Magnómotorból és gitárhúrból barkácsolt géppel kezdte, ma profiként dolgozik Sepsiszentgyörgyön Huszár Farkas Gábor, becenevén Szikra. A tetoválóművész munkái között egyedi, divatos és igazán merész minták is szerepelnek.
Reggel hétre járnak be dolgozni, ők ébresztik és ők fektetik az állatokat, de jó munkaprogramnak találja ezt Török Zsuzsa, aki 35 éve dolgozik állatgondozóként a Marosvásárhelyi Állatkertben.
Gyerekkora óta a természet közelében érzi magát otthon Olosz Berci, a Tesz-Vesz Garden tulajdonosa. A kert iránti szeretete pedig nem csupán családi örökség, hanem tudatosan választott hivatás is.
Lőrincz Edit nyugdíjas pedagógus, aki az aktív munkásévek után sem vonult vissza a közösségi életből. Szenvedélye és elhivatottsága új irányt vett, amikor felfedezte a szenior táncot.
Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítő és -restaurátor, akinek meghatározó a szerepe Erdély – és nem csak – orgonakultúrájának megőrzésében.
A terápiás lovaglás nem csupán egy fejlesztő módszer – sokkal inkább egy különleges világ, ahol a lovak természetes mozgása, ritmusa és a bizalom szavak nélküli nyelve segíti a gyermekeket abban, hogy újra kapcsolatba kerüljenek önmagukkal, a külvilággal.
A mesterséges intelligenciát a gépi tanuláshoz hasonlítják, de azért ennél többről van szó – fejti ki a marosvásárhelyi W. Szabó Péter mesterségesintelligencia-fejlesztő. A szakember a gépi tanulást az az emberi tanuláshoz hasonlítja.
A kéményseprés nem úri szakma, de nagyon szükséges – állítja a sepsibükszádi Antalka Árpád, aki Székelyföld-szerte gondoskodik az otthonok biztonságáról.
Amikor egészséges táplálkozásról beszélünk, sokan azt gondolják, hogy ez egy időigényes és költséges folyamat, viszont ezt okosan is lehet csinálni – véli Pirlea Alessandra dietetikus.
„Élettelen dolgokat kelt életre” a mozgás által a csíkszeredai Hátszegi Zsolt animátor, aki a szakma rejtelmeibe, a kreatív munkafolyamatokba is bevezet Mesterségem címere sorozatunk új részében.
Hosszú, külföldön töltött évtizedek után hazatért szülővárosába, Kézdivásárhelyre, majd Csernáton határában létesített egy gyümölcsöst Szabó Kálmán. Több mint hétszáz fa vár itt arra, hogy termésével meghálálja a gondozást.
Meghitt, békés hangulat árasztja el a teret, amint megszólal a zene. „Mint a hegymászók egy út után, mi is visszatérünk ilyenkor, és amit a külvilág lerombolt, visszaépítjük belülről” – vallja Gagyi Dénes régizenész és hangszerkészítő.
Minimális mozgással is hatalmas eredményeket érhetünk el az egészségünk megóvása, életminőségünk javítása terén, a lényeg, hogy ne hagyjuk „berozsdásodni” a testünket – vallja a csíkszeredai Ilyés Paula.
Téved, aki azt gondolja, hogy a falusi élet kevésbé lehet inspiráló. Szász-Bányász Anna fotográfus küldetése éppen ez: bebizonyítja, hogy a szalmalapátolás, a csűrön besütő napsugarak és a tehénfejés is hatalmas művészi értékkel bírhat.
Pontosan meghatározott folyamatok és gondosan összeválogatott hozzávalók – köztük a pityóka és a kötelező „kellék”, a kovász –, illetve a készítő nagy fokú hozzáértése teszi összetéveszthetetlenné a kemencében sült hagyományos csíki házi kenyeret.
Elképesztő részletességgel kidolgozott maketteken mutatja be a színházi szakmák egy kevésbé ismert ágát a Jászai Mari-díjas magyarországi díszlettervező, Bagossy Levente.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
