HIRDETÉS
Az iskolák ablakairól a reggeli harmatot már az őszi napsugarak szárítják, miközben a csendes, kihalt osztálytermeket a nyári hosszú szünet után a boldog, vagy kevésbé lelkes diákzsivaj tölti be. Talán mondhatjuk azt: ilyenkor mégis mindenki örül a viszontlátásnak.
Ám minden iskolában vannak új, ismeretlen, még bátortalan arcok – s milyen érdekes, ősszel mindig övék a főszerep!
A diákélet több szakaszra bomlik: felmérőkkel teli félévek, dolgozatírások, netán próba- és főérettségi – csupa izgulás és stressz. Közben viszont felszusszanni is van lehetőség, és a szeptemberi iskolakezdéskor mindenki tudja: néhány hét múlva indul a gólyabálszezon.
Ez a hagyomány pedig rengeteg „fejfájással” jár, ám – azt minden évben érzékeljük, tapasztaljuk – mindig megéri!
A gólyabál, mint beavatási rítus, az általános iskola elvégzése után a középiskolai képzésbe kerülő diákok, azaz újoncok érkezésének, illetve a közösségbe való beilleszkedésnek egyik fő eleme.
A néhány órás eseményt viszont sok minden megelőzi – erről beszélgettünk székelyudvarhelyi iskolák tanáraival, egykori diákjaival és a jelenlegi gólyabálok szervezőivel.
De hogyan is készül a diáksereg és hogyan készül a tanári gárda ezekre, az őszi diákéletet megalapozó rendezvényekre?
– meséli a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium egykori diákja, aki azóta már tanári székből figyeli a történéseket. A pedagógus bevallotta, diákként a gólyabálszervezés ürügyén ők is sokszor kérezkedtek el az órákról és hagyták el az iskola területét, s bár a várva-várt munka gyümölcse minden esetben beért, az nem mellőzhető, hogy egyikük sem szaladt vissza a következő matek vagy román óra kezdetére. Most már egy iskola tanáraként mondja: „nem szívesen engedjük őket a főtantárgyak óráiról, hiszen tudjuk, hogy ez a pár óra év vége felé borzalmasan fog hiányozni az érettségire való felkészülés és a hajrá során. Ma már jobban átlátom, hogy mitől is féltettek minket a tanáraink, hiszen a felelősség – gólyabál ide vagy oda – a pedagóguson van, ha anélkül engedi el a városba a tanulókat, hogy beírná hiányzónak.” Azt viszont ő is beismeri, a tizenkettedikes diákoknak ilyenkor mindig nagy teher nyomja a vállát, számtalan dologra kell odafigyelniük, ami jó logisztika nélkül lehetetlen küldetés. Ez pedig egész napos munkát igényel.
A legtöbb iskolában, ahogyan a gimiben is, a gólyabált hagyományszerűen megelőzi egy beavatási rituálé, ahol az érettségire készülő tanulók heccelődve mutatják meg az iskola új diákjainak, hogy ki a rangidős. Persze azt Gergely Péter is kiemelte, ezt soha nem viszik túlzásba, a gólyabál lejárta után pedig végképp megszűnik a diáktársak között érzékelhető hierarchiarendszer.
Mindezek ellenére a gólya-léttel nem mindenki tud azonosulni, és a gólyáknak kiszabott feladatokat sem érzi mindenki saját ügyének.
Pál Zsuzsa, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum volt diákja sosem kedvelte a gólyabálok szervezése körüli nagy „cécót”, de a díszlettervezésre, a dekorációs folyamatokra szívesen emlékszik vissza. Azt viszont tudja, ezek a tapasztalatok, a teljes gólyabál menedzselése és levezénylése nemcsak a tizenkettedik osztályos tanulók közösségét tudja megerősíteni, de a középiskolák legkisebb diákjainak is lehetőséget biztosít az ismerkedésre, a barátságok kialakítására.
– mondják a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tizenkettedikesei, akik a filmek világába kalauzolják nemcsak a gólyákat, hanem a nézőközönséget is. A közelgő események során „találkozhatunk” vámpírokkal, de különböző zenei műfajokat és stílusokat is megismerhetünk. A szervezőknek kitartást, a gólyáknak pedig sok szerencsét kívánunk!
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
