Zombiapokalipszisből szappanopera

Lassan egy évtizede meghatározó darabja a kisképernyős műfajnak a 2010-ben indult The Walking Dead, egy zombiapokalipszisről szóló tévésorozat, amelynek már a második „testvérsorozata” is születőben van. Többek között ennek is köszönheti a korábban nem túl ismert AMC, egy amerikai kábeltelevíziós tévécsatorna, hogy bekerült a „nagyok ligájába”, vagyis tényező lett a sorozatpiacon, hiszen a zombikat kaszaboló túlélők története elképesztő nézettségi adatokat hozott számára. (Fontos tudni, hogy a csatorna korábbi sorozatait maximum 1-2 millióan nézték, ami nagyon elenyésző számnak minősül a nézettségi palettán.)

Míg a Walking Dead első évadának premierjét a 18–49-es korosztályban (ez csak az Amerikai Egyesült Államokra értendő) 5,34 millióan követték, ugyanennek a szezonnak a fináléját már szinte hatmillióan nézték, amikor az lement a tévében.

A nézők évről-évre egyre többen lettek, és az ötödik évad premierjét már 17,30 millióan nézték, ami irtózatos nagy szám abból a szempontból, hogy nem országos, hanem előfizetéses kábelcsatornán ment a sorozat

(magyarul: a csatorna nem az alapcsomagban, hanem az extrák között található, amiért felárat kell fizetni).

A The Walking Dead nézettsége tehát az ötödik évadnál csúcsosodott ki, és innen kezdett lassanként esni, vagyis itt volt egy olyan „törés”, aminek következtében a nézők nem túl jelentős része kezdett elpártolni a sorozattól, és inkább valami mást választottak a zombiapokalipszis utáni világot bemutató történetfolyam helyett. A sorozat a hetedik évadának premierjével ismét leültetett 17 millió amerikai nézőt a képernyők elé, köszönhetően a korábbi évad nagyon a levegőben hagyott, feszült lezárásának.

A The Walking Dead azonban ettől kezdődően valamiért nem működött, ami a nézőszám drasztikus esésében mutatkozott meg: az előbb említett hetedik évad végére 11 millióan, míg a most októberben elstartolt tizedik évad premierjére már csak 4 millióan maradtak.

(Köszönet a számokért a Sorozatjunkie blognak).

Az Egyesült Államok a geek-szubkultúrájának meghatározó darabja Robert Kirkman képregénye, amely Rick Grimes seriff történetét követi a zombiapokalipszis kitörése után. Az időközben a 193. számmal befejeződött képregény alapján az Internet Movie Database (IMDb) szerint a világ legjobb filmjének tartott Remény rabjai rendezője, Frank Darabont, valamint a kevésbé ismert Terriers egyik írója, Angela Kang fejlesztett sorozatot. A kultrendező elkészítette a pilot-epizódot, amely alapján berendelték az első évadot, azonban a második szezon után kiszállt a projektből, így jelenleg Robert Kirkman executive-producer látja el a showrunneri feladatot (magyarán ő a sorozat atyaúristene).

De nézzük, hogy mitől lett ennyire népszerű a már tizedik szezonjánál járó, a zombiapokalipszis túlélőiről szóló mozgóképes történetfolyam, illetve hogy

mi történt, ami a nézettség ennyire drasztikus eséséhez vezetett a későbbiekben.

A 2010-től kezdődően a popkulturális térbe elemi erővel berobbanó The Walking Dead sorozat Rick Grimes seriff perspektívájából ránt be a már bekövetkezett zombiapokalipszisbe. Rick egy szétdúlt kórházban ébred, csövek lógnak ki belőle, a folyosón pedig halottak fekszenek. És ha ez nem lenne elég, a halottakkal valami nincs rendben, mert továbbra is mozognak, és hörögve támadnak mindenre, ami él és mozog. Rick menekülni kényszerül a két lábon járó halottak közül, a meglehetősen kihalt Atlantában pedig otthonát és régi életének nyomait keresve újabb túlélőkkel találkozik.

Mint kiderül, felesége és a gyereke is túlélték az apokalipszist, azonban ők úgy tudják, hogy Rick meghalt a kórházban. Emiatt a családot már pártfogásba vette Rick korábbi legjobb barátja és kollégája, Shane, és amikor a halottnak hitt seriff megjelenik a csoportba verődött túlélők között, meg is alapozódik a történet drámai alapkonfliktusa.

Innentől kezdve egy közösségbe szerveződő embercsoport túlélését követhetjük nyomon egy olyan világban, ahol megszűnt a társadalom, farkastörvények uralkodnak, a járkáló halottak pedig minden élőre veszélyt jelentenek, hiszen akit megharapnak, viszonylag rövid idő alatt egy lesz közülük.

A túlélőkről és a zombikról szóló világ külön érdekessége, hogy nem itt nem zombinak hívják az élőhalottakat, hanem járkálóknak, hörgőknek, harapóknak, rothadóknak, bőrevőknek, holtaknak, mászóknak, szörnyeknek, mivel a zombi kifejezés nem létezik az ottani valóságban.

Többek között emiatt is ennyire váratlanok, ijesztőek és szörnyűek a sorozatban bekövetkezett történések, mivel a túlélők szó szerint a saját bőrükön szembesülnek a zombiapokalipszissel.

Láthatjuk, hogy a különböző élethelyzetekből érkező emberek, a világot teljesen káoszba taszító történések következtében hogyan kovácsolódnak közösséggé, és hogyan próbálnak túlélni. A kontrollt vesztett, kegyetlen valóságban nap mint nap a biztos halál ígéretével szembenézni kénytelen embercsoport át kell értékelje mindazt, ami addig fontos volt, hogy esélyük legyen a holnap megélésére. Rickre hárul a feladat, hogy egyben tartsa a közösséget, és irányt mutasson az embereknek, hiszen egykori hatóságiként és családapaként talán neki van a legtöbb motivációja, hogy megmentse a halálnál is szörnyűbb végzettől a rábízottakat. Mint kiderül,

Rick tényleg egy született vezető, aki a legváratlanabb helyzetekben is képes megfelelő döntést hozni, így aki a csapatához tartozik, annak jelentősen (de közel sem száz százalékosan) nő a túlélési esélye.

Rick és csapata ugyanakkor válaszokat keres a kitört apokalipszis során felmerülő kérdésekre az első évadban, de a zombikkal való folyamatos küzdelem, a túlélésért folyatott harc időközben felülírja ezt az alapvető kíváncsiságot a dolgok ok-okozati faktorait illetően, végül pedig egy csalódás következtében már nem is számít, hogy honnan indult ez az egész, mivel fontosabb, hogy miként lehet az alapvető létezési feltételeket megteremteni ebben az új világban.

Rick egyfajta morális iránytűje is a kis embercsoportosulásnak, hiszen ő az, aki úgymond „betartatja a törvényeket”, és figyel arra, hogy közösségként ne térjenek le a helyes útról. Azonban mivel a zombiapokalipszis miatt megszűntek a közműszolgáltatások, az emberek kénytelenek azt felhasználni, ami maradt, így üzleteket, házakat fosztanak ki az életben maradásért, ami óhatatlanul veszélyeket hordoz magában, hiszen

a lakott területek hemzsegnek a zombiktól, akik a zajra mindig összesereglenek, és ha tömegesen érkeznek, nagyon nehéz, sőt néha lehetetlen leszámolni velük.

Előbb utóbb pedig óhatatlanul is megjelennek más embercsoportok is, akikről első látásra nem lehet megállapítani, hogy milyen szándékaik vannak, és tartani kell a börtönviselt szökevényektől és bűnözőktől is, akik továbbra is a régi morális kódjaikat követik, és nem rettenek vissza a gyilkolástól sem, ha a túlélésről van szó.

A sorozatban látott túlélők vezéréve előlépett Rick tehát rengeteget lavírozik, de az emberi tényezők alaposan megnehezítik a dolgát, ugyanis minden megtörténik velük, ami egy ilyen helyzetben megtörténhet. Elsősorban védelemre és biztonságra van szükségük, ezt azonban nem lehet olyan könnyen elérni, emellett

az emberek sokszor továbbra is gyarló, kicsinyes módokon viselkednek, és időnként nagyon stupid döntéseket hoznak, amik nem csak a saját, hanem az egész közösségük létezését veszélybe sodorják.

