HIRDETÉS
A városi művelődési ház mögött, mellett, a Kőrösi Csoma Sándor utcában tárták fel azt, a már felszínre épült, több osztatú 14. századi házat, amelynek makettjét a Nagy István Művészeti Középiskola diákjai készítették el a kiállításra. „Ezáltal próbáljuk bemutatni az Árpád-korból a 14. századba való átmenetet, ugyanis ekkortól »kerülnek« a korábban földbe mélyített házak a felszínre. Ez több gazdasági, társadalmi hátteret érzékeltet, ugyanis ahhoz, hogy kialakuljanak ezek a házak, az is hozzájárult többek között, hogy megjelentek a füstmentes szobák. Kályhák, kemencék épülnek, és megjelennek a telekrendszerek” – magyarázta Darvas Lóránt.
Egy tárlóban a Kőrösi Csoma Sándor utcában előkerült leleteket állították ki, az asztali és konyhai kerámiák széleskörű változatát láthatjuk. Megtudtuk, a bemutatni kívánt időszakban már megjelentek a típusedények, az egyforma nagyságú, peremszélességű edények, amelyek közül többet fenékbélyeggel láttak el.
Ezek mind arra utalnak, hogy egy mezővárosban dolgozó kézművesek termékei voltak.
Noha Szeredára vonatkozóan nincsenek ebből az időszakból adatok, a szakemberek feltételezik, hogy ha nem is Szereda volt az említett mezőváros, akkor is a közelben valahol egy vásáros helynek kellett működnie, ahol ezek az edények gazdát cseréltek.
A továbbiakban a város adminisztratív területén található két középkori kápolnát mutatják be: a somlyói Salvator kápolnát, és a Mikó-család kápolnáját, azaz a jelenlegi zsögödi plébániatemplomot. „Azért is találtuk fontosnak, hogy ezeket bemutassuk, mivel általában, ha a látogató turisták kimennek Somlyó-hegyére vagy lemennek Zsögödbe, nem biztos, hogy bejutnak ezekbe az épületekbe. A belsejüket nem látják, holott nagyon gazdag faberendezéssel rendelkeznek. Egyedinek tekinthető a Salvator-kápolnában az alakos ábrázolásos reneszánsz dongaboltozat, 17. századi karzat, az oltárok. A kápolnában 2003-ban végeztünk egy kisebb régészeti ásatást, ez alapján periodizálni is tudjuk az épületet. A legkorábbi része, úgy tűnik, hogy 14. századi, amelyet folyamatosan bővítettek, és a 19. században nyerte el mai formáját.”
A zsögödi kápolna építéstörténete visszanyúlik a 15. század végére, a 16. század elejére. Ebben az időszakban Zsögöd területén – források hiányában szintén csak találgatni lehet, de vannak erre vonatkozó nyomok –, a Czakó-családnak volt egy nagyobb birtoka. Ez volt a legjelentősebb nemesi család a mai Zsögöd területén, és feltételezhető, hogy a kápolna megrendelője, építtetője a Czakó-család lehetett. Ugyanebben az időszakban finanszírozták a szentléleki templomnak a bővítését, szárnyas oltárt, harangokat rendelnek – mivel Zsögöd akkoriban egyházilag Csíkszentlélekhez tartozott.
A régész rámutatott, jelentős a zsögödi templomban levő, a 16. századra keltezhető szárnyas oltár, amelynek központi alakja a Madonna-szobor. A kiállításon látható, hogy a századok során hogyan restaurálták, festették, pótolták a szobrot, valamint a templom különböző középkori elemeit is bemutatják.
Ízelítőt kaphat ugyanakkor a látogató a székely nemesi társadalom anyagi kultúrájából is a csíkzsögödi Mikó-udvarház bemutatása által. A Mikó-kúriánál 2017-ben végeztek egy kisebb régészeti kutatást. Az udvarház történetével kapcsolatban Darvas Lóránt elmondta, az első épületrész a 15. század végén, a 16. század elején épült, majd többször is átépítették a 17. és a 19. században, és a 20. században is toldtak hozzá.
„Még mindig bizonytalanok a történelmi források, de arra utalnak, hogy a zsögödi Mikó-család a Czakó-családba való beházasodás révén jutott jelentősebb birtokokhoz. Az első udvarház a Czakó-családhoz köthető, és leány-negyedként osztódott a birtokrész, így került a Mikó-családhoz. Még nem tudtuk azonosítani, de a Mikó-udvarház közvetlen közelében kell lennie a feltételezhetően 15-16. században épült Pókay-udvarháznak is, amelyről történelmi források is vannak.”
Ez a család szintén a Czakó-családba való beházasodás révén került Zsögödbe, Káposztásszentmiklósról. A Mikó-család a 20. század elejéig jelen volt Csík és Zsögöd történetében, a család jelentősebb alakjai: Mikó (III.) János (1655 k.–1715), ifj. zsögödi Mikó Antal (1804–1874) valamint Mikó Bálint (1840–1919).
A régészeknek sikerült egy 17. századi latrina részletét is feltárniuk, amelyben gazdag kerámia- és üveglelet került elő. Ez azért jelentősek, mert ritkán kerülnek elő régészeti kutatásokból ilyen épen megmaradt üvegek. Ezek porumbáki és kománfalvi üveghuták, üvegcsűrök termékei, sőt valószínűsíthetőek, hogy egyes darabok még a korai időszakból származnak. Ezeket az üveghutákat Bethlen Gábor alapította az 1620-as években, és velencei üvegfúvókat telepített Erdélybe. Mivel kiváló minőségű üvegekről van szó, ezek az üvegek a velencei, muránói üvegfúvókhoz köthetők.
Ugyanakkor előkerült egy habán orvosságos edény is 1682-es évszámmal. A habán edények azért jelentősek, mert szintén Bethlen Gábor gazdaságpolitikájához köthetően nagy habán kézműves központ létesült Alvincen. A habánokat ugyancsak az 1620-as években telepíti Felvidékről Alvincre, és ők azok, akik a 17. század folyamán meghatározzák az erdélyi kerámiaművesség fejlődését. A habánok anabaptista telepesek voltak, akik német lakta területekről, Csehország, majd Felvidék érintésével Erdélybe telepedtek.
Nem csak a kerámia szempontjából jelentős a tevékenységük. Ezen orvosságos edény mellett a Mikó-vár területén előkerült habán tálkát is kiállítottuk. Ezek a tálak porcelán-közeli minőségűek, jellemző rájuk az ólommáz használata és a kék-sárga-zöld színek alkalmazása az edények díszítésében. Általuk terjedt el a híres reneszánsz virágminta általános használata – foglalta össze Darvas Lóránt a tudnivalókat a második terem ezen részében kiállított tárgyakról.
Vásáros utak kereszteződésében (1.): hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?
Vásáros utak kereszteződésében (2.): Csík, a hegyek közötti síkság
Vásáros utak kereszteződésében (3.): az Árpád-kori települések
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
