Hímzett dekorációk: tovább él Lotti dédi öröksége

Sulyok Annának mindig is egyik álma volt, hogy saját kezűleg készítsen különböző tárgyakat, és ne egy irodában ülve tologassa a papírokat. Olyan valamiben gondolkodott, amit szeret, amiben kiteljesedhet, ami egy darab belőle.

Éveken át keresgélt, hogy megtalálja a számára megfelelő kézműves tevékenységet. A dédmamája, Lottika néni által készített hímzett abroszokat, terítőket, ágyneműket mai napig féltve őrzi, ünnepnapokon használja a család.

„Keresgéltem Öreg nagymamáról (így szólítottuk) fotókat, ahogy dolgozik, de nem találtam eddig. A családi elbeszélések szerint templomoknak dolgozott – oltárterítőket, zászlókat készített, valamint Felcsík és Alcsík számos családjában a lányoknak a stafírungját ő hímezte. Hímzésből és hagymatermesztésből tartotta el Madéfalván a négy árván maradt gyermekét.

Nyáron hagymát termesztett, télen, amikor nem volt kinti munka, rajzolta a mintákat, kerültek ki a keze alól a szebbnél szebb hímzések.

A mintagyűjteménye megvan. Fehér hímzéssel, lyukhímzéssel, Richelieu-hímzéssel dolgozott. Én még nem tartok ott, de nagyon szeretném elsajátítani. Hímezni én már nem láttam, elromlott a látása, nem tudott dolgozni. De a ráncos, dolgos keze és a hangja (egy vers, amit sokszor elmondattam vele, és egy imádság) mind ott vannak az én hímzős történetemben is” – mesélte Anna. 

Lotti dédi hímzőgépe egy kézzel és lábbal működtetett masina, ami jelenleg is a tágabb család tulajdonában van. Anna az ötlet kipattanása után elkezdett keresgélni az interneten, és bizony az évek során a hímzőgépek is nagy átalakuláson mentek keresztül. Az ipari géptől a háztartási hímzőgépig mindenfélét lehet kapni, a modern gépeket már össze lehet kötni számítógéppel, digitálisak, egy speciális program segítségével fel lehet dolgozni bármilyen mintát.

Álmáról elsők között testvérének mesélt, aki biztatta, segítette a megvalósításban, társult egy barát is, így az ő segítségükkel megvásárolt egy kisebb gépet. Azóta testvére már fizikailag nincs közöttük, mégis Anna úgy ül a gép mellé, hogy tudja, hárman cserélik a cérnát a gépben.

„Kiválasztottunk egy olyan kategóriát, amely tudásban és árban is megfelelő volt, megrendeltük és megjött. Ez mind szép és jó, csakhogy mi egy garzonlakásban laktunk akkor, két gyerekkel, helyszűke és a macerás felszerelem-leszerelem, a ne-nyúlj-hozzá miatt ritkán volt működésben. Aztán átköltöztünk egy nagyobb lakásba, azt már úgy alakítottuk ki, hogy legyen nekem munkafelületem. Kényelmes, szeretek itt dolgozni. Jelenleg kényszerpihenőn vagyunk – én és a gép, de reménykedem, hogy hamarosan újra kattogunk majd” – fogalmazott.

Anna a gép szoftverét nem tudta megvásárolni, ezért kész mintákat vásárol – többnyire interneten keresztül rendeli, ezekből dolgozik. Nem egyszerű ugyanakkor a megfelelő cérnát, alapanyagokat sem beszerezni.

Első hímzett darabjai karácsonyi díszek voltak, az első után egyre több díszt készített, ismerősei pedig valósággal szétkapkodták. Rábólintott arra is, hogy rendelésre dolgozzon, viszont abból az lett, hogy december 23-án még a hímzőgép előtt ült, így aztán többet nem vállalt be ilyesmit. „Volt ez a karácsonyi projekt, az tetszett a családnak, barátoknak. Tetszik, hogy mindig alakul, mindenki hozzátesz valamit. Például egy karácsonyfadíszt, aminek akasztója van, fel lehet tenni a fára, de voltak olyan visszajelzések, hogy milyen jó lenne akasztó nélkül poháralátétnek, vagy ha levendulát tennék bele, akkor autóillatosító is lehetne. Tehát folyamatosan alakulnak ezek a tárgyak, és ezt én nagyon élvezem.

Volt egy másik ötletem is, arra is volt érdeklődő. Egy esküvőre hímzett ajándékot vittünk, ott látták mások, és kértek ők is” – magyarázta.

A Sulyok család adventi, karácsonyi készülődésekor a lakás karácsonyi dekorációjában viszont nem a hímzett díszek dominálnak. Anna nevetve mesélte, „akárcsak más átlagos családban”, a gyerekei – a kilenc éves Rebeka, a hét éves Gergő és három és fél éves Dániel – már januártól készülnek karácsonyra. Van egy mágneses táblájuk, amelyre az egész éves kívánságlistát rögzítik.

Ahogy közeledik az adventi időszak, beszélgetnek róla, karácsonyi dalokat hallgatnak, énekelnek, adventi koszorút és egyéb dekorációkat készítenek közösen.

Anna ugyan szeretné, ha minden évben kicsit másabb lenne a dekoráció, de a gyerekek ragaszkodnak a megszokott karácsonyi tárgyakhoz. Azért csak sikerül belopni valami újat, van, hogy az adventi naptár kapcsán – amely már volt kis zsákokból álló –, vagy előfordult, hogy éppen a Mikulás szakállát kellett „megnövelni” karácsonyig. A lakás karácsonyi hangulatának fokozásához az egész család besegít, Anna férje, Örs például tavaly egy hóembert varázsolt a bejárati ajtóra, melynek – tapasztalták – előnye, hogy nyáron sem olvad el. De volt olyan karácsonyi dekoráció, amely jóval szilveszter után is az ablakon díszelgett: a gyerekek által felragasztott papírból készült hópelyheket – a ragasztó jó minősége miatt – nehezen tudták eltávolítani.

Anna elmondta: egy ideje közösen díszítik fel a fát. Egyrészt azért, mert egyre nehezebb volt megoldani azt, hogy a gyerekek ne legyenek otthon, amikor díszítik, másrészt pedig a gyerekek kérték, hogy beszéljék meg az Angyallal, hogy ők is segíthessenek. Az ajándékokat már az Angyal hozza. S egyszer talán Lotti mama hímzőgépét is becsempészi a fa alá.