Könyvrestaurálás: sok türelem és alázat kell hozzá

Mintegy másfél éve létesítették a világszínvonalú felszereltségű könyvrestauráló műhelyt a gyulafehérvári főegyházmegye csíkszéki levéltárában. Különböző tisztítógépek, könyvkötők sorakoznak itt, vasalók, ecsetek, megfelelő vegyszerek, a fiókokban szépen elrendezett márványpapírok, japánpapírok, fátylak, öntött és merített papírok, különböző színű bőrök, savmentes kartonok. Itt tevékenykedik Benedek Árpád restaurátor. Mint mesélte, már gyermekkorában közel került a könyvekhez, nagymamája régi imádságos könyveit olvasgatta, másolta belőle az illusztrációkat – már akkor érdekelték a művészetek, rajzolt, agyagból szobrokat készített.

Később a csíkszeredai művészeti iskolában, majd a marosvásárhelyi művészeti iskolában tanult tovább. Kerámiaszobrászattal foglalkozott, de érdekelte a grafika is, és közben állandóan foglalkozott az írott értékekkel. Hosszú éveken keresztül Magyarországon, Ausztriában és Németországban dolgozott restaurátorként, aztán Bernád Rita, a a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség főlevéltárosa a gyűjtőlevéltárba hívta dolgozni. Ide az egyházközségek írott anyaga kerül, oklevelek, alapítólevelek, kiváltságlevelek, tervrajzok a templomépítésről, domus historiák, anyakönyvek, misekönyvek, imádságos könyvek, szentírások vagy akár természetrajzi könyvek, világi anyagok, minden, ami a plébániákon felgyűlt az évszázadok alatt. Itt pontos leltárt készítenek róluk, szemrevételezik, majd kezdődik a tisztítás. Előbb száraztisztításon esnek át a könyvek, a Spirabilia „csodagéppel” porszívózzák, majd ha szükséges, vegyszeres tisztítást végeznek.

„Különböző restaurálási irányzatok vannak: van, ahol csak állagmegőrzést végeznek, letisztítják, és becsomagolják savmentes papírba.

Előbb kezdetfotót készítünk, hogy dokumentáljuk, milyen állapotban van, majd száraztisztítást, vegyszeres tisztítást, penészmentesítést. Mindig le kell írni a könyv méretét, állagát, fontos a dokumentáció. Azután következik az úgynevezett restaurálás, a művészibb oldala a dolognak. Ha szükséges, beöntjük a lyukakat, jól bevált módszer a japánpapírral való kiegészítés, a szakadt, sérült lapok eredeti formába való visszaállítása. Majd következik a fátyolozás és a borító. Ha szét van esve, akkor a könyvkötőgéppel ugyanúgy felvarrjuk, mint ahogy készült, a bordákra, zsinegekre, gerincet készítünk neki. Annak vagyok a híve, hogy a tárgyat abba a funkcióba állítsuk vissza, mint amire készült ötszáz évvel ezelőtt” – magyarázza Benedek Árpád. Hangsúlyozza, elég hosszadalmas folyamat ez, sok türelem kell hozzá. Fontos, hogy alázattal nyúljon a restaurátor a könyvhöz.

S hogy miről mesélnek a régi lapok, megtudhatják a nyomtatott Liget november 22-ei számából.