A régi fiókoktól a levéltárig

Liget 2019. szeptember 30., 11:55

A téli estéken guzsalyasba járt, előszeretettel kotorászott a régi fiókokban, a könyvtárból kikölcsönzött rongyos könyveket „restaurálta”, az időseket pedig mindig a régmúlt történeteiről faggatta gyerekkorában. Bernád Rita a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség főlevéltárosa és négygyermekes családanya – róla olvashatunk a Székelyhon napilap e havi Hit-vallás kiadványában.

Bernád Rita és családja. Minden napot előre meg kell tervezni

Pauler Gyula-díjban részesült a szakterületén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Bernád Rita Magdolna augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepe alkalmával. A Székelyhon kiadványában pályafutása stációit eleveníti fel, azt, hogy hogyan döntött a középiskolai matematika-fizika szak után a muzeológusi szak mellet, és hogyan teltek az évei Gyulafehérváron úgy, hogy amikor odaköltözött, alig beszélte a román nyelvet.

Megtudjuk, kitartásának és tanárai, szobatársai, évfolyamtársai megértésének, odafigyelésének és segítségének köszönhetően végül a történelmi-régészeti szakot is érdemösztöndíjjal végezte el. Némi kitérő után aztán a gyulafehérvári érsekség levéltárának vezetését bízták rá.

„Hét szoba volt tele dobozokkal, papírokkal, és az anyag mintegy hatvan százaléka volt rendezve. Az első hónapok sok pityergéssel teltek, mert nem volt vezetőm, aki irányított volna, hogy mit kell csinálnom.

Noha öröm is volt benne, de sok egyházi kifejezéssel nem voltam tisztában, nem tudtam, hogy mi a különbség a kanonok és a káplán között, mi az, hogy káptalan, ki a nagyprépost, mi a különbség a püspök és az érsek között – összemosódtak a fogalmak, hiába voltam katolikus és templomba járó. Úgy voltam, mint a népmesében, mindennap egy terembe bekukucskáltam. De folyton azt éreztem, hogy ebben én nem tudok kiigazodni, még többet kellene tudnom. Aztán a Jóisten ebből a zűrzavarból és a sűrű, ködös állapotból eloszlatott szépen egy-egy felhőt, és láttam, ahogy a sűrű rengetegből lassacskán egy szép tisztásra érkezem” – magyarázta.

Rangos szakmai díjban részesült

S mivel még többet szeretett volna tanulni, felvételizett a budapesti ELTE posztgraduális levéltárosi képzésére. Felelevenítette, a négy év alatt 172 éjszakát töltött vonaton.

„Olyan szegény voltam az elején, mint a templom egere, a fizetésemből épp két vonatjegyet tudtam venni abban a hónapban.

De akkor nem érdekelt, nem volt férjem, gyerekeim, arról szólt minden, hogy ezt szeretem és csinálni akarom.”

Gyermekkori emlékeit is felidézi Bernád Rita, kiderül, rengeteg könyvük volt otthon, a könyvtárból pedig a legrongyosabbakat kölcsönözte ki, hogy azokat meg tudja ragasztani. „Mindig azt szerettem, hogy jobb legyen, ahogy hagyom, mint ahogy kaptam. Ez mindmáig megvan, bármiről legyen szó, otthonról hoztam ezt.” A nagyszülőkkel töltött időre is szívesen emlékszik, amikor nagymamájával guzsalyasba járt, vagy amikor régi történetekről faggatta őt, és amikor rendet rakott a fiókban talált „kincsek” között.

Bernád Rita: legyen jobb, ahogy hagyom, mint ahogy kaptam

A jelenleg Gyergyótekerőpatakon élő főlevéltáros a családjáról is mesél, kiderül, hogyan tudja a családi életet és a munkát összhangba hozni. Mint mondta, négy gyermeket nevelni és a kilenc levéltárból és a tizennégy munkatársból álló hálózatot nem tudná összefogni, ha a férje nem állna mellette, és nem segítene, amiben tud – legyen ez porszívózás, vagy a közös befőzés. De mindenképp kell a logisztika, minden napot előre meg kell szervezniük.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat