Egy nemrég végzett kutatás előzetes eredményei szerint azokat a fiatalokat, akik önkénteskednek, jobban érdekli a közösség élete, és nagyobb eséllyel tervezik itthon a jövőjüket – számolt be Dániel Botond szociológus.
A Látótér címlaptörténete az ország egyik legnagyobb önkénteshálózatát működtető Gyulafehérvári Caritas önkéntesprogramját is bemutatja – a szeretetszolgálat munkáját már a kezdetektől fogva segítik az önkéntesek. A Caritas programjaiban jelenleg 450 aktív önkéntes dolgozik, akik több mint 4500 ellátottal, beteg vagy szegény sorsú gyerekkel, idős, beteg emberrel, sérültekkel, rászorulókkal foglalkoznak.
A székelyudvarhelyi Lázár Beáta rámutatott, számára önkéntesnek lenni nem egy időszakot jelent, hanem egy életformát, ebből nem lehet kiöregedni, vagy „kiszállni.” Legutóbb barátnőjével, Gál-Joó Melániával közösen Nepálban töltött hat hetet az AIESEC Global Volunteer szervezet által az Educate Nepal programban, egy iskolában tanított angol nyelvet. Beáta szerint az önkéntesség szépsége a kapott mosolyokban, a sikeres rendezvény utáni örömben, a szervezők közötti összepillantásokban nyilvánul meg, illetve olyan barátságokban, amelyek szakmai és magánéleti téren is kitartanak.
Prózsa Lilla Zsuzsanna kolozsvári újságíró, fordító nemrégiben mintegy három hetet töltött Kenyában, az amerikai Tommy Whitton által működtetett GRACE szervezet projektjének keretében. A keresztény missziós út során az újságíró és társai három gyermekotthont látogattak meg, és az ott élő gyerekeknek tartottak különböző foglalkozásokat.
Az ilyen típusú tevékenységek szépségeiről órákig lehetne beszélgetni, viszont az egyik legszebb része az, hogy olyan élethelyzetekben ismered meg jobban önmagad és esetenként fedezed fel különböző tehetségeidet, amelyekre másképp nem igazán lenne esélyed vagy alkalmad” – fejtette ki Lilla.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.