HIRDETÉS
A marosvásárhelyi Vártemplom hívei észrevehették, hogy az épület egyik részét egy préseltlemezfallal választották el a hajótól, a szentélyben ugyanis elkezdődnek a templom felújítási munkálatai. A felújításra régóta szükség van, ugyanis a nyolcvanas évek óta nem volt állagmegőrzési munkálat, az elmúlt években azonban fedezetet kerestek a megvalósítására. Több pályázatot is próbáltak elnyerni, végül a magyar állam támogatja a munka hetvenöt százalékát. „A felújítás Kató Béla püspök úr és a magyar kormány közös stratégiájának köszönhető, aminek célja, hogy erdélyi műemlékeink megújuljanak” – mondta a munkálatokról a Vártemplom lelkésze, Henter György.
A lelkész elmondta, a konkrét felújítás még nem kezdődött el, előbb a szentélyben a régészeti ásatások történtek meg, valamint a falkutatás egy része.
– magyarázta a lelkész. Hozzátette: mivel a munkálatok előbb a szentélyben zajlanak, az istentiszteleteket, keresztelőket a hajóban tartják. A hajó lezárására idén feltehetőleg nem is kerül sor, csak jövőre, akkor az istentiszteleteket majd a régi bábszínház épületében tartják meg majd. Amúgy a tervek szerint a teljes felújítással a 2019-es év végére készülnek el.
A régészeti kutatások a szentélyben az elmúlt három héten zajlottak, tegnap ottjártunkkor még nyitva volt egy kutatóárok. Ezt Gál Szilárd régész, antropológus mutatta meg, aki a legfrissebb leleteket is előkereste számunkra a várbeli múzeum pincéjéből. „Ahogy megtaláljuk, zacskózzuk, fénytől, nedvességtől védett helyre tesszük a leleteket, majd elkezdődik a restaurálásuk. A legnagyobb bajunk a textilanyagok restaurálásával van, arra a legnehezebb szakembert találni, ráadásul erre csak három-négy hetünk van, mert utána szétesik a lelet, ha nem restaurálják” – magyarázta a régész, aki a talált csontok restaurálásával, értelmezésével foglalkozik majd.
A törvénykezés is kötelezi a beruházót, hogy leletmentést végezzen, de a középkori műemlékek általában remek régészeti lelőhelyet is jelentenek, fejtette ki Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, aki az ásatások vezetője is volt.
– magyarázta Soós.
Hozzátette: a régészeti előzmények 1999-ig nyúlnak vissza, akkor kezdték feltárni először a vártemplom környékét, illetve 2004-ben az orgona áthelyezésekor, a szentély végében még volt lehetőségük egy kisebb kutatószelvényt nyitni, az akkori feltárásokból már nagyjából sejteni lehetett, hogy mi fog előkerülni: elsősorban temetkezések és néhány barokk kori épületmaradvány. „Nagyrészt reformáció utáni temetkezések kerültek elő. Ennek két oka is lehet, egyrészt a középkorban a kolostori tevékenység helyszíne zártabb tér volt, akkor nem volt lehetősége világi embereknek ebben a térben temetkezni, csak a nagyon gazdag elöljárók vagy a szerzetes közösség tagjai temetkezhettek ide. Az újkorban nyílik lehetőség arra, hogy a szentélyt is használják temetkezésül, ezért tudtunk feltárni mintegy húsz sírt, nagy részük 17. századi, jó néhányat Bethlen Gábor pénzérmével lehet datálni. Ugyanakkor találtunk egy téglás kriptát, egy női és egy férfi sírt, abból több ezüstkapocs került elő, valamint egy viszonylag jó állapotú 17. századi fémszállal hímzett párta részlet is” – tudtuk meg Soós Zoltántól.
A múzeumigazgató elmondta, a 2004-es ásatásokkal együtt összesen öt-hat középkori sír került elő, többek közt azért is, mert 1700-as évekbeli temetkezésekkel gyakorlatilag az egész szentélybelsőt felbolygatták, ezért kevés ép, értelmezhető középkori sír maradt. Soós abban reménykedik, hogy a hajó régészeti kutatásai során találnak még középkori leleteket, arra számít például, hogy
előkerülhet Barnabási Lénárd erdélyi alvajda síremléke, akit feltehetőleg ide temettek az 1500-as évek elején.
„Ha a lelőkörülmények viszonylag jók, akkor a hajóban lehetnek még látványos leletek” – tette hozzá Soós Zoltán.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
