Kikapcsolódás a Gyimesekben: amikor egy álom formát ölt

Egy fába vésett dombormű fogad, amikor áthaladunk a Szakács házaspár gyimesi területéhez vezető pallón. Mint kiderül, az István a király című rockopera inspirálta, hogy Koppány arcát fába vésse. „Annak idején, amikor csak úgy lehetett hozzájutni a lemezhez, hogy átcsempésztük Magyarországról, éjjelente hallgattam. Volt, hogy egy éjjel kétszer is meghallgattam és akkor hallottam olyan dolgokat, amilyeneket addig nem. A hatása alá kerültem, ahogy dúlt a harc, soha el nem felejtem, történelemóra volt az nekem, minden lepergett a szemem előtt. Akkor engem úgy megfogott, hogy egy alkalommal leültem ide és egyszerűen nekifogtam faragni. Korábban már faragtam székely kapukat, féldomborműveket, most próbálok szintet lépni. Keresztény, vallásos ember vagyok, de ezt adta az én gondolatom, hogy Koppányt faragjam, ilyen az én Koppányom” – magyarázta a vendéglátónk, miközben a ház felé sétáltunk.

Útközben azt is elmesélte, hogy a területet felesége, Mária örökölte a szüleitől, és már rég óta szerettek volna egy hétvégi házat építeni ide. Először egy kicsi, tornácos gyimesi házra gondoltak, festett bútorokkal berendezve. „De én állandóan utazok, tíz év alatt a világot összejártam motorral, repülővel, hajóval és a sok minden, amit láttam, összegyűlt bennem.

Könnyű szerkezetű ház, nekem asztalosként nagyon megtetszett, úgyhogy emellett tettem le a garast. Három évig érleltem magamban. Elképzeltem, hogy Gyimes olyan mint Svájc, csak más az infrastruktúra, de gyönyörű házakat készítettek az emberek, és ugyanígy szanaszét laknak, mint itt. Gondoltam, ha oda jó egy ilyen ház, ide is jó. A faluban nem, de itt bármelyik völgybe szépen illeszkedne.”

Amint kívülről nézegetjük a házat, a Napot és a Holdat idéző ablakokban gyerekfejek jelennek meg, négy unokájuk is itt töltötte a hétvégét. Gyula felesége, Mária örömmel hív be, hogy belülről is tekintsük meg a minden elemében jól átgondolt teret.

Sok tervező és építész barátommal konzultáltam, én nem vagyok tervező, mindenkinek értékelem a munkáját. Ez itt több évi munkának és tapasztalatának az eredménye” – mutatott körbe Gyula. A házaspár elmondta, egyik év májusában fogtak neki az építésnek, szeptemberben már az új házban aludtak. Igaz, a csíkszentmiklósi műhelyben már korábban sok mindent elő lehetett készíteni.

A konyha-nappaliból nyílik egy hálószoba, illetve egy fürdőszoba. Ezt is Gyula tervezte, a kivitelezés pedig a veje munkáját dicséri. „A formát megcsináltam, de ő vitelezte ki. Az én részem maga a megálmodás, a formának a kigyúrása volt, de családon belül nagy segítséget kaptam a kivitelezéshez. Itt minden egyedi, még a kagylóállvány is, külön ide terveztem.”

Szakács Gyula kifejtette, a takarékosság is szempont volt a ház megtervezésekor, ezért választotta a könnyűszerkezetet. A házban villanyfűtés van, amelyet távirányítással is tudnak szabályozni, hiszen arra is törekedtek, hogy kényelmes legyen, kikapcsolódni járnak ide.

Bármilyen hideg van télen öt Celsius-foknál alább nem esik a benti hőmérséklet, nem fagy el a víz, és amikor jövök, a falak, padló nem hidegek. Mielőtt jönnék, távvezérléssel felemelem a hőmérsékletet, és semmivel sem drágább a villany, mint a fa, gáz” – magyarázta. Mária hozzátette, ő sem szerette volna, ha itt bent tüzet kell tegyenek, s noha álmodoztak korábban egy szép kandallóról, végül letettek róla. A kéményt is nehéz lett volna kivezetni, a tető ugyanis napozónak van kialakítva. Igaz, „feladta a leckét”, hogy mivel födjék be, hogy ne ázzon, és hogy szellőzőt is legyen rajta.

„Ha nem építünk ide valamit, kicsit bajban lettem volna, hogy hová menjek haza. A szüleim itt laktak Gyimesben, a fiútestvérem örökölte a szülői házat, én ezt a területet. A gyökereimet mindig védtem, abban jártam. Én Nagyszalontán születtem, Bákóban végeztem az elemi osztályokat, ötödikes korom óta jártam Gyimesbe iskolába. Nekem itt volt az otthon, kötődöm ide. Negyven éve, hogy férjhez mentem Szépvízre, de ragaszkodtam, hogy legyen itt valami, tudjak hazajönni” – avatott be Mária. 

Hangsúlyozták, mivel

a szentmiklósi családi házuk udvarán van az asztalosműhely, ott zajlik az élet, úgy érezték, ki kell onnan mozduljanak néha, el kell távolodjanak a mindennapi munkától,

ezért is volt fontos számukra, hogy itt építsenek. „Nagyon sokat tanultam ettől a háztól, folyamatosan tanultam, amíg építettem. Sokat olvastam, beszélgettem szakemberekkel, nagy kihívások elé állított a kivitelezés. Maga a forma egyedi, az én álmaim, gondolataim öltöttek formát” – emelte ki Szakács Gyula.

A ház mellett kerti konyhát, szaunát és egy földbe ásott merülőt is építettek, melegvizes dézsát is terveznek, amelyik szintén nem lesz szokványos. A szauna is különleges, szigetelt, nagy ablakán keresztül rálátni a tájra. „Sokan egy deszkából megcsinálják a szaunát, belül éri nyolcvan Celsius-fok meleg, kívül éri az eső, hó. Lehet, hogy ezt egy idő után nem fogja szeretni a deszka. Itt tettem egy rend deszkát kívül, egy rendet belül, a kettő között tíz centi kőzetgyapot és fólia van. Biztos más is csinál ilyent, de én erre magamtól kellett rájöjjek. Nekem ez a forma megtetszett, ezért minden olyan kerek. A szakemberektől és mástól sem hallottam rossz visszajelzést, hogy elcsúfítom itt a tájat Gyimesben. Ugyanakkor, nem a pénzről szól, hanem arról, hogy próbáltam valamit megcsinálni. Ahhoz, hogy az ember ilyeneket tudjon alkotni, rendben kell legyen az élete, a cége, a családja, mindene, nyugodt kell lenni, rendben kell lennie önmagával. Ez is fontos. Mert különben nem lehet alkotni. Igaz, hogy én terveztem, de a feleségemmel és a család többi tagjával is folyamatosan beszélgettünk, hogy mit és hogyan kellene, mindenki besegített, tette a dolgát és ez ennek a végeredménye.”