Zsigmond Attila: filmkészítésből műgyűjtő szenvedély

Az Ecsetvonások, székelyesen című filmben Márton Árpád és Balázs József festőművészek anekdotái kísérik el a nézőt azokon a tájakon, ahol a filmben bemutatott öt művész, Nagy István, Zsögödi Nagy Imre, Karácsony János, Márton Ferenc és Páll Lajos alkotott, művészetük bizonyos szegmenseire irányítva a figyelmet. „Ők olyan kaliberű művészek, akik egyenként is megérdemelnének egy egyórás dokumentumfilmet” – jegyzi meg Zsigmond Attila, aki Bajna György szerkesztő-újságíróval közösen készítette el a Savaria filmfesztiválon második díjat nyert filmjüket.

Az adatgyűjtés, forgatás egyben feltérképezést is jelentett, fel kellett kutatni, hogy hol is vannak olyan alkotások, amelyeket a filmben bemutathattak. Eközben kiderült, hogy vannak olyan képek, amelyek akár meg is vásárolhatók. Az első ilyenek megszerzése hozta a gyűjtőszenvedélyt is magával. A budapesti művészeti piacon, aukciós házak kínálatából kezdte vásárolni a székely festőiskolához kötődő alkotásokat, de a nagybányai festősiskola művészeinek művei közül is került így néhány a birtokába. Volt olyan Gyergyói-Brassay Dávid kép, amelynek alkotóját az azelőtti franciaországi tulajdonos nem ismerte, a stílusból azonban azonosítható volt, hogy ez a szárhegyi születésű, később Marosvásárhelyen, majd Budapesten élő, és végül 1976-ben Braziliában elhunyt festőhöz köthető az eladásra kínált mű. Egy Gaál András kép egy csongrádi tulajdonostól jött haza – meséli Zsigmond Attila.

Hozzáteszi, nem több tízezer eurós vagy még drágább képekről van szó, hanem az olcsóbban kínált, megfizethető áron megvásárolható alkotásokat keresi, azonban, ha megjelenik egy ilyen egy aukción, azonnal résen kell lenni, mert ezeket nyilván mások is megpróbálják megszerezni. A román gyűjtők is kezdik felismerni ezek jelentőségét, értékét. Ha lát egy olyan képet a kínálatban, amely székely művészhez köthető, azt előbb megmutatja több, a szakterületet ismerő művésznek, Balázs Józsefnek, Márton Árpádnak és Siklódy Ferencnek, kikéri a véleményüket. Akkor vásárol, ha ők ezt javasolják.

Volt eset, hogy egy szárhegyi utcarészletet ábrázoló, farostra festett olajképről kért véleményt, amelynek nem tudta, hogy ki az alkotója. Siklódy Ferenc pedig felismerte, hogy ő festette a 90-es években – meséli a gyűjtő.

Gyűjteményének első darabja Gyimesi-Kásás Ernő képe volt, akiről a gyergyóiak közül is kevesen tudják, hogy itt született. Egy rongyos, menthetetlennek tűnő, keret nélküli kép volt, de egy csíkszeredai restaurátor rendbehozta, kiállíthatóvá vált.

Nagy István Békás-szorost ábrázoló pasztelljét először Murádin Jenő művészettörténész Gyergyó művészeti topográfiája című könyvében látta először, és ez alapján vásárolta meg a képet Kolozsvárról.

„Nagy Istvánnak is szoros kötődése van Gyergyóhoz, rengeteget járt ide, nomád életmódban, pásztorokkal, útépítő munkásokkal élt” – mondja Zsigmond Attila, és közben sorolja, hogy melyik művet Budapestről, melyiket Szolnokról tudta „hazavásárolni”.

Nyilván nem hiányozhatnak a gyűjteményből Balázs József munkái (a gyergyóalfalvi festő a padlására is felengedte, hogy onnan válasszon képeket), de Gaál András és Márton Árpád alkotásai sem, akik Zöld Lajos újságíróval közösen létrehozták a szárhegyi Barátság alkotótábort. Van olyan kép a kiállításon, amely egy szekrény mögött hányódott éveken keresztül.

– meséli Zsigmond Attila, hozzátéve, hogy vannak kevésbé jelentős művek is a birtokában, a tárlaton szereplő 82 képet az értékesebbekből állította ki, amelyek szép keresztmetszetét adják a székely festőiskolának.

Szejke Vilmos háromszéki festő is egy kevésbé ismert művész, de megkapó festményei vannak, akárcsak Fábián Erzsébet csíksomlyói búcsúról készült képe, de különös értéknek tartja Vákár Tibor grafikáját is, aki gyergyói örmény családból lett Budapest főépítésze. Márton Ferenc emléke sem nagyon él a köztudatban – sorolja a gyűjtő, miközben a képeket nézegetjük.

– mutat rá.

A tárlat egyik impozáns darabja a csíki nemesi család sarja, Szopos Sándor nagyméretű olajfestménye, amely Dávid Ferenc püspök kolozsvári beszédét mutatja meg. Kiállításon 1975-ben volt látható, azóta eltűnt, most egy bukaresti aukción tűnt fel.

Hogy milyen rendszer szerint vásárol? A fő, hogy az adott alkotó székelyföldi kötődésű legyen. A másik pedig már az ízlésével kapcsolatos: a figuratív vagy tájábrázoló művek a meghatározók a gyűjteményében. A modernebb, avantgárd, absztrakt művek is értékesek persze (más gyűjtők lehet, hogy azokat kedvelik inkább), de ő a klasszikusabb stílusvonalat részesíti előnyben.

– summázott a rendező.

Az 52 perces film, amely a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült, a tervek szerint több fesztiválon is látható lesz. Vasárnap az Egyfeszt összművészeti fesztiválon is vetítik, a kiállítás az Egyfeszt ideje alatt is várja a látogatókat, de  még augusztus folyamán még látható lesz a Tarisznyás Márton Múzeumban.