Nehéz szeptemberek: segíti-e a beszoktatás az óvoda- és iskolakezdést?

Az óvodai beszoktatás szükségességét, fontosságát sokat hangsúlyozták a pszichológusok, és a tanintézetek többségében odafigyelnek már erre. Van óvoda, ahol meg is szervezik és bátorítják ezt, igaz, olyan is, ahol nem kifejezetten örülnek a beszoktatásról érdeklődő szülőknek.

„Az óvodai beszoktatás az első hatalmas változás a család életében: az eddigi nyugodt, megszokott családi fészekből kirepülve bekerül a pici gyerek egy közösségbe. Apró lépések az önálló élet felé.

Ráadásul a szülőnek bízni kell az óvónőben is” – mutatott rá Kádár Enikő pszichológus.

Kifejtette, mint minden változás, ez is számtalan feszültséget, új helyzetet szül a családi élethelyzetben.

„Vannak gyermekek, akik az első hetekben szívszaggatóan sírnak, majd később már örömmel járnak az óvodába. Vannak, akik az elején egyáltalán nem sírnak, hanem csak hetek múlva jön el egy szeparációs, szorongásos időszak, amikor nem akarnak majd oviba menni. Van, akiknél regresszív viselkedést tapasztalhatunk, újra bepisil, nem hajlandó egyedül csinálni dolgokat, amit eddig már jól tudott. És van olyan is, aki soha nem sír” – sorolta fel a szakember.

Kádár Enikő is javasolja az óvodai beszoktatást, ha pedig a tanintézetben nem adnak erre lehetőséget, akkor azt javasolja a szülőknek, hogy

meséljenek a gyermeknek saját óvodai élményeikről, emlékeikről, játszanak szerepjátékot az óvodáról, nézegessenek fényképeket apa és anya óvodás korából.

Az iskolába készülő gyermekek már nagyobbak, és túl vannak az óvoda tapasztalatain, de az új kezdettel járó sok újdonság feldolgozása számukra is megterhelő.

Az iskolakezdéssel is megváltozik az egész nap működése, ugyanis be kell tartani bizonyos kereteket: időben le kell feküdni és fel kell kelni, bepakolni, megreggelizni. Nem könnyű a beilleszkedés, barátkozás, csoportba való illeszkedés sem. És még nem beszélünk az elvárásokról, szorongásokról és megfelelésekről” – vázolta fel a pszichológus.

Kérdésünkre, hogy mit tehetnek a szülők a gyermekért ebben az időszakban, azt válaszolta, enyhítheti a gyermek szorongását, ha az ismeretlent megpróbálják testközelbe vinni számára, kézzelfoghatóvá tenni.

„Segíthet, ha elsétálunk az iskola felé, ha felvesszük a kapcsolatot a leendő osztálytársakkal, tanítónénivel.

Kérdései jelzik, hogy éppen mi foglalkoztatja, ezekre válaszolva enyhíthetjük a gyermek természetes izgalmát, szorongását. Még így is előfordulhat, hogy feszültség övezi az évkezdést. A tanév elkezdődésével – mikor úgyis mindenre fény derül – ezek a szorongások jórészt maguktól elillannak” – mondta a szakember.

Kádár Enikő úgy gondolja, a minőségi együtt töltött idő a tanévkezdés okozta feszültségek enyhítésére is gyógyír lehet: „minden nap találjunk lehetőséget arra, hogy minőségi időt töltsünk együtt, kettesben a gyermekünkkel. Legyen szó meseolvasásról, közös mesealkotásról vagy játszásról, a gyerekek érezni fogják osztatlan figyelmünket”.