HIRDETÉS
Sok ünnepi ételünk főszereplője, de ízletes gyökere mellett levelei és virágzata is fogyasztható. A tormát nem nemesítették úgy, mint a legtöbb kertészeti zöldségnövényt. A vad fajt használjuk termesztésben is. Nem számít őshonosnak nálunk a szó szigorú értelmében, de vadnövényként emlegetjük, mert naturalizálódott.
A spontán flórában előfordulva a nedves legelőket, árkokat és patakpartokat kedveli. Gyakorta növekszik kutak és lápos részek közelében a vízforrás jelenlétének köszönhetően. Gyökerét ősszel vagy kora tavasszal érdemes kiásni, jól tárolható alapanyag.
A levelei és fehér virágzata is fűszeres ízűek.
A virágaival dekorálhatunk sós ételeket, bőségesen virágzik, ezért érdemes felhasználni belőle valamennyit. Leveleiből a fiatalabbakat és zsengébbeket keressük, kesernyésségük blansírozással enyhíthető. Egyszerűen tegyük forrásban lévő vízbe 4-5 percre, majd jeges vízben azonnal hűtsük le. Nyomkodjuk ki leszűrést követően és használhatjuk is. Nem kötelező blansírozni, de így nagyobb mennyiségben is fogyasztható lesz. Készülhet belőle ízletes pesto, dióval és olívaolajjal társítva.
Használhatjuk töltikének is a leveleket, akár tavaszi gombákkal megtöltve.
Erősebb íze miatt kisebb mennyiségben salátákhoz is keverhetjük, de akár levesbe is vághatunk belőle.
Javaslom, hogy nyersen is iktassuk az étrendünkbe,
a levele is tartalmaz mustárolajat, antibakteriális és légúttisztító hatással bír. Gazdag C-vitaminban és klorofillban, jó vérképző és emésztésjavító is.
Összetéveszthető az ehető lórom-fajokkal, melyeknek nagy termetű levelei emlékeztetnek a torma leveleire. A lóromok nem feltétlen vizes élőhelyet kedvelnek és hosszú bordós virágfürtjei jól elkülönítik. Gyorsan és agresszíven terjedhet, ha megtalálja a megfelelő vizes élőhelyet az igényeinek, ezért óvatosan vigyük csak be a kertbe. Kiirthatatlan és bármennyire mélyről ássuk is ki, egy picike gyökérdarabból is teljesen újra hajt. Ha már van tormánk a kertben, akkor a többi részét is érdemes megtanulni felhasználni.
Népies nevén bagolygombának is hívják mintázata miatt. Érdekes megjelenésű taplógomba. Élő és elhalt fákról gyűjthető, tavasztól őszig. Parazita és néhány év alatt teljesen elpusztítja a fát, amelyen megtelepedett. Amennyiben elhalt faanyagon fordul elő, akkor csak lebontóként vesz részt a tápanyagkörforgásban. Nagyon kedveli a diófát, fűzeket és a juharokat, de más fajokon is előfordul. Csak a nagyon fiatal példányok fogyaszthatóak, később rágós és ehetetlen lesz. A kés könnyedén kell vágja a húsát és a kicsi és közepes méretű példányokat részesítsük előnyben.
Illata nagyon uborkás és lisztes, ízre pedig erőteljesen gombás és umamis. Én vékonyra felszeletelve és forró olajban kisütve szeretem a legjobban, utólag sózva.
Egy darab kenyér kell mellé és semmi más, mártogatni is érdemes az olajat a serpenyőből. Rántva is ízletes, de az alapos hőkezelésre nagyon figyeljünk (min. 15 perc). Inyencségnek számít, ezért úgy is kezeljük. Gombapor is készíthető belőle aszalást követően. Termőrétege (alulról) likacsos, apró lyukak alkotják. Ez fontos határozóbélyeg a barna pikkelyei mellett.
A gomba ahogyan öregszik, pórusai egyre tágabbak lesznek. Ha találunk nagyobb példányt, de a pórusok szűkek és puha a hús, akkor még fiatal a gomba. Nem mindig a méret jelzi a kort a gombák esetében. Kimondottan a szűk pórusú példányokat keressük. Kissé hasonlít a nem ehető nyárfa-tőkegombára, mely kizárólag nyárfán fordul elő és a nyári melegebb hónapoktól kezdődően terem. Tönkje hosszabb és kalapos gomba, nem tapló. Mindig határozzuk meg pontosan a gyűjtött gombát vagy kérjünk segítséget hozzá.