És itt érkeztünk el a sorozat lényegéhez, ugyanis a zombis körítésen túl ez nem más, mint egy jól felhabosított szappanopera. Sok karaktert mozgat, mindegyiküknek megvan a maga drámája, és persze mindenki a saját feje után meg, cselekedeteikkel megalapozva a sorozat drámai fordulatait. Ez az elején még teljesen rendben volt, érdekesek voltak a helyzetek, amikbe a túlélők keveredtek, azonban

a tizedik évadra már túl vagyunk jónéhány önismétlésen, és alaposan megfáradt a sorozat is, amiben egyre több logikátlan lépés követi egymást, emellett a morálisan jó karakterek is tettek már olyanokat a túlélés érdekében, ami megkérdőjelezi azt, hogy még mindig a jó oldalon állnak-e.

A zombik öldöklése már nem igazán jelent kihívást, és nem mindig tényező, így hőseinknek (vagy épp antihőseinknek) egymással kell megvívniuk a harcaikat. A harmadik évadtól már-már deviánsnak mondható, „gonoszok” is szerepet kapnak a történetben, a velük való harcok és a folyamatos biztonságos helyek felderítése és megtartása köré épül a cselekmény, ám ezek a mindennapos küzdelmek alaposan megtizedelik a társaságot, viszont új túlélők is csatlakoznak Rickék kompániájához.

A seriff mellett olyan ikonikus karaktereket kapunk, mint a számszeríjas-motoros Redneck Daryl, az elszánt Carol, akinek semmi sem lehetetlen, Michonne, aki egy szamurájkarddal kaszabolja a halottakat, Glenn, egy ázsiai fickó, aki bármit megtenne a barátaiért, Eugene, a meg nem értett tudós-zseni, Abraham, a militáris erő megtestesítője és még sokan mások. Na és ott van Carl – aki így, nagy kezdőbetűkkel –,

A Gyerek, Aki Folyton Bajba Keveredik és Bajt Hoz a Közösségre.

Ha Carl nem lenne, a zombiapokalipszist is könnyebb lenne túlélni, hiszen gyerekként mindig bizonyítani akar, azonban ezek a próbálkozások mindig szörnyűségek sorozatába torkollnak, a felnőttek pedig nem győzik „oltani a tüzet utána”.

Kapunk ugyanakkor karakteres és emlékezetes gonoszokat, mint a Kormányzó és Negan, utóbbi tényleg egy ikonikus főgenyóként vonulhat be a sorozattörténelembe Jeffrey Dean Morgan hihetetlenül jó alakításának köszönhetően.

Ez a két főgonosz kellőképpen fel volt építve, szörnyűek és félelmetesek voltak, és megtestesítették a kilátástalanságot a főképp pozitív karakterekként bemutatott túlélőink számára.

A kilencedik évadtól behozott Suttogók vezére, Alpha vizet sem vihet a korábbi szörnyetegeknek, elmarad a félelmetes gonosztól való rettegés, még úgy is, hogy ő is tett már szörnyű dolgot a túlélőkkel. Ebben a fejezetben

egy olyan embercsoport mindennapjaiba is betekintést kapunk, akik megtanultak együtt élni a holtakkal, és nem megsemmisítik őket, hanem a bőrüket maszkként használva elvegyülnek közöttük.

Tíz év amúgy tényleg hosszú idő, egy mai sorozat „életében” pláne. Az évadonkénti 16 epizód (az első kivételével) pedig irtózatos mennyiségű cselekmény feldolgozására elég, a Walking Dead esetében pedig elképesztő mennyiségű drámáról van szó.

Már számolni sem lehet, hogy hány karakter, és hány ezer zombi hullott el az évek során, azt viszont látjuk, hogy miként fejlődött vissza a társadalom a középkori állapotok közé.

Mivel semmiből sincs utánpótlás, az üzemanyagot felélték, a lőszer előállítása is körülményes, emellett pedig számos viszontagságon átmentek a több időugrással is felturbózott történet szereplői, akik ha úgy tetszik, erődített városokban találták meg a biztonságot, ami, mint látjuk, sosem lesz teljes értékű, mert valami mindig fenyegeti a megteremtett és nagy kompromisszumok által fenntartott állapotokat.

