A kastélykert varázsa, avagy a kiállításépítészetnél a funkció a lényeg

– A szervezők eleve megfogalmazták az elvárásaikat, amikor önt megbízták, vagy közösen beszélték meg a tennivalókat?
– Közösen fejlesztettük ki az egész fesztiválnak a szerkezetét, az arculatát, minden közösen történt. Amikor engem megkerestek, akkor még csak vázlatos elképzelés volt magáról a fesztiválról és azután alakult ki konkrétan, hogy hogy is fog kinézni, de az is, hogy a művészeti programot hogyan tudjuk beintegrálni.

– Bukarestben ismert a neve, a tevékenysége, Erdélyben mennyire?
– Az építészeti munkáink Románia-szerte megtalálhatók, de inkább magánmegrendelések. Kivétel most Kolozsváron a Művész mozi felújítása. De most készítjük elő ugyancsak Kolozsváron az első magán kortárs múzeumnak a székhelyét is. Bukarestben pillanatnyilag több felkérésünk van, a nagyobb események inkább ott történnek, de hiszem, hogy lesz alkalmunk Erdélyben is dolgozni. Ez a mostani egy jó alkalom volt arra, hogy itt is jobban megismerjenek. Amúgy is szerettem volna mindig valamit Vásárhelyen, vagy Vásárhelynek is csinálni.

–  A kiállítástervezés egy új szakma?
–   Nem új szakma, tulajdonképpen úgy jelent meg, hogy az utóbbi 20-30 évben volt egy átalakulás, főleg a képzőművészeti kiállítások esetében, amelyek múzeumokban látogathatók, vagy a személyes kiállítások mellett megjelentek az olyan csoportkiállítások, amelyeket egy-egy kurátornak a koncepciója alapján állítanak össze. És akkor ez a kurátori koncepció határozza meg mind a kiállításra szánt anyag válogatását, mind a kiállítását. A koncepció egy gondolatot akar kifejezni és akkor ahhoz a gondolathoz vannak összeválogatva a művészi munkák is. Ezeknél, az ilyen típusú kiállításoknál

nagyon fontos az, ahogyan magát a kiállítást konferáljuk a közönség fele és így jelenik meg a kiállításépítészetnek a nagyon nagy szerepe, amely hidat képez a kurátori koncepció és a látogató között.

Tehát az, hogy milyen fényviszonyokban, vagy milyen sorrendben, milyen térstruktúrákon keresztül mutatunk be egy kiállítást, ez mind a kurátori koncepciót fejezi ki és ez így fokozatosan jelent meg mint igény. Eléggé specifikus dolog ez, mert a kiállításépítészetnek nem dekoratív jellege van, ezért én mindig azt szoktam mondani, nem kiállításdizájner vagyok, hanem építész, mert nem a dekorációról szól a munkám, hanem a funkcióról, térbeosztásról, megvilágításról.

– A gernyeszegi kastélypark, gondolom egy teljesen más típusú feladat elé állította.
– Igen, mivel maga a kiállítás egy eseménybe volt belefoglalva, ezért tulajdonképpen egy térmegosztásról volt szó, fel kellett osztani a teret a fesztiválozók számára az aktív funkciójú terek és a nappali, inkább meditatív, beszélgetésre és kommunikációra kialakított terek között. Itt a munkáknak az elhelyezése abban is látszik, hogy azon a környéken vannak kiállítva, ahol nem az éjszakai buli folyik, hanem a nappali programok.

A tavaly kielemeztük, hogy mit jelentett a kastély kétszáz éve. Például nagyon fontos volt a könyvtára. Ezért a tavalyinak a központi témája a könyvtár volt, ezt meghagytuk az idén is, és ebből inspirálódtunk. Az idén a fesztivál témája is ebből a játékosságból indult.

– Hasonló tapasztalatban volt már része?
– Számomra teljesen újszerű volt és az jelentette a varázsát is, hogy nem egy rutinszerű munka. Viszont, még akkor is, ha lenne a portfóliómban hasonló típusú munka, akkor is teljesen egyedi lenne, mivelhogy egy ilyen kastély környezetében ilyen típusú zene, képzőművészeti kiállítás, ez nem igazán megismételhető, mindenképpen egyedi.

– Amikor egy kiállításra látogat, gondolom, annak szakmaiságára is figyel.
– Igen, ez teljesen így van, számomra ezek a legfontosabb tanulási lehetőségek mind a jó, mind a rossz következtetések, jó példák és rosszak esetében. Azokat a külföldi múzeumokat látogatom, ahová van szerencsém eljutni, sokat tanulok általuk.