Vásáros utak kereszteződésében (9.): a vármegyeközpont és a vasúti közlekedés

Péter Beáta 2019. július 30., 16:14

Hogyan is alakult át a közigazgatás a 19. század végi Szeredában? Honnan került elő a Vármegyeháza nagy címere? És mit jelentett a szeredaiaknak a vasút megjelenése, illetve milyen fontosabb, ma is létező épületekről tudhatunk meg többet ? Ezekre kaphatunk választ, ha ellátogatunk a Csíki Székely Múzeum hét termében látható, Útkereszteződésben című várostörténeti kiállítás ötödik termébe.

A városcímer eredete mai napig nincs tisztázva Fotó: Veres Nándor

Az előzőekhez viszonyítva a várostörténeti kiállítás ötödik és hatodik termének fontos jellemzője, hogy itt már nagyon pontosan ismerni a korszakhatárokat. Az ötödik terem „története” az 1876-os megyerendezéssel kezdődik. Ekkor változik meg az addigi közigazgatási rendszer, vármegyék jönnek létre, és az újonnan létrejött Csíkvármegyének Csíkszereda lesz a központja. Ugyanakkor megszűnik az addigi mezővárosi korszak, a városi közigazgatás is átalakul, és létrejön Csíkszereda rendezett tanácsú város – magyarázta Jakab-Ladó Ágota, az ötödik terem koncepciójának kitalálója.

A kiállításon a vármegyecímer a vármegyeháza fotója fölé került Fotó: Kedei-Engi István

Az egyik falon a vármegyeháza reprodukciója látható egy óriásfotón, ugyanakkor itt kapott helyet a vármegye címere is. „A vármegyeháza 1887 végére készült el, 1888 februárjában avatták fel, és ekkor az itt látható nagyméretű vármegyecímer díszítette, amely az épület középső részének tetején helyezkedett el. Az épületet közvetlenül az első világháború előtt, 1912-13-ban kibővítették, és az átalakítás során a nagy címert levették, mert a homlokzat felső részén is változtattak. A címer darabokban bekerült töltésnek a mostani központi park mocsaras területére.

2012-ben ásták ki onnan a kollégák, Darvas Lóránt és Kósa Béla, de akkor még nem tudták pontosan, hogy mi ez, de látták, hogy nem érdektelen dolog.

Daczó Katalin helytörténészt hívták, hogy próbálják meg azonosítani. Első körben sikerült megállapítani, hogy ez épp a vármegyeháza egykori címere. Én akkor végeztem az egyetemet, és Kósa Béla tudta, hogy a vármegyeházával foglalkozom. Közvetlenül az államvizsga után felhívott, hogy előkerült ez a címer, és vajon van-e valamilyen, hozzá kapcsolódó adatom. Volt is levéltári irat, a forrásokban meg volt említve a címer, és így a tudás összeért. Sokáig darabokban volt a múzeumban, de amikor a koncepciót elkezdtük kidolgozni, egyértelmű volt, hogy ez egy olyan dolog, amit nem lehet kihagyni. Nagyon hamar eldöntöttük azt, hogy ki fogjuk tenni, és hogy nem fogjuk járószintbe helyezni, mert úgy nem érvényesülne igazán, hanem fel fogjuk emelni olyan módon, hogy a vármegyeháza tetejére kerüljön. A több száz kilós címert restaurálni kellett, a látogatók egy kisfilmen meg is tekinthetik, hogy hogyan restaurálták és emelték fel, milyen tartóelemek biztosítják azt” – magyarázza Jakab-Ladó Ágota.

Jakab-Ladó Ágota megmutatja: ha megnyomunk egy gombot, láthatjuk, hogy ki melyik helyiségben dolgozott a vármegyeházán Fotó: Péter Beáta

A vármegye címere Csíkszék címeréből alakult ki, középen Szűz Mária látható a gyermek Jézussal. Miután az épület átalakításának következtében a címer lekerült, az épületrész két sarkára két, sokkal kisebb és kevésbé színvonalas kivitelezésű vármegyecímer került.

A vármegyeháza címerét a központi parkban találták meg a régészek - töltésként került a mocsaras területre Fotó: Veres Nándor

A Vármegyeháza címere mellett előkerült tárgyak Fotó: Veres Nándor

Az épület földszinti és emeleti alaprajzain meg lehet tekinteni, hogy a különböző helyiségekben milyen hivatalok működtek, illetve ki dolgozott ezekben: az egy-egy portré mellé elhelyezett gombokat megnyomva, be lehet azonosítani, hogy kinek hol volt a tevékenységi helyszíne.

Az egykori főispán, Kállay Ubul díszmagyarja Fotó: Veres Nándor

Egy kivilágított tárlóban Kállay Ubul 1906–1910 között szolgáló főispándíszmagyar öltözékét állították ki. „Ő nem volt tősgyökeres csíki, úgy is neveztük, hogy az idegenből jött főispán. Azért esett rá a választásunk, mert a vármegyei elöljárók után kevés tárgyi emlék maradt. Viszont megtaláltuk Kállay Ubulnak ezt a díszmagyar öltözékét, az Iparművészeti Múzeum őrzi, és kézenfekvő volt, hogy a ruhán keresztül beemeljük a kiállítótérbe. Ez egy hiteles másolata a ruhának, nagy körültekintéssel készítették el az eredeti alapján. Mellette egy fotó látható, amint Becze Antal alispán fogadja a főispánt Csíkszeredában 1906-ban. Van három meghallgatható szöveg is: Kállay Ubul hivatali esküje, amelyet 1906. július 16-án tett le, a második Becze Antal alispán köszöntőbeszéde, a harmadik pedig Bálint Lajos felcsíki főesperes búcsúbeszéde a főispán lemondásakor. A terem ezen részében tehát a vármegye létrejöttét és működését mutatjuk be. A kisebb tárlóban látható tárgyakat szintén a régészek ásták ki, a címer mellett találták, 19. század végi, 20. század eleji darabok.”

Fotó: Veres Nándor

Egy-egy animáción a mezőváros működését, illetve a későbbi, rendezett tanácsú város működését lehet megtekinteni, a filmek szakmai háttéranyagát Bicsok Zoltán történész-levéltáros készítette. Egy másik képernyőn pedig térképeken szemléltetik a város bővülését.

Váróterem. Az óriás óra hangsúlyos és jelképes: korábban ugyanis kevésbé voltak rákényszerülve, hogy pontos időhöz igazodjanak Fotó: Veres Nándor

A 19. század végén Csíkszeredát is elérte a vasút, a terem egy másik részében egy állomásbelsőt rendeztek be. Felvillantják ugyan, hogy milyen vasúti hálózatba csatlakozott be Csíkszereda ekkor, de főleg arra fektették a hangsúlyt a kiállítás rendezői, hogy a vasút megjelenése milyen hatással volt a hétköznapi életre.

„Egyrészt felépül a vasútállomás, és nagy jelentőséget kap a mellette levő Erzsébet-park. Van egy alaprajzunk, amely mutatja, hogy milyen részei voltak ennek a parknak, többek között volt itt teniszpálya is, és úgy tűnik, hogy egy nagyon kellemes hely volt ez, amelyet nem csak a vasúti közlekedésben résztvevők – utasok, átutazók –, hanem a kikapcsolódni vágyó városiak is előszeretettel látogattak. Az állomásbelsővel érzékeltetni szeretnénk a társadalmi érintkezésnek az új helyszínét. Érzékeltetjük magát a várakozást, ami addig nem nagyon volt. De nem csak a várakozás újdonság ebben az időben. Egy óriás órát tettünk be ide, ami hangsúlyos és jelképes is. Mert amíg a vasúti közlekedés nem indult be, nem voltak rákényszerülve az emberek, hogy pontos órához, időhöz alkalmazkodjanak. A vasúti közlekedés megindulásával, attól kezdve, hogy a vonatok pontos órában érkeztek és indultak, az emberek is kénytelenek voltak az órához alkalmazkodni. Ezekre az újdonságokra, a vasútnak a velejáróira hívjuk fel a figyelmet. A plakátok, menetrendek pedig azt érzékeltetik, hogy megnyílt a világ, lehetőség van eljutni távolabbi helyekre.”

Úti lapok: a vasúttal kapcsolatos korabeli cikkeket lehet olvasni várakozás közben Fotó: Veres Nándor

Aki ebbe a vasúti váróterembe beül, lehetősége van a múzeum munkatársai által szerkesztett Úti lapok kiadványt is forgatni. A három különböző lapszámba a vasútépítéssel és a vasúti közlekedéssel kapcsolatos híreket, cikkeket válogatták be a korabeli sajtóból.

„A vasútépítés körüli egyik nagy probléma volt, hogy megtelt idegen országokból jött munkásokkal Székelyföld, és a sajtóban ez maradt fenn róluk, hogy az itteniek nem nézték jó szemmel,

hogy külföldiek árasztották el a vidéket, mert ezek randalíroztak, verekedtek és bajokat terjesztettek. Ugyanakkor arról is van cikk, hogy mit jelent magának a vasútnak a használata, mit jelent az, hogy jegyvásárlás, sorban állás stb. Ezek teljesen új dolgok voltak akkor. Egy kis karcolat is van arról, hogy milyen fennakadásokat okozott ez a hétköznapi életben. Jön egy néni faluról, be kell álljon a sorba, ott a kis ablak, amelyen keresztül a jegyet adják stb. Nem érti azt, ami nekünk ma már teljesen egyértelmű, amikor jegyet váltunk.”

Kisfilmek kalauzolnak vissza a múltba, ha beülünk a Vigadóba Fotó: Veres Nándor

A terem egyik sarkában a Vigadó épületébe „léphetünk” be, a kinti felület a Vigadó sarokhomlokzatát idézi, bent pedig kisfilmet tekinthetünk meg. Ez egyrészt utal arra, hogy a Vigadóban előadóterem is volt, és hogy később az első mozi is itt kapott helyet. A kisfilmben néhány, a 19. század végén, 20. század elején épült szeredai köz- és magánépületről láthatunk összefoglalót. Míg a sarokhomlokzat egyik fele a váróteremhez tartozik, a másik felén néhány plakát kapott helyet, melyek különböző színtársulatok előadásait hirdetik.

A sorozat korábbi részei

Hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?

Csík, a hegyek közötti síkság

Az Árpád-kori települések

Mit mesélnek a kerámia- és üvegleletek?

17. századi történetek

Csíksomlyó szakralitása

Csíksomlyó mint közigazgatási, kulturális és oktatási központ

Találkozási helyszín is volt a szeredai vásár

Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat