HIRDETÉS

Bár volt lehetőségük lépni a kisvárosból, itthon maradtak. Miért?

Péter Beáta 2018. augusztus 03., 13:10 utolsó módosítás: 2018. augusztus 03., 13:26

Visz a vonat címmel városnapi nagykoncertet tart vasárnap este a Role zenekar Csíkszeredában. A repertoár a zenekar harminc évének dalaiból áll össze, koncepciójában az itthon maradás témáját járja körül. És noha a zenekar tagjait is gyakran vitte a vonat, mindig visszatértek. Hogy miért? Erről vallottak a Ligetnek.

A csíki tájban itthon van a zenekar Fotó: Nagy Barna

Több mint harminc éve színesíti Csíkszereda kulturális palettáját a Role zenekar, és noha az utóbbi években többet játszottak külföldön, mint itthon, mindig hazatérnek, itt születnek az egyedi hangzásvilágú dalaik, itt érzik magukat jól. A Csíkszeredai Városnapok részeként, a csíkszeredai önkormányzat felkérésére a Role zenekar zárja a rendezvénysorozatot. A zenekar zenész barátaival egy olyan nagykoncerttel készült, amely a modern hangzás- és látványvilág számos elemét mutatja fel, ugyanakkor értékeinket, hagyományainkat vonultatja fel a helyi kultúra gyöngyszemeitől az egyetemes magyar kultúra nagyjaiig. Mindezt igazi vérbő, népzenei elemekkel kevert rockzenei tálalásban, vendégzenészekkel, kórussal és táncosokkal.

A zenekar tagjai szerint fontos, hogy ezek a dalok itthon születtek, érezhető rajtuk a város, az emberek, az itteni helyek, hangulatok. És noha számos lehetőségük lett volna „lépni” a kisvárosból, ők mégis itthon maradtak.

HIRDETÉS
„Például az apróságok miatt: a reggeli levegő ismerősen csípős tisztasága, a családom idegtépő reggeli civódása, a szomszédasszony által hozott friss házi tej érkezésekor kialakuló reggeli csevej, a kávé illata a Petőfi utcában, Csíkszereda unalomig megszokott mindennapi élete – emberek, arcok, életképek, amelyek időtlennek tűnnek ”

– fogalmaz Nagy Tivadar zenekarvezető ezzel kapcsolatban. A többiek is bekapcsolódnak, Nagy Edina a környező erdőket említi, a maguk ezernyi kis csodájával, Nagy Ferenc a ménesi borok zamatát Jocóék pincéjében, Kozma Noémi a borvizeket, Sántha Zsuzsa a „pityókástokány” készítésének a rituáléját, Bodor Emese a csíki emberek köszönését, mosolyát az utcán. „A helyi pletykák, amelyeket olyan mesteri módon tudnak generálni, a drága csíki nép, amelyet annyira lehet szeretni és néha gyűlölni is” – teszi hozzá Tivadar.

Nagy Edina kilencedik osztályos volt, amikor bekerült a zenekarba és ott megtanították őt perkúciós hangszereken játszani. Az érettségi közeledtével dönteni kellett, hogyan tovább.

Egy dologban biztos volt: nem akar messze menni.

„A 4 év alatt, amit addig a Role-ban töltöttem, nagyon sokat utaztam és láttam a nagyvilágot, mégsem vonzott annyira a »menekülés« itthonról. A honvágyra is nyitottnak kell lenni, én pedig minden alkalommal nagyon megéltem azt, pedig imádtam és imádok utazni... Akkor döntöttem az itthon és a zene mellett, és rájöttem, itthon is tanulhatok. Igazából, nem ért olyan hatás, csalogatás külföldre, ami elbizonytalanítana ebben. Szeretem az otthonom és a hivatásom, még ha klisének is hangzik, a pénz sem tudna elcsábítani ettől” – fogalmazta meg Edina.

 Hasonlóképp érzi Nagy Tivadar is, aki egyfajta álmodozó művésznek nevezi magát, aki számára a pénz csak egy eszköz a sokkal fontosabb célok megvalósítására. „Rockzenész mivoltom ellenére teljesen idegen számomra az üres önmutogatás, hamis celebkedés, fontoskodás, ezért is ideális környezet számomra Csíkszereda, ahol minden egyszerűen nyugodt, szép, és többnyire mentes a csalóka rohanástól, nyüzsgéstől, üres tekintetű, önmagukba forduló, robotként száguldó, zombi ábrándhajszolók tömegétől, a giccses pozőröktől, önmegvalósító önző nullák hordáitól” – vélekedik a zenekarvezető, akinek az utóbbi évtizedekben rengeteg lehetősége volt külföldön koncertezni, turnézni Európa szerte, mégis itthon érzi magát legjobban.

„Akkor dobban igazán nagyot a szívem, amikor a Hargitáról meglátjuk Szeredát, a csíki medence fényeit. Lehet, hogy ez nevetségesen közhelyesnek, ómódinak, nosztalgikusnak hangzik, de mélységesen igaz.”

Nagy Ferenc, vagy ahogy a zenésztársai hívják, Kölyök úgy véli, kívülállóként nem lehet tenni azért a közösségért, ahonnan származik – talán csak kritizálni. „Én csak itt Csíkban, Székelyföldön érzem magam itthon, pedig itt is rohamosan változik sok minden.”

Kozma Noémi, a zenekar fúvósa is úgy érzi, megtalálta a helyét itthon. Ráadásul Noémi az, aki

két évet tanult is külföldön, aztán mégis hazahúzta a szíve.

„Hetedik osztályos koromban bekerültem a helyi fúvószenekarba, amellyel rengeteget utaztunk külföldre. A zeneiskola elvégzése után kaptam egy lehetőséget, hogy Magyarországon tanulhassak tovább, egy évet Budapesten, majd Kecskeméten. Szakmailag sokat tanultam és fejlődtem, de úgy éreztem, hogy azt, amit tanultam, itthon kell tovább adnom. Két év után úgy döntöttem, hogy hazajövök és sikeresen felvételiztem a Brassói Egyetem zenetagozatára. Jelenleg az egyetem, a Role zenekar mellett, magántanárként is dolgozom” – mondja a fúvós, aki nem bántam meg, hogy hazajött.

Bodor Emese közel húsz éve a zenekar tagja. Úgy véli, számára a szülőföld az a hely, ahol élni, halni érdemes. „Nagyon sok szép helyen jártunk az évek folyamán de amikor jövünk haza, kanyarog az út a hargitai fenyvesek között és egy pillanatra szemem elé tárul a Csíki-medence, valami megmagyarázhatatlan melegség önti el a szívem. Bárhová megyünk, bármilyen szép helyen vagyunk ez az érzés nem jön elé” –osztja meg velünk.

A 30 éve zenekar. Bár volt lehetőségük menni, mégis maradtak Fotó: Nagy Barna

Sántha Zsuzsa tizenöt éve játszik a zenekarban, és úgy érzi, a helyén van. Soha nem vetődött fel komolyan nála, hogy külföldre menjen a megélhetésért, noha magyar zenét játszó zenekarként sokan kérdezik, miért nem Magyarországon próbálnak meg boldogulni, pénzt keresni.

„Azt mindannyian érezzük, hogy nem ugyanaz a zenekar lennénk, nem ugyanazokat az értékeket képviselnénk ha nem itthon, Csíkszeredában élnénk a mindennapjainkat, ha nem itt születnének a dalok. Senkinek nem könnyű, sem itthon, sem külföldön, de számomra valahogy mégiscsak könnyebb, szebb, teljesebb és önazonosabb, hogy itthon vagyok”

– fogalmazza meg Zsuzsa, aki számára az az otthon, ahol a család, a barátok, a gyökerek vannak. „Nekem ez a boldog élet; azok az emberek, akiket szeretek, akikkel egy nyelvet beszélek, a zene és mindez itthon. Hát ezért.”

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS