HIRDETÉS
A tárlat nemcsak az irodalom szerelmeseit szólítja meg, hanem mindenkit, aki próbálja érteni a világot, amely néha, mint Radnóti írta, „megfekszi a gyomrunkat”. A Petőfi Kulturális Ügynökség által életre hívott vándorkiállítás öt totemoszlopon, tíz gazdagon illusztrált tablóval idézi fel Radnóti Miklós életútját. A kiállítás megnyitóján Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere hangsúlyozta: különös súlyt ad az eseménynek, hogy olyan korban élünk, amikor a történelem újra keresztút elé állítja közösségeinket. Radnóti szavai – „Mert születtem valamire, különben miért lett volna az áldozat?” – ma is kérdéseket szegeznek nekünk.
A tárlat nem pusztán emlékeztet, hanem tanít is: Radnóti sorsa a két világháború közti fokozódó antiszemitizmus és kirekesztés árnyékában bontakozik ki.
Naplója és versei drámai pontossággal mutatják meg, mit jelent, amikor az embert fokozatosan megfosztják méltóságától, szabadságától – majd az életétől is.
De még a bori munkatábor sötétjében is verset írt: így őrizte meg emberi önazonosságát, egyfajta belső szigetként a pusztítás tengerében.
„A kultúra nem luxus, hanem menedék” – fogalmazott Sógor Enikő, kiemelve, hogy különösen fontos, hogy a fiatalabb nemzedék is megismerje Radnóti életét. Példája segíthet megérteni, miként építhetünk békés együttélést és közös jövőt a sokszínűség és a demokratikus értékek mentén, valamint azt, hogy összefogás kérdése a kultúra fennmaradása.
A megnyitónt Juhász Anna irodalmár személyes hangú beszédében visszatekintett az elmúlt négy évre, amikor a Petőfi Kulturális Ügynökség jóvoltából számos jelentős irodalmi projektet hoztak el Csíkszeredába: Tamási Áron, Nemes Nagy Ágnes és Petőfi Sándor után most Radnóti Miklós állt a figyelem középpontjában.
– mondta Juhász Anna, aki fel is olvasott egy-egy részletet Radnóti levelezéséből és naplóiból, köztük az édesanyjához írt sorokat, melyek mély emberi sebekről, de ugyanakkor szeretetről és tartásról is tanúskodnak.
A kiállítás különlegessége, hogy számos olyan fotót mutat be, amelyek a hagyatékból, nem pedig az internet közismert archívumaiból származnak. Így láthatjuk a nevető, játékos Radnótit, vagy épp a fiatal, álmodozó költőt – olyan képek ezek, melyek közelebb hozzák őt hozzánk, emberekhez. Radnóti Miklós 116 évvel ezelőtt született. 1944-ben, alig 35 évesen lőtték tarkón. Az utolsó versében – Razglednica 4 – a halál közvetlen közeléből írt az emberi méltóság utolsó pillanatairól. A vers utolsó sora ma is kérdésként zeng a világban: „Csak feküdj nyugodtan” – de mi, akik megmaradtunk, nem fekhetünk nyugodtan. Mert az ő áldozata felelősséggel ruház fel minket: a szóval való kiállás, a kultúra melletti tanúságtétel, és egymás emberségének megőrzése mellett. A kiállítás is emlékeztet: vannak idők, amikor a vers a legfontosabb támasz. És az ilyen időkben a költő szava újra elvezethet bennünket az emberhez.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
