Aki számos magyar sportsikerről számolhatott be: Gulyás László

Régész szeretett volna lenni, de egy másik szép pályára került – sportújságíró, sportriporter lett. „Az is közrejátszott, hogy édesapám rádióriporter volt, kisgyerekkoromtól kezdve sportolók között nőttem fel, minden hétvégén láttam az életüket. Bejártam a rádióba, aztán később megismertem a televíziósokat, a sportújságírókat, s egyszer csak azt vettem észre magamról, hogy 19 esztendősön a Magyar Hírlap külső munkatársa vagyok” – emlékszik vissza.

Gulyás László számos szép magyar sikerről számolhatott be, sok emlékezetes is van közöttük, de nehéz választania abból, ami a háta mögött van. De úgy véli, nem is szabad egyiket a másik elé helyezni. Sok emlék fűzi erdélyi magyar sportolókhoz, edzőkhöz is.

Azt is elmondta, az internettel nem barátkozott meg, ismerősök csak. „Senkit nem megbántva, de a mai kollégák jelentős része el sem tudja képzelni, milyen az, amikor például 1986-ban, Tbilisziben a Szovjetunió–Anglia barátságos meccsen a tizenötödik percig nincs összeállításod, majd negyedóra elteltével hoznak egy papírt, amire kézzel és cirill betűkkel írták föl a neveket” – emlékezett az Erdélyi Sport riporterének.

A vele készült interjút teljes egészében a Székelyhon napilapban található Erdélyi Sport május 12-ei lapszámában olvashatják.