Amikor egy kósza gondolatból regény születik
Péter Beáta
•
2024. szeptember 27., 15:10
• utolsó módosítás: 2024. szeptember 27., 15:31
Családtörténetet mesél el, női sorsokat vonultat fel, és közben felidézi a nem túl távoli múltat első, Sorsfordító című regényében Karácsony Tünde. Az Exit Kiadónál napvilágot látott kötetet csütörtök este mutatták be a Molnár István Múzeumban.
• Fotó: Péter Beáta
Nagy érdeklődés övezte Karácsony Tünde Sorsfordító című, első kötetének bemutatóját a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban. A regény alaptörténete egy családról szól, amely 1989 nyarán – egy kislánnyal – vág neki a zöldhatárnak Magyarország felé. A szökés közben megsérült apa nem bírja felvenni a harcot az idegen környezettel és az új helyzettel. Az anyagi és lelki problémákkal küzdő család segítője egy idős hölgy, aki maga is régi démonjaival küzd. A főleg női sorsokat feldolgozó írás főhőse az időközben felnőtté vált Anna, aki rájön, hogy jóformán semmit sem tud a származásáról. Anyjával hazautaznak Erdélybe, a Hargita lábához, ahol néhány kérdésre választ talál, viszont sok új is felmerül benne – olvasható a fülszövegben.
Karácsony Tünde Székelykeresztúron született 1970-ben, jelenleg is itt él és dolgozik. Feleség, két felnőtt fiú édesanyja, egy kislány nagymamája. Mint magáról vallja, az irodalom „használata” mindig is az élete szerves részét képezte, de a „művelésére” való késztetést mintegy három éve érezte meg. Azóta számos verse, novellája jelent meg különböző folyóiratokban és portálokon. A
Sorsfordító című regény az első nagyobb terjedelmű munkája, amely nyomtatásban is megjelent.
„Karácsony Tündét Keresztúron mindenki ismeri, de kevesen tudják róla, hogy volt az ő lelkének egy titkos zuga, amely mindig arra vágyott, hogy valamit a világnak adjon magából. És mindig csinált valamit, vagy köveket festett, vagy rajzolt, vagy ikebanákat készített, ameddig egyszer csak, ki tudja, milyen titkos sugallatra, eljött hozzám, hogy megmutassa a verseit.
Megtisztelő volt az a bizalom, hogy éppen hozzám fordult, igaz, hogy sok biztatást nem kapott tőlem, ameddig egyszer el nem hozta ennek a regénynek – akkor még nem tudtuk, hogy regény lesz belőle – az első fejezetét.
Nem mondtam neki, de azt gondoltam, minek kell neki verseket faricskálni, hogyha ilyent ír. Akkor elkezdődött az a folyamat, amelynek az eredménye itt van előttünk. Azt is mondhatom, hogy Tünde harmadik gyereke ez a könyv, amely szinte ötvenéves korában került ki a keze alól” – vezette fel a beszélgetést Sándor–Zsigmond Ibolya, a múzeum igazgatója köszöntője után Illyés Izabella tanárnő.
Az elsőkötetes szerző az indulásával kapcsolatban elmondta, ő az érettségi óta egy sort sem írt kézzel, még levelet sem. Aztán három évvel ezelőtt az jutott eszébe, hogy karácsonyi ajándékként ír egy regényt a családnak. „Az utóbbi időben, mióta a gyerekeim felnőttek, személyes ajándékot készítek nekik, de kifogyott a tárházam.
Október elején, miközben nagyon tanakodtam, hogy mi legyen, egy reggel úgy ébredtem fel, hogy írok egy regényt. Egyet jót kacagtam rajta, és végeztem tovább a dolgom. Majd, amikor már vészesen fogyott az idő, akkor gondoltam, nekifogok, mi történhet, maximum nem lesz belőle semmi. Nekifogtam kézzel leírni a történetet, és ez karácsonyra húsz oldalas irománnyá kerekedett.”
Ezt fel is olvasta karácsonyeste, és a családja bátorította, hogy folytassa. Verseket is kezdett írni, novellákat, amelyek különböző portálokon jelentek meg.
„Volt egy olyan gondolatom, hogy édesanyám családjának a történetét írom meg, él még egy nagynéném, akit kikérdeztem, édesanyám is még itt van közöttünk, és gyűjtöm az információkat. Van egy olyan sztori a családban, hogy ’89-ben az egyik nagynéném férje két gyerekkel a karján átszökött a zöldhatáron. Ezt meg akartam írni, és emiatt kénytelen voltam az egész családot „kiköltöztetni” Magyarországra. Nem így terveztem. De mivel ezt le kellett írni, a család „ott élte az életét” Budapesten – szegényeknek nincs más választásuk, mint amit én megírok. Emiatt került át a történet Budapestre. De haza akarom hozni őket, a könyv végén hazajönnek őket a gyökereiket megismerni és felfedezni a család múltját, mert teljesen elszakadtak innen. És úgy tervezem, hogy az lesz a folytatás, amit eredetileg meg akartam írni” – mesélte a jelenlevőknek.
Illyés Izabella kiemelte, három nőalak áll a nagyon fordulatosan szőtt cselekmény középpontjában.
Nem annyira a helyszínek változnak, hanem inkább a beszámolók, a három élet megélése. Ez a három élet három korszak”
– magyarázta, majd hozzátette, miközben a különböző részeket olvasta, mindig elámult azon, hogy Tünde milyen hatalmas alázattal és szorgalommal állt ennek a témának a megírásához.
„Nem tudom, hogy mi hajt, nem tudom, hogy honnan jönnek a gondolatok. Abból, amit leírok, bizonyos dolgok valóban megtörténtek, de az csak egy picike szál. Olyan furcsa érzés, amikor leülök a gép elé és elkezdek írni, jön magától” – avatott be a szerző. Mint mondta, szüksége volt a Illyés Izabella tanárnő biztatására, tanácsaira és segítségére, hogy ez a kötet megjelenhessen. S mint kiderült, van még történet a tarsolyában.
A Székelykeresztúri Városi Könyvtár szervezte könyvbemutató végén meglepetésként Zsidó Ferenc író, Balázs K. Attila költő és lánya, Boróka megzenésített verseket adott elő.
