Épületek és történeteik: Vásárhelynek is volt Kossuth utcája

Hat olyan marosvásárhelyi Kossuth Lajos utcai házról tartott előadást Oniga Erika művészettörténész a Kemény Zsigmond Társaság rendezvényén, amelyek a 19. században épültek, a 20. század elején átépítették őket, ezáltal szecessziós jelleget kaptak. A házak története mellett az ott lakó családok múltja is kikerekedett.

A marosvásárhelyi épületek, azok történetének kutatása 2013-ban kezdődött el a Marosvásárhely topográfiája projekt révén. Ennek egyik résztvevője Oniga Erika is, aki a helyszíni dokumentálódás mellett archív fényképeket, levéltári anyagokat, tervrajzokat, levelezéseket tanulmányozott.

Elmondta, szerencsés esetben nem csupán az épületek külsejét vehette szemügyre, a belsőt is, a szobákat, a pincét, sőt, még szerencsésebb esetekben egy-egy megőrzött kályhát, bútordarabot is. Ha egy-egy lakóház építésekor, vagy az ott lakó családban valamilyen konfliktusos helyzet alakult ki, akkor az további dokumentációs anyagot jelent a történésznek, hiszen a levelezésekből, a hivatalos engedélyekből, vagy kérvényekből még több információk derülnek ki, a történetek pedig teljesebbek lesznek – mutatott rá az előadó.

A Kossuth Lajos – mai hivatalos nevén Călărașilor – utcában a Bodola-házat, özvegy Ferenczi Károlyné-, Katzer Jakab-, Patrubány Gergő- és dr. Szilágyi Sándor lakóházát, valamint a Kossuth és az Arany János utca találkozásánál álló egykori Csonka Géza-műtermét ismertette Oniga Erika, felhíva a figyelmet a szecesszió különböző jellegzetességeire, az építés – átépítés történetére, az egykori tulajdonosok életére, illetve a mai állapotokra is.

Ahogyan a legtöbb, a Bodola Ferenc Kossuth utca 10. szám alatti háza is a 19. században épült, ám a Bernády György polgármester köreibe tartozó tulajdonos 1902-re átépíttette. A historizáló stílust a homlokzaton a szecesszió váltotta, de annak nem a magyaros formája, hanem a francia-belga, az art nouveau. Ennek jegyei jól megfigyelhetők ma is az erkély kovácsoltvas korlátján.

Nem csak jó szakorvos, tüdőgyógyász, de szenvedélyes fotográfus is volt Szilágyi Sándor, a 43. szám alatti lakóház tulajdonosa, illetve sokat utazott, levelezett, ezért családi hagyatéka az állami levéltárban sok-sok információt nyújtott a kutatóknak. Mindent lefotózott, több ezer fotó és több száz levél maradt utána, ezért ez a legdokumentáltabb épület az utcában, amelyről a legtöbbet tudnak a történészek.

Hogy mit rejt egy-egy felújított vagy kevésbé rendezett homlokzat, arról az érdeklődőnek legtöbb esetben fogalma sincs – mondta az előadó, hozzátéve, nem ritka, hogy a kívülről szép épület bent omladozik, tulajdonosai nem törődnek vele, sokszor évek telnek el, hogy be se nyitnak a kapun.