Alkoholizmus és társfüggőség: a családot beszippantó tölcsér

„Péter vagyok, 49 éves éves, alkoholista.  23 év házasodtam, két gyerekünk van, egy 22 éves fiú és egy 17 éves lány. A feleségemmel falun nőttünk fel, ott ismertük meg egymást, majd a városba költöztünk.  A feleségem és a gyerekeim is sokszor szóvá tették, hogy baj lesz, ha nem hagyom abba az ivást. Sokszor veszekedni kezdtünk, mert úgy éreztem, csak piszkálni akarnak és senki sem ért meg. Igazából az ijesztett meg, amikor úgy körülbelül 6 hónapja az igazgató szólt, hogy tudja, hogy iszom, és kezdjek valamit a helyzettel, különben elveszíthetem a munkahelyemet.”

Korábbi cikkünkből már ismerjük Péternek, a 49 éves alkoholistának képzelt, de valóságból inspirálódott történetének elejét. Péter esetében is a család úgy reagált, ahogy többnyire szokott, amikor alkoholista lesz valaki a családban: elítéli, nyomást gyakorol rá, mindenképpen oda akar hatni, hogy az illető letegye az italt. Pedig ez nem szokott jóra vezetni.

A család felelőssége a párkapcsolat szintjén merül fel, mutat rá Kedves Rita. Elég gyakori ugyanis, hogy ha alkoholfüggő van a családban, akkor a párja társfüggő lesz. Ez egy ugyanolyan komoly függőség, mint az alkoholizmus.

Amikor elromlik a kapcsoló a fejben: az alkoholizmus

Az alkoholista nem akaratgyenge, hanem egy beteg ember. Olyan pszichés betegsége van, ami miatt nem tudja ellenőrzés alatt tartani italozását, mutat rá Kedves Rita, a Caritas Ki-Út programjának szakmai vezetője. A függőség ezen formájáról, a társadalom felelősségéről beszélgettünk vele.

„Ezt úgy kell elképzelni, mint egy körhintát. Az alkoholfüggő élete az alkohol köré rendeződik: mikor ivott, mennyit ivott, honnan lesz pénze, hogy dugja el, hogyan leplezi.

– vázolja az addiktológus konzultáns.

Vagyis: Péter felesége elkezdi lesni, hogy Péter miképpen jött haza, mit ivott, mennyit ivott, hol a pénze. Péterné nem alkoholfüggő, ő nem iszik egy kortyot sem, de függ a társától, függ a társa alkoholfogyasztásától, s ebből is legalább olyan nehéz kiszállni.

„Gyakran előfordul, hogy a feleség kér tőlem segítséget: eljön hozzám, elmondva, hogy a férjének alkoholfüggősége van, s kérdezi, hogy ő mit tehet azért, hogy a férje ne igyék. Én erre csak azt tudom mondani, hogy ezért semmit nem tehet.

Ha a férj iszik, akkor ezt csak ő tudja abbahagyni, s a férjjel csak akkor tudok foglalkozni, ha ő jön el hozzám.

Viszont én önnek tudok segíteni abban, hogy tudjon ebből a körhintából kiszállni. Hogy ne tegye a nap huszonnégy órájában függővé magát attól, hogy a férje  mit csinál vagy mit nem csinál” – meséli a szakember.

Ha Péter felesége ki tud szállni a társfüggőségből, ez az eltávolodás teszi lehetővé, hogy Péter szembesüljön saját tetteinek a következményeivel, fejti ki Kedves Rita. „Mert addig, amíg a feleség megy tovább vele, közösen játszmáznak. S ezalatt nem tudnak arról beszélni, hogy mi baja lehet Péternek, hanem az italon vitatkoznak, ami pedig súlyosbítja az eredeti problémát. A körhinta pedig egyre gyorsabban pörög, s mint egy tölcsér, magába szippantja az egész családot” – ábrázolja a gyakran előforduló helyzetet Kedves Rita.

A gyerekek felelőssége nem merül fel, egy párkapcsolatban a társ az, aki nagyon sokat tehet az alkoholfüggőért, de nem úgy, hogy megreformálja, hanem úgy, hogy kivonul, kiszáll, járja a saját önismereti útját. A társfüggőségben is megvannak ugyanazok a mechanizmusok, mint a szerfüggésnél.

A párválasztás nem véletlen dolog, hanem bizonyos kapcsolati minták vonzzák egymást.

Nagyon gyakori, hogy ahol a férj alkoholista, a feleség eredeti családjában valaki – az apa, a nagyapa – szintén alkoholista volt, vagy legalábbis mélyen függőségi viszonyokba nőtt bele, s ezt ismerte. „Ismert viselkedésmódokkal hangolódunk össze, ezt választjuk. Persze nem tudatosan, hisz senki nem akarja, hogy ugyanazt a pokoli helyzetet átélje, mint apjával, nagyapjával, de ezt ismeri, ebben tud működni. Ez kényelmes, s megkímél az önismerettől, a fejlődéstől. Van, amikor újrakreáljuk a helyzeteket, s így kapunk esélyt, hogy változtassunk  a viszonyuláson, tanuljunk másképp működni” – fogalmaz az addiktológus konzultáns.

Minden függőségi esetet csak egyénileg lehet kezelni, és mindenki nem gyógyul meg. Még a Romániánál sokkal fejlettebb ellátó hálózattal rendelkező országokban is csak a szenvedélybetegek 10-15 százaléka kér segítséget, de a segítséget kérőknek is körülbelül a fele az, aki tartósan ki tud lábalni a betegségből. A többiek visszaesnek, előbb-utóbb belehalnak, vázolja Kedves Rita.

– hangsúlyozza a szakember.

Ha megszületik az elhatározás, kompetens segítőhöz kell forduljon az érintett, ilyet Hargita megyében a Caritas Ki-Út programjánál vagy a Bonus Pastor Alapítványnál lehet találni. A segítő első lépésben felméri, milyen fázisban van a beteg függősége, mennyire épült le fizikailag, szellemileg, szociális és anyagi szempontból. Ez után közösen kell megtervezni a folyamatot: van-e egészségügyi segítségre szüksége a függőnek, milyen környezeti változás szükséges, azt hogyan tudja meglépni, milyen igazodási pontok mentén történik majd a felépülés.

„Péter történeténél maradva első lépésként a gyógyulási szándékát vizsgálnánk meg, hogy a motivációját, a gyógyulás iránti elköteleződését erősítsük. Aztán megvizsgálnánk, hogyan és hol szokott inni, hogyan tudja ezeket a hétköznapi, megszokott, alkoholfogyasztásra kísértő helyzeteket elkerülni. S a továbbiakban jön az, hogy megtanul odafigyelni magára, hogy rájöjjön, mikor ébred fel benne pontosan a vágy az ivásra. És tervet kell kidolgozni arra, hogy ha ez előfordul, mit csináljon magával:

– mutat rá Kedves Rita. Elképzelhető, hogy csak úgy tudja kikapcsolni a függő magában az alkohol utáni vágyat, hogy elkezd beszélni valakivel, aki nem ítéli el, megérti, elfogadja, hogy ez egy ilyen betegség. Ez a valaki lehet egy segítő vagy egy sorstárs, aki már átélte ezt, és jól tud bánni hasonló helyzetekkel, tehát segíteni tud egy ilyen „vészhelyzetben”. Majd tovább kell haladni ebből a viszonylag konkrét helyzetből: feltárni a múltat, hogy az illető megértse a viselkedését, s meg tudjon tanulni más módon működni.

Újra fel kell építenie a kapcsolatot magával, környezetével.

Péter esetében hasznos volna a feleség számára is a segítség, hogy ő is tudja, mivel jár a függőség., s mit tehet ő saját magáért illetve Péterért – figyelmeztet a szakember.

Az alkoholfüggőség is olyan betegség, amit könnyebb megelőzni: elsősorban egy kiegyensúlyozott életre van ehhez szükség, egy olyan kapcsolati hálóra, ami kellő védelmet tud nyújtani, s annak a képességére, hogy meg tudjunk birkózni a nehézségekkel. Az addiktológus konzultáns kihangsúlyozza: ez nem tévesztendő össze a boldogság minden áron való keresésével, ami akár egy csapda is lehet. Mert mi a boldogság? Sokan gondolják, hogy a problémamentes élet a boldogság.

De rohanni olyan élet után, ahol nincs probléma, irreális.

„Tennem kell persze azért, hogy kiegyensúlyozott életet éljek, de nem pánikolok be, ha ez nem sikerül mindig. Kell legyen  képességem, segítségem, kapacitásom arra, hogy ha valami baj, nehézség ér, meg tudjak vele küzdeni. Van erre egy jó kifejezés: reziliencia, ellenállási képesség. Ami megvéd a nagy kilengésektől: egy nagy boldogság után nagy esés következhet, ami úgy meg tud dobni, hogy elveszítem a talajt a lábam alól, s összeomlok. Akkor tudok jól élni, ha meg tudok küzdeni a gondokkal, ugyanakkor tudok tenni azért, hogy legyenek szép kiegyensúlyozott perceim, óráim, napjaim, életem” – foglalja össze a receptet Kedves Rita.

Péter példatörténete pedig természetesen jó véget ér:

„Rettenetesen szégyelltem magam, nem tudtam merre forduljak, a tudatnak az elviselése is szörnyű volt, hogy tényleg alkoholista lehetek. Azt is szégyelltem, hogy ezzel kapcsolatban bárkit megkeressek. Az interneten kerestem valami lehetőséget, és ott bukkantam rá a Caritas Ki-Út programjára. De még így is eltelt pár hónap, amíg telefonon fel mertem hívni őket. Épp úgy adódott, hogy akkor volt az egyik többnapos rendezvényük, amire elmentem. Hihetetlen élmény volt. Főleg az ragadott meg, hogy ez egy közösség, hogy mások is vannak ilyen helyzetben, és jó volt látni, hogy mások is képesek arra, hogy megállják piálás nélkül.”