A gondolat ízesítő ereje

„Egy külföldön élő, vásárhelyi származású kedves ismerősöm egy alkalommal hazalátogatott, és meghívtuk egy baráti társaságba. Javasoltam, hogy egy bizonyos bisztróban ebédeljünk, mert nagyon finom vegetáriánus levest készítenek ott. Be is ültünk, kihozták a levest, és ő mondta, hogy finom ugyan, de kár, hogy dühös volt a szakács, miközben főzte. Nagyon meglepődtem ezen, de elgondolkodtam, és elkezdtem utánaolvasni.

Nem mindig jut eszembe, de törekszem rá, hogy amikor főzök, arra gondoljak, nemcsak a mikroközösség, a család számára főzök, hanem a bolygó minden lényének főzöm az ételt és boldogságot, és az étel minőségére kivetül a pozitív vagy negatív gondolat.”

Hangsúlyozta, nagyon szereti az alternatív gasztronómiával foglalkozó könyveket, miként azt is, hogy utazásai során új ízeket próbáljon ki. Egyik meghatározó élményét is megosztotta, amely nemcsak gasztronómiai, hanem közösségi élmény volt számára. „Sokat utaztunk Franciaországba, és egy alkalommal egy XIV. századból származó kis faluba látogattunk el a barátainkhoz, ahol tudatták, hogy aznap monsieur Patrick készíti az ételt. És az egész falucskából, aki gondolta, és nem főzött ebédet, odasereglett. Mi is bepottyantunk oda vendéglátásra, csak vegetáriánus ételek voltak, de hihetetlen változatosan elkészítve, legalább tizenöt féle: krémek, zöldségek, petrezselymes gomba, olívás gomba, tapenade, gyömbéres, fokhagymás tofu stb. Franciaországban tanultam nagyon sok receptet, és be is építettem a konyhámba. Mintegy húsz ember gyűlt össze az ebédre, mindenki vette a tálkáját, annyit és abból evett, amiből gondolta. A házigazda kitett egy ládikót, arra egy szív volt rajzolva, és azt írta rajta, hogy »Amekkora a szíved« (Aussi grand que ton coeur!). Volt, aki két eurót tett be, volt, aki többet. Fantasztikus közösségi élmény volt.” Itt ismerte meg azt az ételt, amelyet nagyon szeret, és amelyet különböző alkalmakkor, összejövetelekre, a barátai kérésére gyakran elkészít: a padlizsánfasírtot.

Zseniális íze van, mindkét oldalát jól megpirítom, és különböző köretekkel tálalom. De nagyon szeretem a gyömbéres, fokhagymás tofut is, valamint a különböző szendvicskrémeket babból, tökmagból, szezámmagból, vagy a gyümölcsös, avokádós vegán tortát. Ezek az én specialitásaim, a székely kapros-ordás palacsinta mellett. Természetesen a töltött káposzta meghatározza Székelyföldet, nekem is a kedvencem, rókagombával még finomabb. Az egyik kedvenc fűszernövényem a tárkony. Nem véletlen, hogy a régi sámánoknak volt a fűszernövénye, varázserőt tulajdonítottak a tárkonynak. Mostanában újra fedezem fel a fűszernövényeket, a rozmaringot, a kaprot, az oregánót. A vajas, rozmaringos krumpli zseniális.”

Azt is elmesélte, hogy a főzés kapcsán vannak bizonyos alapelvei, például hogy egyáltalán nem használ ecetet, még balzsamecetet sem. „Nagyon gyakran elkérik tőlem a háromszor forrázott sós uborka receptjét. Ezt Mende Gaby színésznő kolléganőmtől tanultam – csoda volt, ahogy ő főzött. Az uborkát is télire sóval teszem el, és sokkal egészségesebb, hogy fermentálódik, mint ha ráöntenénk az ecetet. Ugyanezzel savanyítok, az uborka levét visszahagyom, és a savanyú levesekhez ezt használom.”

A cikk először a Médiatál kiadványban jelent meg.