A fordítással egy ismeretlen világ tárul fel

Szenkovics Enikő 1974-ben született Kolozsváron, egyetemi tanulmányait a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar–német szakán végezte. 1999–2002 között a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában folytatott tanulmányokat, 2019-től a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Hungarológia Doktori Iskola hallgatója.

Arra a kérdésre, hogy hogyan sajátította el a román nyelvet, amelyből sokat fordított, elmondta, gyermekkorában kétlaki volt. „A nap nagy részét Kolozsvár Tisztviselőtelep nevű negyedében töltöttem a nagyszüleimnél, azon a telken, ahova aztán felnőttkoromban «visszaköltöztem» a szüleimmel, bátyámékkal, férjemmel és gyermekeimmel. Itt kizárólag magyar barátaim voltak, csak az osztálytársak közül haton laktunk három szomszédos utcában.

A műfordítói munkássága kezdeteiről elmesélte, a szegedi doktori tanulmányai alatt szövegelemzéshez házi használatra lefordított néhány rövid történetet. „Féltem, mert a műfordítást szent dolognak tartottam, amellyel csakis írók-költők foglalkozhatnak. Aztán Király Zoltán barátom nógatásának köszönhetően nem hagytam abba, örök hálám neki.”

Szenkovics Enikő rámutatott, a szó szerinti fordítás nem műfordítás, nem alkotói munka, legfeljebb szemináriumi ujjgyakorlat.

És közben szöveghű is legyen, és bár utolsó helyen említem, rendkívül fontos feltétel: magyarul hangozzék. Helyes szórendben, mondatfelépítésben, megfelelő szóhasználattal – szókincsben, mint tudjuk, a magyar nyelv szerencsére nem szűkölködik.”

A teljes interjú az Erdélyi Napló április 21-ei lapszámában található.