Ha ősz, akkor az elmaradhatatlan gesztenye

Népi nevén jóféle gesztenyének hívják, ami egyrészt a vadgesztenyétől való eltérésre, másrészt a többféle módon felhasználható ínyencségre is utal. Gondoljunk csak nagyanyáink gesztenyés kappanjára, kacsájára, aztán lepényére, tekercsére, „csókjára”; a francia gesztenyetortára, esetleg az angolok hagyományos karácsonyi fogására, a gesztenyével töltött pulykájára. Ki tud ellenállni a cukor- vagy mézmázba mártott gesztenyegolyónak? – teszi fel a szerző a kérdést, majd további érdekességekkel is szolgál.

„Úgy regélik, Mátyás király Itáliából hozatta az első gesztenyefa-csemetéket Magyarországra, a nagymarosi gesztenyeerdők őrzik még emlékét. Zalában, a Mecsekben, Sopron és Kőszeg környékén kiterjedt gesztenyések vannak.

Az ültetvényt a millennium emlékére 1905-ben telepítették a falu nyugati határában, a vízválasztó keleti oldalán. A szájhagyomány szerint Kelemen Lajos tanító kezdeményezte az 50 gesztenye-, valamint 150 diófacsemete elültetését, amiben a felnőttek, gyerekek egyaránt segítettek. A diákok fakászuban hordták a Homoródból az öntözéshez a vizet. Ezért a jelenleg kilencvenkilenc dió- és negyvennyolc gesztenyefa terménye a falu mindenkori kicsinyeit illeti meg.”

Molnár Melinda cikkéből azt is megtudhatjuk, hogy a karácsonyfalvi öregek úgy emlékeznek, az ültetvényen régen is tartottak termésbegyűjtő ünnepet, ahová „hozattak egy cigányt, és a lányok-fiúk egyet fordultak”. Az utóbbi években pedig fesztivált is rendeznek az évszázados helyi ritkaságot megünnepelni, a termést pedig a tanító felügyelete mellett a falubeli kis- és nagydiákok gyűjtik be októberben.