A meglepetés, ami karácsonyig titok volt

Ébredeznek a pásztorok, hogy a Kisjézus jászolához siessenek, majd őket követően érkeznek a háromkirályok, egy angyal énekel. Van, aki még a kivetítőre pillant, onnan lesi a szöveget – most még megengedett. Az egyik szépvízi portán vagyunk, karácsony előtt néhány nappal, este nyolc óra után. Ekkor jut ugyanis idő a betlehemes játék próbájára, amelyre minket is szívesen láttak. Egyetlen kérésük a vendéglátóinknak, hogy karácsonyig ne írjunk a készülő ajándékról – akkor ugyanis nem lenne meglepetés a megajándékozottnak. A széles teraszon van bőven helye a szereplőknek, minden szükségeset beszereztek a játékhoz: jászolt babával, jelmezeket, kellékeket, és a nagy pelyhekben hulló hó tetőzi be éppen a látványt.

Három szépvízi család – Péter József és neje Ildikó, Fazakas Zsolt és neje, Erika, gyermekük, Erik, Deák Levente és felesége, Ildikó, és lányuk, Helga, valamint két kedves barátjuk, Nagy Csongor és Nagy Lehel – úgy gondolta, hogy míg éveken keresztül őket látta vendégül karácsonykor egy magyarországi barátjuk, most ők kedveskednek nekik. Mint mesélik, Zám István minden évben eljön Szépvízre karácsonyozni, mert úgy tartja, az igazi karácsony Székelyföldön van. Szépvízi házában pedig minden alkalommal vendégül látja a három családot, közösen néznek meg egy betlehemest, majd együtt mennek az éjféli misére.

Mivel tavaly a faluban a fiatalok nem tanultak be pásztorjátékot, ezért a Péter, Fazakas és Deák család tagjai úgy döntöttek, hogy akkor majd ők maguk fognak. „Valami olyasmit szerettünk volna ajándékozni Pistának, ami maradandó emlék, és innen jött az ötlet, hogy tanuljunk be egy betlehemest. Nem vagyunk színészek, a gyermekeink is csak az iskolában szerepeltek, nem beszélve a férfiakról. Elég hosszú időbe telt, amíg a férjeinket meggyőztük. Megígértük nekik, hogy csak Pista lesz jelen nézőként, de most már úgy vannak vele, hogy nem bánják, ha megtelik az egész udvar. Egy szívből jövő ajándéknak szánjuk ezt”– meséli Fazakas Erika. Komaasszonya, Péter Ildikó hozzáteszi, amennyire ellenezték a férfiak az elején a szereplést, ahogy közeledett karácsony, annál odaadóbbak lettek, és most már nagyon beleélik magukat.

„Bizonyára látszik is majd az előadáson, hogy tiszta lélekkel mindenki beletesz mindent, amit tud”– vélte. Majd a szereposztásról kezdünk beszélgetni. Elmondták, mivel a barátjuknak ők jelentik a családot, nem akartak bevonni mást az előadásba. A betlehemes játék szövegét néhol könnyűzenei betétekkel spékelték meg. „A betlehemes régies volt, és gondoltam, hogy ne ugyanazt lássa tizedjére a barátunk, hanem változzon kicsit. Ez egy sajátos betlehemes lesz”– magyarázza Erika, a szövegkönyv összeállítója.

A jelmezeket is ők maguk készítették, gyűjtötték, nagymama szekrényéből kerültek elő a subák, a sötétítőkből a palástok, ágyneműből az angyal ruhája.

„Ennek ez a varázsa, nem a túlcsillogás. Egyszerű emberek vagyunk, egyszerű kellékeket, eszközöket használunk. De jó szívvel csináljuk” – hangsúlyozza Ildikó. Komaasszonya szerint ha nem teljes szívükből, lelkükből tennék, akkor nem tudnának időt szakítani erre. A próbákat novemberben kezdték el, összesen öt alkalommal tudtak találkozni.

A három család több mint húsz éve jár össze. „A férjeink gyerekkori barátok, most már negyvenöt évesek, mi, a menyecskék pedig nem szépvíziek vagyunk. Ahogy idekerültünk, azóta összejárunk, és jóban-rosszban együtt vagyunk” – meséli Ildikó. Erika hozzáteszi: