Nyárádszentmárton Marosvásárhelytől mintegy 20 km-re keletre, Nyárádszeredától északra, a Nyárád bal partján fekszik. Közigazgatásilag Csíkfalvához tartozik, amellyel egybeépült. A nyárádszentmártoni istenházát korabeli feljegyzések először 1476-ban említik, de feltételezések szerint az épület elődei már a 13. században álltak. A templom a település központjában található. A templomkapu zsindellyel fedett, a cinterem korábbi, 1673-ban faragott kapuja a templomkertben van kiállítva, ez a térség egyik legkorábbi kötött fedeles cinteremkapuja.
A késő románkori épületet a 17. században átépítették. Itt találjuk Erdély egyik legrégebbi kazettás mennyezetét, amely Karácsonyfalvi Balázs lelkész szolgálatának idején 1665–1686 között készült.
Az 1844-ben épült orgona a második világháborúban megsérült, 1948-ban Szeild Ferenc marosvásárhelyi orgonakészítő javította meg.
A templom mellett 1629-ig faharangláb állt. A ma látható templomtornyot 1698 és 1702 között segesvári kőművesek kezdték el építeni, de más források arra utalnak, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején nem tudták befejezni, így a fiatornyok 1720-ban készültek el, és azokat 1968-ban újították meg. A toronyban levő harangokat 1914-ben elásták, és 1919-ben helyeztek újra eredeti helyükre.
Minderről bővebben az Erdélyi Napló július 30-ai lapszámában olvashatnak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.