Világok közötti utazás a Képtárban

Népes közönség gyűlt össze a szabadkai származású, de a mintegy tíz éve Udvarhelyszéken élő művész kiállításán, kicsinek is bizonyult a kiállítótér – a nyári kánikulában pedig az is felderenghetett némelyekben, hogy nemcsak alkotni, hanem a művészetet befogadni sem mindig egyszerű.

„Állandóan keressük a lehetőségeket, és a művészeti ágazatokban való folyamatos útkeresés mindig egy újabb és változatosabb világnak a megnyitásához vezet. Ez a kiállítás egy olyan kis állomás, amelyet örömmel fogadunk és kíváncsian tekintünk rá mi is, mint intézmény. Egyre inkább kezdjük látni a Képtár falai között is, és minden egyes olyan alkalommal, amikor a vizuális művészet találkozik az egyéb művészeti ágazatokkal és szerepet vállal, hogy mindig valami izgalmas és új dolog sül ki. Valami olyan dolog, ami generációkon átívelő izgalmat hoz mindabba, ami a művészeti ágazatokban kibontakozhat” – fogalmazott a megnyitón Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója.

Kis Endre „beszédében” szerényen és röviden csak annyit mondott: „köszönöm szépen!”

Ezt követően Albert Orsolya színművész, az est házigazdája a művész munkásságát méltatta, a művész lánya, Kis Katalin pedig ajándékképen Áprily Lajos Az irisórai szarvas című versét szavalta el.

Albert Orsolya elmondta, Kis Endre a szabadkai gyerekkor után Pécsen szerzett diplomát festészet szakon, majd a termékeny pécsi évek után, tíz évvel ezelőtt úgy döntött, hogy Udvarhelyen telepedik le.

A képzőművészet egyik legősibb formáját, a táblaképfestészetet olyan magas színvonalon űzi, amely a reneszánsz, vagy a barokk nagy mesterek méltó utódjaként tüntethető fel a művészettörténet gazdagon tarkított folyamában. Alkotásai által betekintést nyerhetünk a múlt művészi, vallási és társadalmi életébe és zaklatott jelenünkre vonatkoztatva tudunk inspirálódni is belőle. Univerzumában számos olyan megközelítés szerepel, amely a kelet-európai történelmi tapasztalat különböző aspektusait hivatott feltárni: a háború, mint a destrukció és az emberi konfliktusok véglete, a totalitárius rezsim, a környezeti katasztrófák vagy a technológiai káosz által sújtott világ gyakran szolgálnak inspirációs forrásként a művei megalkotásában.”

Mint elhangzott, kompozíciói szemléletesen ábrázolják a háború káoszát és brutalitását, míg a hagyományos elemek ötvözése révén olyan ősi narratívákat hoz létre, amelyek gyakran a valóság objektív értelmezését hangsúlyozzák.

Magabiztos ecsetkezelése és rajztudása segítségével gyakran a konfliktus intenzitását fokozva a résztvevő pszichológiai állapotát is képes befolyásolni.”

Kis Endre az Utazás a fehér zajba című festménysorozat által egy mitológiai hősalak fejlődéstörténetét mutatja be, egy olyan történeti sablont, monomítoszt életre hívva, amely az emberiség – sokszor egymástól független – kulturális narratívájának megalkotásában található. A bildungsromanok mintájára a fiatal hős a felnövekedésén, érzelmi, intellektuális és morális fejlődésén keresztül tapint rá az olyan, korunkra jellemző lényegi kérdésekre, amelyek legtöbbünket szorongással töltenek el. Ez az eklektikus képalkotási metódus egy olyan szabad asszociációs megközelítést tesz lehetővé a befogadó részére, amelyben mindenki kedvére alkothatja meg saját hőstörténetét – magyarázta Albert Orsolya.

Ezt követően a jelenlevőknek rendhagyó tárlatvezetést tartottak, amely során mintegy idézőjelbe került a korábban felolvasott, a művész munkásságáról szóló – és érezhetően túlzó, a „klasszikus” méltatásokat már-már karikírozó – művészettörténeti elemzés, valamint a hagyományos kiállításmegnyitók dramaturgiája, megspékelve azzal a merészséggel, játékossággal és azoknak az ellentétes pólusoknak a felmutatásával, amelyek Kis Endre munkáira is jellemzőek.

A tárlatvezetést július 12-én, délután hat órától is megismétlik, és csupán ekkor tekinthető meg a kiállítás is.