.

Időközben aztán hazakerült az illető a rabságból és problémák adódtak, hogy akkor ki az igazi férj és hogy érvénytelenítsék-e a házasságot.

Ilyenekről is tanúságot tesz ez a vizitációs jegyzék, valamint a pusztítás, fosztogatás mértékét is valamennyire fel lehet ebből a dokumentumból vázolni.”

Lófő Fotó: Gábos Albin

A következő bemutatott forrás a kozmási Domus Historia, amely a második tatárjáráshoz, az 1694-es pusztításhoz kötődik. Ezeket Lakatos István plébános jegyezte fel, az egy oldalas bejegyzésből megtudhatjuk, hogy mely falvakat pusztította a tatár, és milyen mértékű pusztításokat okozott.

A források egy részét a látogató hanganyag formájában is meghallgathatja, többek között a híres török utazó, Evlija Cselebi leírását is az 1661-es tatárjárásról, hogy hogyan égették fel a Mikó-várat, és hogyan fosztották ki a várost. Cselebi meglehetősen gazdagnak írja le a városkát, feljegyezte, hogy rengeteg kincset vittek el innen. Azt nem tudjuk, hogy ez a néha túlzásokba eső Cselebi fantáziájának a szüleménye, vagy valóban gazdag település volt.

Evlia Cselebi feljegyzései Fotó: Veres Nándor

„Az öt típusú dokumentumon keresztül kitérünk a település- és társadalomtörténetre, és 17. századi eseménytörténetet is bemutatunk. A tatárjárást mint eseményt, továbbá az első oklevélhez kötődően a város privilegizálását, illetve annak elvevését – Bethlen Gábor elveszi ezt a kiváltságot 1614-ben – mutatjuk be. Tehát eseménytörténetet, társadalomtörténetet és településtörténetet próbáltunk ebben a sarokban összefoglalni levéltári dokumentumok alapján” – összegzett Markaly Aranka.

A sorozat korábbi részei:

Hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?

Csík, a hegyek közötti síkság

Az Árpád-kori települések

Mit mesélnek a kerámia- és üvegleletek?

Fotó: Gábos Albin
Dokumentumok mesélnek a 17. századi Csíkról Fotó: Veres Nándor
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat