A legendás kő, amelyet átmenetileg elloptak

Péter Beáta 2019. április 24., 16:00

Nevezik sárkánykőnek, dinoszauruszkőnek, van, ki úgy véli, hogy a vademberek lábnyomát őrzi. A csíklázárfalviak mintegy nyolctonnás andezit szikláját két évvel ezelőtt el is lopták, de szerencsésen megkerült, azóta a falubeliek még inkább értékként tekintenek rá. Ezúttal ifjú mondavadászok eredtek a története nyomába.

Csíklázárfalvi, csíkkozmási és tusnádi gyerekeknek hirdetett mondavadászatot a székelyudvarhelyi Legendárium csapata, együttműködve Bálint-Bálint Lóránt lázárfalvi önkormányzati képviselővel. A Kisharam vulkáni kúp dél-keleti hegylábánál található követ két évvel ezelőtt ellopták – egy kaszálóról – de végül szemtanúk segítségével megtalálták azt az elkövető udvarán. Ekkor került még hangsúlyosabban a köztudatba az hatalmas andezitkő, amelyen lábnyomszerű bemélyedés látható.

Mondák nyomában

„Meghirdettük a Mondavadász versenyt, három faluban gyűjtöttek anyagot a gyerekek, nagyszülőket, időseket kérdeztek. Vannak összefüggő történetek, be fogjuk rajzolni a Legendáriumba, ki fogjuk táblázni a lázárfalviakkal együtt a kő környékét” – magyarázta Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi Legendárium ötletgazdája. Bálint Kinga Katalin, a Legendárium munkatársa elmondta, több történet is előkerült, egyesek szerint a kő és a benne lévő lábnyom arra az időre vezethető vissza, „amikor a kövek es lágyak voltak”. Egy másik történet a kő környezetéhez kapcsolódik: egy elvadult asszony jött le a hegyekből, a falubeliek faggatták, de ő nem mondott semmit, nem evett, nem ivott. Valaki kitalálta, hogy adjanak neki tejet. Ekkor fakadt ki, hogy jaj, a gyermekeinek honnan lesz étele. Kiderült, hogy szoptató anya, szabadon engedték, a vadasszony pedig visszafutott a hegyekbe, és azóta sem látták.

 

Ismerik a kő legendáját a lázárfalvi gyerekek Fotó: Péter Beáta

„Nagyon fontos, hogy a saját szülőföldetek történeteit ismerjétek. Itt van például ez a kő, ennek története van, az őseitek találták ki, érdemes róla tudni” – ezt már a mondavadászaton részt vett gyerekeknek mondta Fazakas Szabolcs a tusnádi díjátadón. Hozzátette, ennek a kőnek vagy bármilyen legendás helyszínnek értéke van, ha megvan a története.

„Ugyanolyan büszkék kell legyetek ti rá, mint ahogy a görögök büszkék a saját mitológiájukra, vagy más nemzetek a saját történeteikre.

Az ilyen történetek által is marad fenn a székelység és a mi kultúránk, ott vannak a legendáink, mondáink, amelyek ugyanolyan fontosak, mint bármelyik értékünk” – fogalmazott.

Beinduló fantázia

Imets Dávid ötödik osztályos tanuló, a mondavadászat egyik díjazottja remélte, hogy sikerül megtalálni a kő legendáját. „Először megkérdeztem nagymamámtól, hogy tud-e róla valamit, és arról írtam, amit ő mondott. Azt mesélte, hogy milliárd évvel ezelőtt egy vulkán kitört, és egy dínó belefutott a lávába, ott megmaradt a nyoma és ebből született a dínókő.”

