Történet a halál előtti és utáni gyászról

Az előadást megelőzően a színészek már ott téblábolnak a nézőtér előtt, várva a hat órát, vagyis a produkció kezdetét. A cselekmény során aztán több ponton is jelzik, hogy színházban vagyunk, több alkalommal kikacsintanak a nézők felé, bevonva őket is a történetbe.

„Jó estét” – hangzik el a darab központi szereplőjétől amint a nézők elfoglalják a helyüket. Vass Csaba mint Kovács András monológjában elmeséli családjának történetét, amely során megismerhetjük a címben szereplő Kovács Jánost is, a törvényes, de nem édesapját. Az elbeszélés kezdetén Kovács János még nem halt meg, csak haldoklik, egy-két hónapja van hátra. A narrátor úgy osztja meg apja halálának történetét, mint aki a jövőből tekint vissza erre a fájdalommal teli múltra.

Az elbeszélés ugrál az időben, hol a jelenben vagyunk, hol a jövőben történteket meséli el, és néhol még a jövőről is múlt időben beszél.

Két, kabátokkal teli ruhaállvány, egy faláda, egy szék – ennyi van a színpadon (díszlet-jelmez: Keresztes-Nyírő Anna), és bár súlyos témát boncolgat a darab, humorban sincs hiány.

Elsőként egy kórházi pillanatkép tárul elénk, és míg Kovács András magyarul köszön az orvosnak, az román nyelven kéri fel arra, hogy románul beszéljen hozzá. Az előadásban több olyan elem is visszaköszön, amely a helyi (erdélyi) közegbe helyezi a darabot. Ilyen például a műanyag flakonból töltött pálinka, vagy éppen az, hogy András húga, Duci kegyvesztett lett, mert román fiúba szeretett bele.

A történet során azt a küzdelmet mutatják be, amelyet végig kell kínlódjon valaki, akinek egy hozzátartozója halálos beteg.

A vizsgálatoktól, az orvosi tehetetlenségen át addig, míg minden lehetséges alternatív gyógymódba próbál kapaszkodni az ember, majd végül belefárad és szembesül a ténnyel: csak egy csoda tudná meggyógyítani a beteget. Ám ez nem következik be.

Kovács András küzdött az apjáért, a tőle telhetőt megtette. Amint az többször is elhangzik: cipelte az apját. Mint egy kabátot, amelyet végül lerak, zsákba tesz.

– mondja. A kabát azonban nem csak az apára utal, ugyanis az előadás másik két színésze – Nagy Gellért és Ferencz Ádám – kabátokba bújva, majd lecserélve váltják a szerepeiket. A kabát szimbolikája a darab végén teljesedik ki igazán, és felmerül bennünk a kérdés: „le tudjuk-e tenni” a gyászt, fel tudjuk-e dolgozni a veszteségeket?

A produkció kiemelkedő eleme továbbá a fényjáték és a hangzásvilág. Az előadás zenéjét Boldizsár Szabolcs fuvolaművész szerezte és adja elő.

Ő mondja ki egyébként az előadás végén – némiképp a görög drámák kórusához hasonlóan – a végső igazságokat.

„Ez egy szerep? Szerep-nem, szerep-szerep-nem szerep” – mutat a nézőkre Vass Csaba, tőlük várva a választ. Majd elköszön – „viszontlátásra” –, lezárva a narrációt. De valóban véget ért a történet?

Hatházi András Kovács János meghal című drámája a Tomcsa Sándor Színház és a Nagyváradi Szigligeti Színház 2018-as dráMÁzat drámapályázatának nyertes darabja. Az ősbemutatója 2019-ben volt a Tomcsa Sándor Színházban, Zakariás Zalán rendezésében. Nem véletlen, hogy a darab központi szereplőjét is Andrásnak hívják, Hatházi ugyanis a saját életéből merítette a történetet.