HIRDETÉS
Közhely, hogy a fociban a meccseket a csatárok góljaival nyerik meg, ám már az is, hogy a kapusok és a védők akadályozzák meg azt, hogy gólt kapjon a csapat. A kapusokról múltkor írtunk, azonban a labdarúgó-világbajnokságok történetének annyi kiemelkedő védőjátékosa van, hogy csak nagyon kevesükről készíthettünk most egy összeállítást.
A harmincas-negyvenes, sőt az ötvenes évek elején is az akkori taktikai hadrendben általában három védőjátékos szerepelt, egy jobb-, egy bal és egy középhátvéd – közülük a középső volt általában a legfontosabb, a meghatározó, aki a kapussal együtt hátulról irányított. Aztán a hatvanas években terjedt el egy másik védőszerep, főleg a nagyon védekező beállítottságú olasz taktika, az ún. catenaccio hatására: ez lett a magyarul söprögetőnek is hívott, a kapus utáni leghátsó ember, aki előtt még ott volt egy másik, általában kőkemény védő, akit az „emberfogó” címmel illetett a magyar sportnyelv.
A világbajnokságot nyert védők közül a söprögetőre a legjobb példa a német Franz Beckenbauer: a „Császár” egy döntőt veszített (1966-ban), egyet megnyert (1974-ben, amikor csapatkapitány ként ő volt az első futballista, aki felemelhette a mostani világbajnoki trófeát), illetve szövetségi kapitányként is világbajnok lett 1990-ben. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
