A vébékről lemaradt Európa-bajnokok

Világbajnokságot 1930 óta, Európa-bajnokságot pedig 1960 óta rendeznek, ebben a párhuzamos történetben arra is van példa, hogy

az Eb-győztes egyenesen világbajnoki címet szerzett (pl. Németország – akkor még NSZK – 1974-ben vagy Spanyolország 2010-ben), ugyanakkor arra is, hogy gyengén szerepelt, de három olyan eset is előfordult, amikor az aktuális Európa-bajnok nem jutott ki a világbajnokságra.

Az első, 1960-ban megrendezett Európa-bajnokság győztese Párizsban a Szovjetunió lett, amely az 1962-es chilei világbajnokságon nem is szerepelt rosszul: megnyerte csoportját, ám a negyeddöntőben összefutott a házigazdával, és 2–1-re kikapott. A következő Eb-győztes, Spanyolország az 1966-os angliai vébén a csoportjából sem jutott ki, ellenben négy évvel később az olaszok (akárcsak a spanyolok 1964-ben, Olaszország is hazai pályán nyert Eb-tornát 1968-ban) a vébédöntőig jutottak, azt viszont 4–1-re veszítették el minden idők legjobb brazil csapata ellen. Ennél is tovább ment a következő Eb győztese: Nyugat-Németország 1972-ben Belgiumban nyerte meg a kontinenstornát, két év múlva pedig vébét rendezhetett, és azt is diadallal fejezte be.

A nemrég elhunyt Gerd Müller az Eb és a vb döntőjében is betalált: a brüsszeli döntőn kettőt lőtt a szovjeteknek (3–0-ra győztek), a Münchenben 2–1-re végződött finálé győztes találatát lőtte a hollandoknak. A németek két évvel később, 1976-ban, Belgrádban is Eb-döntőt játszottak, ám a 2–2-re végződött finálét tizenegyespárbajjal zárták le, ebben pedig a meglepetéscsapat Csehszlovákia (az elődöntőben a hollandokat verték) volt jobb, Antonín Panenka akkor híresült el tizenegyesrúgó „módszeréről”.

További sporttörténeti érdekességekért lapozzák fel az Erdélyi Sport december 14-ei lapszámát.