Lejárati idő

Úgy száz éve, amikor az élelem nagy részét a háztáji gazdaságon belül termelték meg, és amikor az, amit megettek, nem utazott többet pár kilométernél, másféle tapasztalati tudás kellett ahhoz, hogy eldöntsék, az adott étel fogyasztható-e még vagy sem. Ugyanakkor, mivel jóval nagyobb mennyiséget tároltak egy-egy alapanyagból, azokat a praktikákat is jobban ismerték, amelyeket ma már csak az élelmiszermérnököknek és a csomagolástechnológiával foglalkozó szakembereknek tanítanak.

Pár éve rendesen megteltünk lisztmollyal. Beleette magát mindenféle lisztbe, búzadarába, de még az aszalványokba is. Persze egyből nekiálltam utána olvasni, hogy mi a teendő ebben az esetben. Az online tartalmak legnagyobb része azt tanácsolta, hogy dobjak ki mindent azonnal. Bevallom, ezt a tanácsot nem nagyon akaródzott követni, mert úgy éreztem, hogy az egy elég nagy pazarlás lenne, ha több kiló lisztet csak úgy kidobnék. Meg amúgy is eléggé szkeptikus vagyok az ilyen tanácsokkal kapcsolatban, valahogy azt érzem ki belőlük, hogy az aggodalom nem is annyira az én egészségem miatt van, hanem sokkal inkább újabb és újabb fogyasztásra próbálnak ily módon is rávenni. Ezért aztán utána érdeklődtem, mit csináltak mondjuk a nagyszüleink, ha lisztmollyal találkoztak, és kiderült, hogy egyszerűen csak átszitálták a fertőzött lisztet nagyon apró lyukú szitával, és ugyan úgy felhasználták, mint a többit. És máris előbukkantak azok az emlékképek mamával kapcsolatban, hogy minden sütés előtt átszitálta a lisztet. Manapság viszont már ilyen apró lyukú szitát is alig lehet találni a boltok polcain, ez is mutatja mennyire kikopott ez a lépés a háziasszonyok rutinjából. És a rutinnal együtt a tudás is.

Node visszakanyarodva a tömbház lakásokba, ha az élelmiszer pazarlás csökkentése a szívügyünk, fontos tudnunk, mit is jelent a lejárati idő a termékek csomagolásán. Ezzel kapcsolatban kétféle kifejezéssel találkozhatunk.

A kevésbé romlandó termékeken, mint a száraz alapélelmiszerek vagy konzervek azt olvashatjuk, hogy „minőségét megőrzi (a se consuma de preferință înainte de ...)”, ami azt az időtartamot jelöli, ameddig a termék megőrzi a termelő által garantált minőséget, ha megfelelően van tárolva és a csomagolása sértetlen marad. Ezeket a termékeket viszont nem kell kidobnunk, ha túlléptük a lejárati idejét, az adott dátum után is még hosszú ideig biztonságosan fogyaszthatóak, viszont megtörténhet, hogy változik valamennyit az ízük, állaguk, színük, ha túl későn kerülnek elfogyasztásra.

A romlandó termékeken, mint a hús, tojás, tejtermékek vagy a készételek a „fogyasztható (expiră la data de/a se consuma înainte de ...)” felirattal találkozhatunk, ami azt a dátumot jelöli, ameddig a termék biztonságosan fogyasztható, amennyiben a javasolt módon tároljuk őket (jellemzően hűtőszekrényben).

Mindezen információk mellett azért fontos, hogy merjünk bízni az érzékszerveinkben is: minél élőbb az adott élelem, annál inkább árulkodik a fogyaszthatóságáról és a minőségéről a színe, szaga, állaga. Persze ehhez ismernünk kell az egyes ételeket természetes állapotukban is. Sajnos ma már nagyon sokan kizárólag a „feljavított” formájában, vagyis tartósítószerek, állagjavítók, ízfokozók hozzáadása után találkoznak az egyes alapélelmiszerekkel, így nem nagyon van tapasztalatuk azzal kapcsolatban, hogy ezek az ételek hogyan néznek ki, milyen az ízük és állaguk, hogyan „viselkednek” a maguk természetes formájában. Ha viszont megpróbálunk törekedni arra, hogy lehetőség szerint a helyi, a szezonális és a vegyszermentes alapanyagokat részesítjük előnyben, annál nagyobb esélyünk lesz megtapasztalni, mi a különbség a bolti UHT tej és a főtelen házi tej, az otthon készült joghurt és a bolti homogenizált joghurt, a mindenféle adalékanyaggal felfújt kenyér és az otthon készült kovászos kenyér, a saját magunk készítette lekvár és a bolti dzsem, vagy a valóban házi kolbász és a bolti felvágottak között. És a sort még hosszan folytathatjuk. Ha az étkezésünk egyre inkább eltolódik az élő élelem irányába és minél inkább elkerüljük a vegyszerekkel tartósított félkész és készételeket, annál ritkábban fogunk találkozni a lejárati idő jelölésével. Meg a csomagolással, amire rá lehetne ezt nyomtatni. De ez már egy másik cikk témája lesz.