Újságpapírba csomagolt ínyencségek

Mint mesélte, szeret kísérletezni, például így készítette el nemrégiben a csülökcsipszet. „Amikor megvettem a nagy csülköt, ami olyan volt, hogy már sonkaszámba ment, még nem tudtam, hogy mihez kezdjek vele. Csak megtetszett és megvettem. Megfőztem, de néztem, hogy ki fog megenni egy egész csülköt. Gondoltam, megszárítom. Újságpapírba becsomagoltam, hogy a legyek ne férjenek hozzá, és felakasztottam a teraszon egy kampóra. De ezzel még mindig kellett valamit kezdeni. Aztán szépen levettem,

Szereti a székely konyhát is, de úgy véli, a magyar konyha páratlanul gazdag. Nem csak rántott húsból és krumpliból áll, ezerféle dolgot lehet enni. De a tengeri herkentyűk is finomak – mutat rá. „Magyarországnak most már sajnos nincs tengere, pedig volt három is, de a magyar érdekeltségű területeken, például Horvátországban szívesen fogyasztok tengeri herkentyűket. Legutóbb Bulgáriában voltunk, ott a friss kagylót is meg szoktam enni, amelyet aznap reggel veszünk a halászoktól. Fokhagymás vízben rozmaringgal nagyon ügyesen megcsinálják. Halat nem szoktam enni, kivéve – és azt is nagyon ritkán – a szárított füstölt halat. Nekem ez a mániám, mindent szárítok. Kóstoltam polipot, nagyon nem jött be, azt az ellenségemnek sem adnám oda.”

Van több kedvenc étele is, például a pörköltet, jó szaftosan, mindenféle módon szereti, legyen az birka-, marha- vagy disznóhúsból elkészítve. A kocsonyát imádja, dobogós helyen áll nála.

Kirakom a napra lefödve, hagyom kicsit állni, és kész. Olyan finom, hogy a levétől a halott feltámad. De szeretem a húsokat, nyáron a bolgársalátát – paradicsom, uborka, zöld fűszerek, olívabogyó, fetasajt vagy parmezán kerül bele, zseniális. Nagy kedvencem az olívabogyó, otthon mindig van legalább ötféle. Rengeteg olívabogyót eszek, legyen az piros, fekete, zöld, töltött, nem töltött. Csípőssel, fokhagymával töltve nagyon jó. Egy alkalommal Valenciában voltunk az asszonnyal, ott van Európa legnagyobb élelmiszerpiaca, pult pultot ér. Amit ott nem lehet kapni, nem is létezik. Megérkeztünk egy legalább nyolc méter hosszú pulthoz, és legalább ötvenféle olívabogyó volt rajta. Álltam ott, és csak néztem, a bőség zavara volt. A derék katalán hölgy mosolygott, elővett egy újságot, csinált belőle egy tölcsért, és mindenikből tett két-három szemet. Legalább tizenöt féle olajbogyó volt benne, és én egész nap boldogan eszegettem.”

A cikk először a Médiatál kiadványban jelent meg.