 

A mondavadászok és a Székelyföldi Legendárium csapata Fotó: Péter Beáta

Székely Gabriella földrajztanárnő a lázárfalvi gyerekektől korábban is hallott a nevezetes kőről. „Évek óta mondják a lázárfalvi diákok, hogy nálunk van egy dínókő. Jónak láttam ezt a Mondavadászatot, mert így valóban egy kicsit körbejártuk ezt a történetet. A gyermekek érdeklődtek, igaz, kicsit bátortalanok voltak leírni a gondolataikat, de azért csak került olyan, aki tényleg le is írta. Ez a kő vulkanikus, mert itt a Csomád vulkánnak a környékén vagyunk, andezit eredetű a kőzet. Hogy ki mit gondol a lábnyomszerű alakzatról, érdekes és elgondolkodtató, de pont azért jó, mert beindul a fantázia. Falun szoktak az emberek költeni ilyen-olyan meséket, mondákat. Így alakult ki ez a mondaszerűség is. Korábban én dínókőként hallottam, aztán megjelent több megnevezés is, például sárkánykő.”

A vadasszony és a tej

De mi a helyzet a vadasszonnyal? Lázárfalván úgy vélik, lehet valóságalapja a legendájának, mert a történetben olyan emberek szerepelnek, akik ott éltek a faluban, például Ábrahám János, a bíró. A kőhöz ellátogató kisiskolások közül az egyik el is mesélte a vadasszony történetét, aki Antal Ambrustól gyűjtötte: „ Édesapám mesélte: gyere fiam, mutassam meg a vad ember nyomát. Éppen szántottunk, amikor egy kőhöz vitt, aminek csak a felső fele látszott, az alsót a föld elenyésztette. Édesapám idejében Kicsiharam tartományában vademberek laktak. A kakastollas csendőrök, amint portyáztak a vidéken, elkaptak egy vadasszonyt, behozták a faluba erőszakkal. Kérdezték, hogy honnan való, de a vadasszony nem felelt, csak Kicsiharam felé mutatott. Kínálták mindenféle étellel, de nem fogadott el semmit. A vadasszonynak hosszú haja volt, és szőrös volt. Egyszer valakinek eszébe jutott, hogy kínálják meg tejjel. Mire a vadasszony azt mondta: »Jaj, Istenem, tej, tej, mindenek étele. Gyermekeimnek ki az anyja?« A bíró, aki akkor Ábrahám János volt, azt mondta, hogy el kell engedni, mert gyermekei vannak, szoptató anya. Ezt a történetet Ambrus bácsinak az édesapja mesélte, neki pedig az ő édesapja.”

 

Fontos ismerni a történeteinket - hangsúlyozta Fazakas Szabolcs Fotó: Péter Beáta

Tehát eszerint a kövön található bemélyedések nem dínó, sárkány nyomát őrzik, hanem vadember lábnyomát. Szántó Ilona lázárfalvi tanítónő szerint attól is különleges a kő, mert a faluban ismerték, számon tartották. Régebb a határpásztorok őrizték a követ, a kaszálón dolgozó emberek pedig eső után a kaszakupába a bemélyedésekből, „lábnyomból” merítették a vizet. „Akárhányszor eljártunk a családdal túrázni, mindig megálltunk a kőnél, és mesék születtek, hogy vajon kinek a lábnyoma lehet: sárkányok, dínók vagy éppen vademberek lába nyoma, akik valamikor régen ott tanyáztak Kisharamban.

Mindenképp értékes kő ez számunkra, mivelhogy személyes élményeink vannak ezzel kapcsolatosan. Szeretnénk, ha idevonzaná a turistákat. És még azt mondják, ha beleteszi valaki a kezét, sárkányokkal álmodik”

– avatott be a tanítónő.

Régi és újabb történetek

Jánosi Csaba geológus a hetvenes években összegyűjtötte Tusnád és Lázárfalva helyneveit, és akkor mondta neki egy ember, hogy ott van Jézus lába nyoma egy kőben. „Ez utólag volt sárkánykőnek elnevezve. Korábban Jézus lába nyomaként ismerték a helyiek. Ez egy kb. kétszázezer éves láva, ami a Kisharomból származik, a sárkányok vagy dínók kicsit régebb éltek, mintegy hatvanmillió évvel ezelőtt. A kettőt a néphit keverhette össze. A láva, amikor tör fel, felhoz más kőzeteket is, itt a kárpáti homokkövet, ami puhább kőzet, mint az andezit, a hőmérséklet és csapadék hatására keletkeznek ilyen üregek, »lábnyomok« a kőzetekben.”

Kinek, minek a lába nyomát őrzi?

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat