Kirajzolódó életutak: adattár jeles emberekről

Jeles alcsíkiak címmel jelent meg Daczó Katalin legújabb könyve az Alcsík Kistérség Fejlesztési Társulás égisze alatt. A kötet annak a kiadványsorozatnak az első része, amely azokat az alcsíki származású vagy Alcsíkon tevékenykedő személyiségeket sorakoztatja fel, akik az elmúlt bő másfél évszázadban valamilyen módon kiemelkedtek társaik közül, érdekes életpályát futottak be, fontos pozíciót töltöttek be, és akiknek a tevékenységére az utókornak is emlékeznie érdemes.

Daczó Katalin újságíró több évtizede foglalkozik jeles személyiségek életútjának kutatásával, több ezer név szerepel a saját adattárában, amelyet folyamatosan bővít,

illetve a már meglévő adatokat egészíti ki az újonnan fellelt életrajzi adatokkal, adalékokkal. A könyvtáros-levéltárosi végzettséggel is rendelkező szerző régi álma egy kislexikon létrehozása, mintegy tizenöt évvel ezelőtt kezdeményezte is, hogy Csíkszeredában állítsanak össze egy csíki lexikont a jeles személyiségekről. Az akkor nem valósult meg, de Katalin folytatta a kutatásokat. A havonta megjelenő Szereda.ORIGO programmagazinban olvashatóak például az ő összeállításában a kiemelkedő csíki emberekhez kapcsolódó évfordulós visszaemlékezések. 2017-ben az Alcsík Kistérség Fejlesztési Társulás asztali naptárának anyagát szintén ő állította össze. Ekkor körvonalazódott az ötlet, hogy szülessen egy olyan könyvsorozat, amely az elmúlt kétszáz év jeles alcsíki személyiségeiről szóljon.

„Több ezer név van az adatbázisomban, amelyet folyamatosan bővítek, kiegészítek. Rendszerint csak egy-egy évforduló vagy újságcikk kapcsán sikerül célzatosan utánanézni, utánaolvasni egy-egy személynek. Ezúttal, az életrajzi adattáron dolgozva, a munkát a levéltárban kezdtem: a kiválasztott jelesek születési és elhalálozási adatait kerestem ki az anyakönyvekből. Tehát, amennyiben lehetett, nem a különböző lexikonokban szereplő adatokat használtam, inkább visszamentem az elsődleges forráshoz. Arra kértem a leszármazottakat, hozzátartozókat is, hogy lehetőleg dokumentumokkal támasszák alá az általuk küldött információkat. Tehát ezzel kezdtem a kutatást, és így rajzolódtak ki az életutak” – magyarázta a munkamódszeréről Daczó Katalin.

Mint mondta, nehézséget jelentett a kötet összeállításakor, a kutatás során, hogy a vírushelyzet nyomán hozott intézkedések miatt nem látogathatta a levéltárakat, könyvtárakat.

„Szerencse, hogy az anyakönyveket már februárban megnéztem, ezekkel kapcsolatban a levéltárosok a későbbiekben is segítettek, de egyéb információkért már nem mehettem a levéltárba, mert zárva voltak. Ez elég nagy gondot okozott. Az is előfordult, hogy elakadtam: úgy tűnt, hogy az adott személy érdekes lehet, érdemes lenne arra, hogy szerepeljen az adattárban, de kutatás közben rájöttem, hogy nem találok hozzá elég fogódzót, információt. Ugyanakkor nagy segítségemre volt, az Arcanum Digitális Tudománytár, amelyben egyre több erdélyi sajtóterméket lehet tanulmányozni. Össze sem tudom számolni, hogy hány órát kutattam, amíg elkészült ilyen formában ez az adattár.”

A sorozat első kötetében betűrendben A-tól a D-ig veszik számba az alcsíki kiemelkedő embereket. A szerző és Gergely András, a kistérségi társulás elnöke közösen döntötték el, hogy kik kerüljenek bele.

Fontosnak tartottam, hogy nők is legyenek benne, még ha nem is tettek le olyan nagy dolgokat az asztalra, mint mondjuk egy akadémikus. Számított, hogy különleges, érdekes, ne más lexikonokból összemásolt nevek legyenek. Azért, mert valaki nem került be a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonba, mert az a kommunizmus idején jelent meg, a korszaknak megfelelő kritériumok alapján, nem jelenti azt, hogy esetleg nem volt jeles alkotó. A püspökök, vagy más egyházi méltóságok sem maradhattak ki. Sok szempont volt, amit egyeztetni kellett, és remélem, hogy sikerült egy érdekes válogatást nyújtanunk.”

A szerző azt is megosztotta velünk, hogy leginkább azok a jeles személyiségek voltak különösen érdekesek számára, akiknek a pályáját még nem foglalták össze, vagy a legtöbb volt a „fehér folt” bennük.

Így is van olyan személyiség, akinek az életútja részben ködbe veszett. A Dobay testvérpárt említette, Olgát és Zelmát, akiknek a születési adatait a különböző források másként és másként jelölték meg.

„Rengeteg órát eltöltöttem azzal, hogy próbáljak leszármazottat találni, és gyakran a keresgélés hiábavaló volt. Dobay Zelmáék esetében kiderült, hogy egyenes ágú leszármazottjuk nincs, hagyaték sem volt, ezért az adatok hiányosak maradtak. Természetes, hogy minél jobban megismersz valakit, annál inkább kötődsz hozzá. Így lett egyik kedvencem Csűrös Lajos tengerészkapitány, akinek sikerült megtalálnom a leszármazottait, és ők aztán nagyon készségesek voltak, de nem volt könnyű az életútjának az összeállítása még így sem. Vagy Antal Béla csíkmenasági születésű színészt, operettrendezőt említeném, akinek az életútja Rajnai Editnek, az Országos Széchenyi Könyvtár szakkönyvtárosának közreműködésével rajzolódott ki – valamelyest. Mert 1945 után Antal Béla szó szerint eltűnt a színről, további adatokat nem találtunk róla.”

Daczó Katalin kiemelte, hogy amikor összeállt az anyag, az is kirajzolódott, hogy milyen sok meghurcolt, ártatlanul bebörtönzött személy van a jeles emberek között.

Az 51 személyből legalább 13-án kerültek börtönbe vagy kényszermunkára a különböző korokban – az 1877-es székely puccstól kezdődően szinte napjainkig, és kevesen töltötték egész életüket jó anyagi helyzetben és nyugodt körülmények között.

S noha a kötet elsősorban az ő munkáját dicséri, többen is segítségére voltak, hogy a könyv megszülethessen. „Bicsok Zoltán a csíkszeredai levéltárból, Vass Csongor a Gyulafehérvári Főegyházmegyei levéltárból, Gergely András volt polgármester, Ferencz Angéla, a HMKK igazgatója, és Kőrössy Erika, aki nem csak korrektúrázta, hanem olvasószerkesztette is a könyvet, és akivel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, és számos kérdést megbeszéltünk. De említeném Cseke Gábort is, aki szintén elolvasta már megjelenés előtt, és hasznos észrevételeivel hozzájárult, vagy Nagy József történészt, aki a katonatisztekről szóló anyagokat átnézte” – sorolt fel néhány személyt Daczó Katalin a majd ötven segítőtársból, akik a kötetben név szerint is szerepelnek. Úgy véli, a könyv egyik hiányossága ugyanakkor, hogy nincs minden személynél méltatás vagy az adott jeles ember életútjának az értékelése, de a sokszínű, számos foglalkozáshoz tartozó életutak értékelését egy személyben nem vállalhatta fel. „Ezért sem nevezhetem kislexikonnak e kötetet” – hangsúlyozta a szerző.

A könyv borítóját Szabó Zsolt tervezte. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával és a Hargita Megyei Kulturális Központ résztámogatásával az Alutus kiadónál napvilágot látott kiadvány az Alcsík Kistérség Társulat irodájában vásárolható meg, Csíkszentmártonon. A sorozat megálmodói úgy tervezik, hogy négy kötet fog napvilágot látni, reményeik szerint évente egy kiadvány. A következő kötetben az E-től a J betűig terjedő vezetéknevű jeles alcsíkiakat mutatják be.