Hőseink közül a legerősebbek és a legelszántabbak élnek túl ebben a kegyetlen világban, ahol, ha nem külső, akkor belső ellenség osztogatja a végzetet. Ugyanez a helyzet a sorozattal is, hiszen legyen akármilyen egységes is a produkció, tíz év mégiscsak sok lehet egy színésznek megmaradni egy produkcióban. Így történhetett meg, hogy

fontos szereplők távoznak és fognak távozni a szériából, ami szintén munkát ad az íróknak, hiszen valahogy „ki kell írni” ezeket a szereplőket a történetből akkor is, ha eredetileg nem ez volt a terv.

A búcsúzás azonban sok esetben nem végleges, hiszen volt, aki átigazolt az időközben megjelent és szintén több évada futó testvérsorozatba, a Fear of Walking Deadbe, ugyanakkor már különálló filmeket is terveznek, amik majd tovább bővítik a Walking Dead-univerzumot, és amikben szintén feltűnik a sorozattól időközben elbúcsúzott Rick Grimes karaktere is, de várható a Lauren Cohan által megformált Maggie visszatérése is az anyaszériába (aki egy másik sorozatos főszerep miatt „tűnt el” a The Walking Deadből). Emellett

tavasszal új, egyelőre cím nélküli Walking Dead sorozat indul, ami olyan fiatalok történetét mutatja majd be, akik a zombiapokalipszis alatt nőttek fel.

Van tehát potenciál a történetben, kérdés viszont, hogy tényleg szükség van-e ennyi filmre és sorozatra annak tükrében, hogy a The Walking Dead minősége jelentősen visszaesett az utóbbi évadokra. Nyilván ezt majd a nézők döntik el, de amíg a készítők úgy gondolják, hogy újabb és újabb történeteket tudnak elmesélni erről a disztópikus világról, addig biztosan lesznek, akik érdeklődéssel követik mindezt az amúgy is egyre duzzadó sorozat- és mozgóképes kínálat közepette.

Az anyasorozat viszont érhető, hogy rengeteg nézőt veszít, hiszen napjainkra már csak árnyéka a régi évadoknak, és lassan önmaga paródiájába fullad.

Az atmoszféra rendben van, érdekes a világ bemutatása is, azonban a szereplők egyre hangsúlyosabb és folytonosan ismétlődő drámáival nem igazán van már amit kezdenie sem a készítőknek, sem pedig a nézőnek. Unalmas már ugyanazokat a köröket futni, csak más csomagolásban, a tét pedig rég elveszett:

tisztában vagyunk vele, hogy ez a társadalom túléli a világvégét, azonban minden egyes alkalommal kihívásokkal néz szembe, amit a szereplők sokszor gyermeteg módon kezelnek, mintha nem tanultak volna a korábbi hibáikból.

Ebben nyilván a készítők a legnagyobb ludasok, hiszen a gyenge, logikátlanságokkal tele forgatókönyvből nem lehet többet kihozni, hiába teszi oda a Darylt alakító Norman Reedus vagy a Michonnet megformáló Danai Guria a csontot, emellett a korábbi karakteres szereplők hiánya is rányomja a bélyegét a produkcióra.

Egy szó mint száz, ez a The Walking Dead már nem az a The Walking Dead, és

már csak a fanatikus vagy éppen mazochista nézők tartanak ki a sorozat mellett, ők is fanyalogva.

Ennek ellenére a most futó tizedik szezon után berendelték a következőt is, és amíg továbbra is a csatorna zászlóshajójának számít a sorozat, addig biztosan lesz folytatása, annak ellenére is, hogy az alapjául szolgáló képregényfolyam nem jön már ki új számmal, emellett pedig a műfaj is megkopott már kissé, és

számos más produkció rukkolt elő zombikkal, így a velük való küzdelem már nem újszerű, az emberi drámát pedig más körítésben is meg lehet kapni.

Ahogy valaki nemrég írta a sorozatról (ha magára ismer, szóljon és ide beírom): „ez is olyan, mint a benne levő zombik: már rég meghalt, de még mindig vergődik”.

A The Walking Dead kilenc évada elérhető a Netflix és az HBO Go kínálatában is.