A vadárvácska fajok nagyon változatosak a vidékünkön, de ehető virágként mindegyik fogyasztható. Illatos virágnak számít és ízre kissé édeskés is, de nem erőteljesen. Jól társíthatók színes kis virágai édes és sós ételekhez is, salátába is tehetjük. Desszertek tetején mutat a legjobban és ünnepivé varázsolja az egyszerű süteményeket is. Szirmai vékonyak, ezért gyengéden bánjunk vele. Kandírozhatjuk is ecsettel bekenve, így tartósítani is tudjuk. 3-4 napig bírja a hűtőben és nedves dobozban történő tárolást. Gyógynövényként is gyűjthetjük a leveles és virágos részeit. Mezők és rétek gyakori lakója, a száraz és napsütötte részeket is jól tűri. Külsőleg bőrproblémák kezelésére tudjuk használni, a kozmetikaipar is előszeretettel használja.
Teáját megfázás és köhögés esetén használjuk, az ibolyához hasonlóan.
Gyulladáscsökkentő hatású, de ízletes teának is számít, érdemes gyűjtenünk belőle. Összetéveszthetők a szintén ehető ibolyafajokkal, közeli rokonok, ezért hasonlóságuk szembetűnő. Könnyedén határozható, ezért kezdő gyűjtők figyelmébe is ajánlom.
Virágzása a nyár biztos érkezését jelzi. Az illatos virágai kimondottan legyek csalogatására specializálódtak, így főként a legyek a beporzói. A nektárja nem édes és nehezen hozzáférhető, de virágporban gazdag és a legyek emiatt nagyon szeretik. A klíma melegedése miatt gyorsan elvirágzott az utóbbi években, ezért érdemes mielőbb nyakon csípni.
Szárítsunk belőle teának mindenképp, bizonyítottan lázcsillapító hatása van, legyen mindig belőle otthon.
Szörpöt is főzhetünk belőle, meleg vagy hideg áztatással is. Lekvár és virágzselé is készülhet belőle. A friss virágai ehetőek, ezeket dekorációként társíthatjuk sós és édes ételekhez is. Palacsintatésztába kisütve is érdemes megkóstolni. A virágkocsánya kesernyés, ezért érdemes erről levágni a virágokat, ha dekorálunk vele vagy főzünk belőle finomságokat. Kedvelt alapanyag fermentált üdítő készítéséhez, gyerekkorunk ízeit idézi. Sambucin érzékenység esetében fejfájást és hasmenést okozhat, ezért ilyen esetben csak max. 1 csészényit igyunk belőle naponta. A bodza levele és kérge mérgező, sambucinban és ciánvegyületekben gazdag. Kerüljük ezek fogyasztását és biztonságosabb növényekből készítsünk teát.
Agresszív növekedésű, ha a kertbe bevisszük, legalább évente egyszer érdemes metszeni és kordában tartani. Létezik piroslevelű és virágú kertészeti verziója is, ez is fogyasztható és nagyon dekoratív dísznövényként is. Szinte bárhol megél, de az árnyékos vagy félárnyékos erdőszéleket, ligeteket nagyon kedveli. Találkozhatunk vele napsütötte részeken is, magas a stressztűrő képessége, ezért bolygatott területeken gyorsan megtelepszik. Diófa köré is ültethetjük, megférnek egymás mellett. Kellő árnyékot vet a málnának is, így a dió közelébe ültetett bodza társa lehet a málna, csak ne közvetlen alája ültessük. Gyakorta szívogatnak rajta levéltetvek, ezeket a részeket felhasználás előtt vágjuk le. Virágbogarak gyönyörű színpompában csemegéznek rajta, lassuljunk le és figyeljük meg milyen élőlények látogatják meg.
Összetéveszthető a gyalogbodzával, melyet nem javasolnak fogyasztani. Alacsony növésű és lágyszárú növénynek számít. Virágpora rózsaszínes, ha közelről megfigyeljük, míg a fekete bodzáé sárga. Hasonlít még a fürtös bodzára is, melynek termése piros és nem fekete. Elméletileg fogyasztható a virág és a hőkezelt termés, de ritkasága miatt kímélendő. A fekete bodza érett terméseit ősz elején érdemes gyűjtenünk és ízletes szörp, lekvár vagy tea készülhet belőle.
Gazdag antioxidánsokban, érdemes beépítenünk az étrendünkbe. Ecet is készülhet belőle, de a virágokból is.
Érdemes hőkezelve fogyasztani, a méreganyagai hő hatására lebomlanak és biztonságosan fogyasztható. A mag magasabb arányban tartalmaz toxinokat, ezért ezeket érdemes passzírozással mindenképp eltávolítani. Bogyóit ősszel madarak előszeretettel csipegetik, nekik is hagyjunk belőle. Koronája kiváló fészkelőhely madaraknak és az ehető júdásfülgomba kedvenc tápnövénye is. Termése kiváló festőnövény is, különleges lilás árnyalatokat érhetünk el vele. Használjuk fel minél többféle módon, amíg tart a szezonja.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
