Ellenáll az idő múlásának: Škoda Octavia II.

Egyre nagyobb teret hódítanak a 2010-es évek környékén gyártott használt autók, átvéve az uralmat a régebbi, manapság aprópénzért beszerezhető modellektől. Az Octavia második generációjának ráncfelvarrott verziója mellett is sokan teszik le a voksukat, nem véletlenül: az VW-technológiára épül, de a németek modelljeinél kedvezőbb árú, és bizonyítottan megbízható – már ha a megfelelő motorváltozat mellett dönt a vásárló, és vigyáz arra, hogy ne bizonytalan előéletű, sokszor Lengyelországból származó, sok kézen átment példányt szemeljen ki. Ezekhez a típusokhoz az 1,2-es TSI-motor alulméretezett, az 1,4-es TSI pedig több sebből vérezhet. Nem csoda, hogy a legnagyobb kínálat az 1,9-es és kétliteres dízelekből van, illetve népszerű a kőkorszaki, de gyakorlatilag szétverhetetlen 1,6-os szívó benzines motor is. No de miként muzsikál az Octavia II. egy kuriózumnak számító, 1,8-as, 160 lőerős feltöltős benzinmotorral?

Az Octavia II. 2009-ben kapott frissítést, amely a fényszórók és több külső elem mellett a belteret is érintette. Annyira, hogy tizenkét év távlatából is minden ponton modernnek hat az autó. Az 1,8-as benzinmotorra az utastérben a háromküllős sportkormány utal, és érdemes is megkülönböztetni ezt a kivitelt a gyengébb változatoktól, mert családi autóként ugyanúgy használható, mint nehezen utolérhető sportos vagányként.

Egyébként éppen második generációval tett hatalmas minőségi lépést a Škoda, a minőség fontosabb lett a költséghatékonyságnál, és ez az utastér minden pontján tetten érhető

– úgy a felhasznált anyagokban, mint az ötletes részletmegoldásokban és az összeszerelési minőségben.

A VW Golf V, Jetta, Scirocco, Beetle, Eos, Seat Toledo, Altea és Leon, illetve az Audi A3 vagy TT közeli rokonaként azért a tervezők kezét meglehetősen megkötötték a használt platform adta mérethatárok, noha sem hosszában, sem széltében nem szűk a csehek terméke. Az egyetlen rész, ahol érződik a szoros német rokonság, az a hátsó lábtér, igaz, csak akkor, ha magas sofőr mögött kell elférni.

A kombi ráadásul a családi négykerekű mintapéldája, 560 literes, dupla fedelű csomagtartójába öröm pakolni az ergonomikus kialakítás miatt. Az osztottan dönthető ülésekkel további több mint ezer literrel növelhető a tér. A csehek az ülésekkel sem spóroltak, és minden kezelőszerv, kapcsoló és gomb elhelyezése láthatóan és érezhetően a könnyű áttekinthetőségnek, kezelhetőségnek van alárendelve. A legmeglepőbb azonban, hogy elhanyagolhatók a kopás – szakadások, kopások, kifényesedések – jelei.

Az 1,8-as, négyhengeres, keresztben beépített, közvetlen befecskendezéses turbómotor még a száz lóerős literteljesítmény alatti korszakból származik, ami érezhető a karakterisztikáján is: szépen, folyamatosan épül fel a turbónyomás, nem szakad váratlanul a kerekekre a nyers erő, könnyen kiszámítható – és rengeteg tartalék van benne még autópályatempónál is. A maximális teljesítmény percenként ötezres fordulatszámon jelentkezik, de a 250 newtonméteres csúcsnyomaték már 1500-as értéknél rendelkezésre áll. A széles tartományban használható motorhoz csatlakozó hatsebességes nyomatékváltó is magasabb kategóriában játszik, mint az alapmodelleké, illetve a fékrendszert is úgy hangolták, hogy ne hagyja cserben necces helyzetekben a vezetőt.

Alulméretezettnek tűnik viszont az üzemanyagtartály, az 55 liternyi benzint befogadó tankkal jóval ezer kilométer alá csúszik a hatótáv – tekintve, hogy sebességhatárokat betartó, kíméletes autózással is hét liter közelében áll meg az átlagfogyasztás. Aki gyakran szereti feszegetni szerpentineken az Octavia határait, az már ötszáz kilométerenként is látogathatja a töltőállomásokat. Az agresszívebb kanyarvételekben is partner a felfüggesztés. A több mint 4,5 méter hosszú testben az 1,8-as motor nem teszi orr-nehézzé a gépet, a terhelésváltásokat is prímán abszolválja – ha pedig kezd elfogyni az egyébként nem túl peres és az erőhöz keskeny – 205-ös – abroncsok tapadása, gondolkodás nélkül lépnek közbe az aktív biztonsági rendszerek.

Természetesen az Octavia II. sem hibátlan autó. Főleg apróbb, de zavaró elektronikai hibák jöhetnek elő az idő múlásával,

ez fokozottan igaz a parkolószenzorokra, de az ablakemelők és a visszapillantó tükrök motorja is hajlamos a meghibásodásra. Egy másik gyakoribb probléma a beázó fényszóró, továbbá a csomagtérajtó külső gombjának elromlása, amely nyomásra nem old, így csak a központi zárról nyitható. Ezek többnyire – a fényszórókat leszámítva – olcsón orvosolható gondok, éppen ezért a nagyobb költséggel járó, motort vagy turbót érintő javítások megelőzéséért érdemes évente egy átfogó ellenőrzésre elvinni az autót. A TSI-k – kiemelten az 1,4-es – szeretik az olajat. Az odafigyelést azonban nem pótolhatja semmi, így aki nem széthullásig hajtja, hanem gyorsan reagál az esetlegesen előjövő gyanús hangokra, annak a tizenéves Octavia még sokáig fog szolgálni.